ORÖ: Farkas visszatér?

Egy nappal azután, hogy az Oktatási Hivatal közérdekű adatigénylésre válaszolva közölte, hogy a Központi Érettségi Bizonyítvány, Tanúsítvány és Törzslapkivonat nyilvántartásában nem szerepel az országgyűlési képviselő Farkas Flórián neve, helyreigazítási kérelemmel fordultak az Indexhez, mert: állításuk szerint megtalálták az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) volt vezetőjének érettségijét. A fideszes politikus számára a Budakalász Gimnáziumban 2001. június 27-én állítottak ki érettségi bizonyítványt.

Közben az ORÖ körül folytatódik a szokásos szappanopera: még két hete sincs, hogy – a miniszterelnöki biztos személyes harcának és közbenjárásának köszönhetően – az ORÖ elnökévé választották Balogh Jánost, de máris rendkívüli közgyűlést kezdeményeztek a testület tagjai, hogy méltatlansági eljárást indítva elmozdítsák a pozíciójából; fegyelmivel mondanának fel Farkas másik bábjának tartott hivatalvezetőnek is – írta a RomNet. A lap idézte a szervezet volt elnökét, aki „nem látja rózsásnak a helyzetet” az ORÖ-ben. Farkas Flórián azt is kilátásba helyezte, hogy visszatérhet az ORÖ élére, amelyet - mint fogalmazott -, a kormányzat segítségével jelenleg is „lélegeztetőgépen tart”, hogy „semmi ne menjen oda”. „Ha nekem vissza kell jönni azon az áron, hogy rehabilitálva legyen a cigánypolitika, az Országos Cigány Önkormányzat, akkor az elnöknek le kell mondania” – jelentette ki, hozzátéve, „mert ha én viszem, a csapat ugyanúgy számíthat rám”. A hatályos szervezeti és működési szabályzat értelmében az elnöknek 15 napon belül össze kell hívnia testületet.

Szerző

A hivatalnokok is sztrájkon gondolkodnak

Publikálás dátuma
2016.03.10. 06:04
Illusztráció/Thinkstock
Nem volt még rá példa, de a köztisztviselők és közalkalmazottak, elsősorban az önkormányzati tisztviselők körében már akkora az elégedetlenség, hogy a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) sztrájkfelmérésbe kezd, és kész megszervezni, hogy a hozzá csatlakozó munkavállalók élhessenek azzal a korlátozott sztrájkjoggal, amit a sztrájktörvény és a köztisztviselői törvény számukra biztosít. Ez olyan akció lehet, amely mellett fenn lehet tartani a közigazgatási szerv működését.

A szakszervezet főtitkára a bürokráciacsökkentés kormányzati terveiről a nemzetgazdasági tárca és a Miniszterelnökség több vezetőjével tartott tegnapi eredménytelen megbeszélés után tájékoztatta erről a Népszavát. Boros Péterné beszámolója szerint a március 2-án a közszolgálati területen működő hat szakszervezet kezdeményezésére lezajlott első egyeztetéshez hasonlóan a kormányoldal most sem tudott átadni semmilyen írásos anyagot az átszervezésben érintett háttérintézményekről, bár a szóbeli tájékoztatás alapján már nem 73, hanem 83 intézmény sorsa bizonytalan. Nem látják pontosan a kormányzati terveket az ágazatban tervezett béremelésekről és várható leépítésekről sem, mert a közszolgálati életpálya bevezetésének koncepcióját egyszer hivatalosnak minősítik a megjelenő államtitkárok és helyetteseik a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum ülésein, máskor azt mondják róla, az csak előkészítő anyag, amiről a kormány nem tárgyalt.

A tervezetben állami tisztviselő karnak nevezik a járási hivatalokban, a kormányhivatalokban és a központi igazgatásban dolgozókat, de közülük csak az eddig kormánytisztviselőnek hívott 16 ezer járási hivatali alkalmazott kapott ígéretet, hogy idén tíz százalékos létszámcsökkentés mellett átlagosan 30 százalékos béremelést kaphat. A tíz százalékos létszámcsökkentést azonban nehéz értelmezni, hiszen már most is vannak olyan hivatalok, ahol 5 százalékos mesterséges létszámhiány van – érvel az érdekvédő.

Boros Péterné arra emlékeztet, hogy tavaly nyáron még 38 milliárd forintot ígért Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a közszolgálati életpályamodell idei bevezetésére és a 8 éve változatlan bérek megemelésére, de a mostani javaslat értéke már csak 11 milliárd forint és a megyei kormányhivatalokban, továbbá a központi igazgatásban dolgozók jogállását és bérét nem akarja rendezni a kormány. A megyei szint jövő januárban kapna emelést, míg a központi szint csak 2017 július 1-től. Felháborítónak tartják, hogy miközben 80 ezer embert becsaptak, a kormány azt nyilatkozza, jön a tisztviselői béremelés.

