Csak a 6. órától sürgősségi a páciens

Nem tárgyal az egészségügyi államtitkárság a sürgősségi ellátásban dolgozó orvosokkal, pedig szerintük épp Ónodi-Szűcs Zoltán betegigényekre alapozó átszervezési terveihez lennének javaslataik. Ma elszámolási trükkökre van szükség ezeken az osztályokon, de még így is havonta sok millió forinttal növelik a kórházak hiányát, pedig a fix díjak kismértékű megemelésével pénzügyileg is stabil hálózatot lehetne létrehozni – állítják szakemberek.

A korszerű betegellátás alappillérei az erős alapellátás, a hatékony mentés és a sürgősségi ellátás – fogalmazott a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) vezetőinek három hónappal korábbi levelére válaszolva az egészségügyi államtitkár, ám a pár mondatos üzenetből nem olvasható ki, milyen konkrét lépéseket tervez a szaktárca az akut, vagyis hirtelen fellépő bajok ellátásának javítására. Ónodi-Szűcs Zoltán még október végén kapott részletes helyzetértékelést az egyesülettől, amelyben a sürgősségi orvosok felajánlották együttműködésüket, és egyben ismét kérték, hogy a szakterületet nyilvánítsák stratégiai ágazattá, ha már azt nyilatkozta államtitkári székfoglalóként, hogy mostantól a betegek valós szükségletei határozzák meg az egészségügyi ellátást. Hasonló kéréseikre sem korábban, sem a január végén összesen öt mondatban megszületett minisztériumi visszajelzésben nem kaptak választ.

A MSOTKE elnöke egyértelmű nemmel felelt a Népszava érdeklődésére, hogy történt-e bármilyen előrelépés azóta, hogy 2014 végén ők és a Kórházszövetség, majd pár héttel később a Magyar Orvosi Kamara is komoly aggályokat fogalmazott meg a terület finanszírozásával és szakember-ellátottságával kapcsolatban. Berényi Tamás azt is megerősítette, hogy semmilyen egyeztetés nincs a sürgősségi szakma és az államtitkárság között, vagyis a tárca – egyelőre – nem élt a felkínált együttműködési lehetőséggel, pedig számtalan ponton kellene továbblépni, hogy jobban szervezett legyen az ellátás, csökkenjenek például a hosszú várakozási időkre hivatkozó panaszok.

A betegek szükségleteire alapozó egészségügyi átalakítások államtitkári tervével természetesen a sürgősségi szakma is egyetértene – érvelt a MSOTKE elnöke, hiszen ha lennének adatok a valós igényekről és ezekhez kellene megtalálni a szakmai érveknek is megfelelő legjobb személyi, tárgyi és szervezeti megoldást, valójában ez már leírná az új ellátói struktúrát, amelyben a beteg érdeke felülír minden egyéni törekvést. Ehhez persze több pénz kellene, de szerinte csak ennek az új rendszernek a megteremtésére szabad plusz forrásokat használni.

Jelenleg a politika nem, csak a sürgősségi szakma támogatja a Magyar Sürgősségi Triázs Rendszernek, vagyis annak az osztályozási rendszernek a használatát, amely alapján a sürgősségi osztályra érkezést követően eldöntik, mennyi időn belül kell az adott beteg ellátását megkezdeni. Az életveszély elhárításakor azonnal, a sürgősnek ítélt esetekben 15-30 perc alatt, a halaszthatónak talált panaszok esetén viszont – ha nagy az osztályon a forgalom -, akár két óra is eltelhet, mire orvos elé kerül a beteg. A pontosan meghatározott egységes osztályozási szempontok használatával növekedne a beteg és a szolgáltató biztonsága is, de a MSOTKE elnöke azt mondja, ma messze nem használják ki ezt a lehetőséget, nagyon vegyes a kép. Csak a kórházak 30 százalékában működik sürgősségi osztály és ahol igen, ott sem használják mindenhol az egységes osztályozási rendszert. Eddig a MSOTKE több mint 300 triázs ápolót képzett ki a besorolási rendszer használatára - mondta el érdeklődésünkre Berényi Tamás.

A sürgősségi ellátás azonban jól szervezett rendszerben is sokba kerül – legalábbis a mostani finanszírozási feltételek mellett. A Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) elnöke lapunknak úgy fogalmazott, hogy egy nagy megyei kórház adósságainak emelkedéséhez akár havi 5-10 millió forinttal is hozzájárulnak a sürgősségi osztályok, mert itt első a betegellátás és csak utána számolgatnak. Dózsa Csaba számításai szerint a működés 10-15 százalékát fedező, 2004-ben bevezetett fix alapdíj az időközi emelések ellenére már évek óta nem elegendő arra, hogy kipótolja az ellátott feladatok után járó egészségpénztári díjakat. Akkor sem, ha más forrásokból származó információink szerint az osztályok nem egyszer trükköznek, például azzal, hogy az ellátás 6. órájától járó emelt tarifákat igényelhessék egy-egy beteg után. A pár órás „látogatás” és egy recept ugyanis csak a járóbetegek után járó alacsonyabb bevételt jelent, a magasabb sürgősségi összeg azok után jár, akik 6-24 órát öltenek el az osztályon.

A META elnöke szerint egyrészt szükség lenne a sürgősségi hálózat teljes kiépítésére a fővárosban is, másrészt rögzíteni kellene, hogy kiadási oldalon mekkora a szakemberek bérének és az ellátás technikai igényeinek az ára, a bevételi oldalon pedig mekkora az ellátások után járó OEP-finanszírozás. A fennmaradó hiány szintjére kellene szerinte megemelni a sürgősségi osztály feladatainak nagysága szerint meghatározott fix díjat. Dózsa Csaba úgy látja, ezt a számolást könnyű lenne elvégezni és rövid idő alatt módosítani lehetne az erről szóló kormányrendeletet. Megérné a kormánynak beletenni egy-két milliárdot abba, hogy magas színvonalú és stabil sürgősségi rendszer működjön az országban.