Várkonyi Tibor;

Nicolas Sarkozy;Francois Hollande;jobboldali előválasztás;választási költségek;

2016-02-23 06:34:00

Sarkozy közpénzeket herdálhatott el

Befellegzik egyszer s mindenkorra Nicolas Sarkozy volt francia államfő politikai pályafutásának? Holott a 2012-es elnökválasztás óta, amelyen Francois Hollande legyőzte őt, megszakítás nélkül bosszút forral, arra számít, hogy a jövőre esedékes új voksoláson visszahódítja az Élysée-palotát, öt esztendőre ismét ő lesz az ország első embere. Mindent megtett ezért, átkeresztelte a pártját is, számba jöhető belső vetélytársait igyekezett egymás után kigolyózni. Most azonban váratlanul fordult a kocka, Sarkozy egyelőre csak tanúként, de hamarosan akár gyanúsítottként is állhat a bíróság előtt azzal a gyanúval, hogy 2007-es győzelmekor törvényt szegve lényegesen túllépte a megengedett választási költségeket.

Ha a volt köztársasági elnökkel szembeni hosszadalmasnak ígérkező eljárás igazolná a föltételezést, Sarkozy jövendő sorsa dőlhetne el, mert már nem volna módja arra se, hogy induljon az idén novemberre tervezett jobboldali előválasztáson, amelyen arról kell dönteni, 2017-ben, az igazi erőpróbán, ki léphessen föl várhatóan ismét Hollande-dal szemben. Nicolas Dupont-Aignan, a „Talpra Franciaország” mozgalom elnöke, aki a jobboldali radikális szárny képviselője a Republikánusoknál, a Le Figarónak elmondta, Sarkozynek az indulásra sem lesz módja, mert szerinte kizárják őt a lehetséges kandidátusok közül. Meglátása szerint vége Sarko politikai karrierjének.

Ám még ez sem biztos, az ügy ugyanis meglehetősen kusza, s bizonyítási eljárás roppant körülményesnek ígérkezik. Amikor elkezdődött a mostani bírósági procedúra, Sarkozyt még csak „témoin assistant”-ként, tehát „résztvevő tanúként” idézték be, hamarosan azonban, rendes tanú lehet, ez már az első lépés lenne afelé, hogy később tényleges gyanúsítottá váljon. Azért olyan cifra az egész ügy, mert Sarkozy ugyan személy szerint pártja vezetőjeként 2007-ben elnökjelölt volt (meg is nyerte a voksolást), elvileg azonban a választási kiadásokhoz semmi köze sem volt nemcsak neki, pártja vezetőségének sem. A voksolás költségvetésének intézésével egy alvállalkozást, bizonyos Bygmalion nevű céget bízták meg. Állítólag ez a vállalat döntött arról, mire, miből és milyen célokra költsenek.

Már annak idején fölmerült, hogy a törvényesen megengedett keretösszeget messze túllépték, de egy szedett-vedett alkotmánytanácsi vizsgálat akkor nem talált semmi súlyos kivetnivalót, s átmenetileg minden elcsitult. De nem véglegesen, szinte azonnal fölébredt a gyanú, az elszámolás során hamisított adatokat adtak meg, így rendkívül súlyos törvénysértés történt. Az elnökválasztás során nagyjából 3 millió eurót lehetett volna felhasználni, de a Libération már akkor 18 millió értékű hamisított számlákra bukkant, amelyet a későbbi vizsgálatok, házkutatások úgy 22,5 millióra emeltek, további 13 millióra pedig a korábbi jobboldali párt, az UMP dokumentumaiban bukkantak. A teljes törvénytelenül elköltött összeg nagyjából 50 millió euróra becsülhető. Nem csekélység, így érthető, hogy világraszóló botrány kerekedett belőle.