A szakszervezetek követelik, hogy minden közszolgálati tisztviselő kapja meg a tavaly nekik ígért 30 százalékos emelést. Ez mindenkinek járjon, és ne úgy oldják meg, hogy az átlagolás azt jelenti: van, aki többet is kap, míg másoknak semmi nem jut – ahogyan az a mostani tervekben szerepel. Azt látják, a mostani elképzelések a munkahelyi vezetők szubjektív döntésére bíznák a pénzek újraosztását, amit az érdekvédők aggályosnak tartanak.

Az MKKSZ főtitkára ehhez hozzáteszi azt is, hogy a kormány nem feledkezhet meg az önkormányzati hivatalokban dolgozókról sem, bár most azt az álláspontot képviselik, hogy az ő béreik rendezése nem állami feladat. Boros Péterné ugyanakkor azt hangsúlyozza, a települések 60 százalékában 8 éve nem emelkedtek a fizetések, mert nincs pénze az önkormányzatoknak. Különösen a kistelepüléseken tarthatatlan a helyzet.

Tiszta vizet a kórházi pohárba!

Publikálás dátuma
2016.03.10. 06:01
A kórházak a fertőtlenítésen is spórolnak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK
A takarításon is spórolnak a kórházak, nem csoda, ha terjednek a fertőzések. A Magyar Tisztítás-technológiai Szövetség (MATISZ) segítséget ajánl a higiéniai feltételek meghatározásához, közben tart a nyilvánosságpárti civilek és a kórházi fertőzéseket rejtegető hivatalok csatája.

Nem foglalkoznak komolyan a kórházi vezetők a tisztaság kérdésével – egybehangzóan állították ezt a Magyar Tisztítás-technológiai Szövetség (MATISZ) vezetői tegnapi sajtótájékoztatójukon. Néhány megszállott ápolási igazgató kivételével ritkán ellenőrzik, hogy milyen a közösségi helyiségek, várók, mosdók állapota, azt pedig még ennél is kevesebbszer firtatják, vajon a megfelelő hígítási arányban használta-e a takarító a fertőtlenítőszert az egyes műtőkben. Ugyanakkor folyamatosan 1-2 milliárd forinttal tartoznak 90 napon túl az intézmények a tisztító cégeknek, és sorra kötik a pontatlan közbeszerzési kiírások alapján a legolcsóbb ajánlatot tevő vállalkozással a szerződéseket.

Ez az a terület, ahol a gazdasági igazgatók kis megtakarítást próbálnak elérni azzal, hogy például csak reggeli takarítást kérnek a várókba vagy sürgősségi osztályok előtereibe, de délben már minden szemetesből kifolyik a hulladék, nem tudják azonnal pótolni a mosdókból folyton eltűnő kellékeket, mondjuk a WC-kefét. A tisztító cégeknek kiírt közbeszerzések nemcsak arról tanúskodnak, hogy spórolni akarnak a kórházak, hanem arról is, hogy a kiírás megfogalmazói nem értenek hozzá, mennyiért lehet reálisan elvégezni a munkát egy lepusztult fővárosi ellátó helyen és mennyiért egy frissen átadott vidéki épületben. Azzal kötnek szerződést, aki négyszer annyi négyzetméter kitisztítását vállalja egy óra alatt, miközben alaposan csak a negyedével lehet végezni – jellemezték az állapotokat a szakmai szervezet vezetői.

Paár Zoltán, a MATISZ elnöke minőségi elmozdulást vár attól, hogy az új közbeszerzési törvény alapján már figyelembe vehetik az intézmények azt is, mennyire jó színvonalú szolgáltatást kínál az ajánlattevő. Egyben segítségüket kínálják fel a Magyar Kórházszövetségnek, hogy meghatározhassák a szakmai minimumokat és az ezekhez alakított reális szolgáltatási árakat, ami szerintük elengedhetetlen lenne a megfelelő higiéniai szint kialakításához. Ausztriában kidolgozták ezt az egyszerű szakmai, minőségi szempontrendszert és kiválóan működik, nálunk is gyorsan be lehetne vezetni hasonlót – érvelnek a MATISZ tagvállalatai.

