A csend beszélt

Összeszorult a gyomrom, amikor Sándor Mária azt mondta beszéde végén a szombati tüntetésen: „mikor elhangzik majd fél egykor, hogy a rendezvénynek itt vége van, kérlek szépen benneteket, ne mozduljatok még 5 percig! 5 percig néma csöndben álljon ez a tömeg”… és sorolta a kifosztott, megalázott csoportokat hosszan, hogy kikért. Jaj, Mária – gondolta magamban, ezt most nem lehet megcsinálni. Szakad az eső, akinek sem esernyője, sem esőkabátja nincs, már rég atlétáig ázott át, a Kossuth tér füves része egybefüggő mocsár, a beton meg bokáig érő pocsolya, sok volt a szöveg, jaj, nagyon nagy gáz lesz, ha hiába kéred őket, mégis megindul a tömeg. A Fidesz meg röhöghet. Neked is, az egész rendezvénynek is annyi – ez járt az eszemben.

Szerintem neki is, hisz az esernyő-erdőben nem sokat láthatott az arcokból. De bátor volt. A Szózat végén megismételte a kérést és a következő tíz másodpercben minden eldőlt. Az átázott emberek kiegyenesedtek, nyugodtan néztek a másik szemébe és még az arcuk is kisimult, ahogy megértették a csendnek a hatalmát. Maradtak, álltak némán és a sejtjeikben is érezték az erejüket. Mert ennek az öt percnek a méltósága válasz volt az összes politikusi nagyotmondásra, félrevezetésre, kétkedésre, ellenzéki téblábolásra és kormányzati lekicsinylésre, fenyegetésre. Azt üzente, már össze tudunk fogni, már meg tudjuk csinálni, már nem félünk tőletek.

Olvasom a kommenteket a neten, milyen csodaszép, hogy idáig jutottunk. És közben megint érzem a szorítást gyomortájon: ez bejött, de a rafináltan cinikus, szómágiában járatos, mások lejáratásában korlátokat nem ismerő, milliárdos kommunikációs pénzeken ülő kormány ezután pláne mindenre képes lesz, hogy lealázzon mindenkit, akiben megérzi a csend erejét.

Menekülni kellene hát, menekülni előre, kisiklani a markukból, újra meg újra meglepni őket hatásos akciókkal, kihasználni, hogy ők is megoszthatók, leginkább ott, ahol mindenki a bőrén érzi az elvett pénzek nyomorát, látja a palotákat, stadionokat, trafikokat. Helyben megverhetők. Már csak egy baj van: a csend egyben az űr hangja is. Be kéne tölteni egy párttal, ami a jövőt is képes lenne megmutatni. Mert addig csak aprópénzekért szól a csend.