A Bygmalion azóta megvizsgált papírjai szerint mindezt a legkülönbözőbb célokra költötték el. A párttagok szállítási költségeire a tömeggyűlésekre, utaztatásokra, plakátokra, feliratozott pólók gyártására, kiosztására, röpcédulákra, stb. Mindezt a Bygmalionra, tehát egy „semleges” üzleti vállalkozásra hárítva. Sarkozy, mint mindenen „fölülálló” politikus, azt állította, nem lehetett tudomása az egészről, s ő ártatlan, akár a ma született bárány. Azóta kiderült, ez egyszerűen képtelenség, mindenről a legnagyobb részletességgel tudnia kellett, ezért történhet meg az, hogy a jelenlegi folyó előzetes vizsgálatok után a bíróság, illetve a párizsi ügyészség, számlahamísítás, a hatóságok félrevezetése, a bizalommal való visszaélés vélelmével gyanúsítottá és elsőrendű vádlottá minősítheti. Ebben az esetben börtönbüntetésben, kíméletlenül magas pénzbírságban lehet része, az őszi jobboldali előválasztásig mindez Damoklész kardjaként függhet a feje fölött, illetve, ha addigra még résztvevőként se juthat el, politikailag vége lehet.

Nem meglepő, hogy Sarkozy mindent váltig tagad, ha egyáltalán történt valami, az kizárólag a Bygmalion cég bűne, sőt az utóbbi időben még súlyosabb vádakkal állt elő, személye és pártja ellen szervezett „összeesküvést” gyanít. Csakhogy nem csupán az ellentábort, a szocialistákat és a baloldal egészét pécézte ki magának, hanem úgyszólván az egész politikai osztályt, beleértve jobboldali vetélytársait. Így szélesedett ki az egész konfliktus ocsmány konzervatív belháborúvá is, amelyben Sarkozy egyik kiszemelt megcélzottja, hajdani kebelbarátja, Jean-Francois Copé, az akkori kormánypárt főtitkára lett. Ma azt állítja, hogy a korabeli pártvezetésben, ha valaki mindenről értesülhetett, az csakis Copé lehetett, tehát, ha egyáltalán valakit, őt kellene gyanúsítottá nyilvánítani, a vádlottak padjára ültetni.

Copét ez annyira megdöbbentette, hogy szerfölött haragossá vált, ellentámadásba ment át, ami nem csupán azt jelenti, mindent tagad, s éppen ő vádolja Sarkozyt bűncselekménnyel. A volt főtitkár bejelentette azt is, hogy a jobboldal novemberi elnökjelölti előválasztására a ma Republikánusoknak hívott párt nevében nem csupán benevez Sarkozy személyes ellenfeleként, hanem a megbuktatásában is részes lesz. A gyakorlatban ennek csekély az esélye, csupán néhány százalékra számíthat, ellenben jelzi azt, mennyire fajultak el a szenvedélyek a konzervatív táborban.

Sarkozy közelebbi és távolabbi jövőjére nézve azonban sokkal kísértetiesebb a hetven éves Alain Juppé bordeaux-i polgármester magatartása. Juppé a párt egyik legnépszerűbb és legtekintélyesebb vezető alakja, mondhatni az egykori államfőnek legveszélyesebb vetélytársa. Mérsékelt konzervatívnak ítélik meg, a történelmi elődök közül Pompidouhoz és Chirachoz hasonlónak, akikkel szemben is az akkor ellenzéki baloldal mindig kritikus volt, de a feszültségek soha nem voltak elviselhetetlenek, Juppé hosszú ideje Sarkozynél sokkal népszerűbb a jobboldalon is, jelentősen vezetett előtte a párthívek között, de azokon túl is. A Bygmalion-válság kirobbanása óta azonban ez a különbség megsokszorozódott, már-már behozhatatlannak látszik. Az a hiedelem, ha ősszel Sarkozy és Juppé vetélytársként lépne föl a jobboldal előválasztásán.

Juppé játszva győzné le ellenfelét. Sőt, ha 2017-ben csakugyan Juppé volna Hollande ellenlábasa az igazi elnökválasztáson, azon is ő lehet a befutó, az Éysée jövendő gazdája. Nos, amikor a Bygmalion válság legutóbbi vészjósló szakaszába érkezett, Juppé nyilatkozatot adott ki, amelyben még csak utalásként sem említette meg az ügyet, csupán úgy általánosságban, barátian és lovagiasan üdvözölte jelenlegi pártelnökét. Beavatott politikai körökben persze azonnal megjegyezték, ez a kis szösszenet is azt mutatja, hogy a két személyiség között ég és föld a különbség. Sarkozy nyegle, fönnhéjázó és goromba stílusával szemben Juppé kulturált, viselkedni tudó, így még nagyobb lett a meggyőződés a végső győztes csakis egyvalaki lehet... Ha Sarkozy csakugyan véglegesen veszítene, nagyon sok gyászolóra aligha számíthatna.