Bármilyen hihetetlennek hangzik, hiányszakma lett a takarító szakmunkás is, csak ezt még sem a társadalom, sem az egészségügyi szolgáltatók nem ismerték fel. Pedig a tisztasági cégek legnagyobb gondja jelenleg, hogy nincs elegendő megfelelően képzett szakemberük, mert az egészségügyi intézmények olyan alacsony áron hajlandóak csak szerződni velük, hogy nem tudnak többet fizetni 1000 forintos óradíjnál. Jelenleg is 5-6 ezer dolgozót keresnek a szolgáltatók, de ennyiért ma már szakképzetlen takarítót sem kapnak. Szolgáltatási díjaik 70 százaléka bérköltség, tehát a MATISZ szerint azzal kell számolni, hogy ha a kórházak nem szánnak több pénzt a tisztaságra és a higiéniára, akkor folyamatosan tovább romlik a helyzet pusztán azért, mert emelkedik a minimálbér. Fedezetet kérnek a bérek legalább 20 százalékos megemeléséhez például a járulékok 5 százalékra csökkentésével.

A tisztítást végző cégek szerint sokat javítana a kórházak higiéniai viszonyain, ha az intézmények működésének ezt a szeletét is jobban átgondolnák és megszerveznék. Az utóbbi hetekben a kórházi fertőzések megnövekedett száma miatt kialakult vitákban ezek a kérdések nem kerültek terítékre, pedig a szakmai szervezet érvei alapján a takarítás és a környezet fertőtlenítésének minősége nagyon fontos szelete a fertőzések megakadályozásának.

Arról, hogy a magyarországi kórházakban mekkora a csak ott elkapható fertőzések száma és aránya, évente hányan fertőződnek és halnak meg, hónapokkal ezelőtt indult vita a hazai sajtóban. Megjelentek adatok arról, hogy egyre több az ilyen fertőzés, majd megszólaltak szakemberek, hogy egyre kevesebb, csak több esetben derül ki, hogy a beteg állapotának romlása mögött egy ilyen kórházi baktérium vagy vírus áll. Nehéz igazságot tenni laikusként. Egy biztos: két orvosi és egészségpolitikai felfogás csatáját követjük nyomon ezekben a vitákban. Az egyik azt mondja, a betegeknek és hozzátartozóknak joguk van pontosan ismerni, mi történik velük, ha megbetegszenek, milyen beavatkozásra készüljenek, annak milyen következményei lehetnek és mekkora a fertőzés kockázata, ha befekszenek valamelyik kórházi osztályra. Ennek a felfogásnak a hívei követelik a fertőzési adatok teljes nyilvánosságát, ők azok, akik csatlakoztak a Rezidensek és Szakorvosok Szövetségének (ReSzaSz) alelnökéhez, aki Angliából hazatérve terjeszteni kezdte az ottani gyakorlatot a kórházak fertőzési és halálozási adatainak közzétételéről, együtt az operáló orvosok hasonló adataival. Ők azok, akik úgy gondolják, a magyar állampolgárok is vannak annyira felnőttek, hogy képesek ezeknek az adatoknak az ismeretében eldönteni, melyik kórházban akarnak csípőprotézist kapni és melyikben nem.

A másik oldalon azok állnak, akik szerint ezek az ellátási adatok olyan információk, amelyekkel az átlagos magyar semmit nem tud kezdeni, csak szenzációhajhász újságírók példányszám növelő akcióiról van szó. Először az új országos tisztifőorvos közölte, csak akkor hozzák nyilvánosságra, hogy a kórházak milyen mértékben felelnek meg a működésükhöz megkövetelt minimumfeltételeknek – benne a higiéniai előírásoknak, ha lejár a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közérdekű adatigénylésének határideje, egy nappal sem korábban. Majd a héten a Semmelweis Egyetem egyik tanszékvezetője hosszú írásban fejtette ki a medicalonline.hu oldalán, hogy „a járványügyi jelentés a járványügyi szakmának készül, a civil nyilvánosság számára másként értelmezhető, félreértésre adhat okot”.

És valóban: a két szemlélet szembenállása már az országos adatok ismertetésekor botrányt kavar. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Járványügyi és Kórházhigiénés Főosztályának vezető-helyettese a Kórházszövetség múlt heti konferenciáján még tényként közölte a jelenlévő orvosokkal, hogy évente 99 ezer nosocomiális, vagyis olyan fertőzést regisztrálnak az országban, amely egészségügyi ellátás következtében alakul ki. A sajtó felkapta a hírt és három nappal később az ÁNTSZ már tompította a kijelentés élét azzal, hogy csak becsült adatról van szó. Az egészségügyi államtitkár szerint a betegek biztonságban vannak minden ellátó helyen és az ágazatban tervezett valamennyi lépésnél is a betegbiztonság lesz a meghatározó szempont.

Amikor ezeket a tényekkel szemben elhangzó szólamokat hallgatjuk, a sorsukról dönteni képes felnőttek elgondolkodnak rajta: mégis az egész fertőzési témát felszínre hozó 1001 orvos hálapénz nélkül csoportnak és Hegedüs Zsoltnak, az adatok nyilvánosságáért harcoló ortopéd sebésznek van igaza. Ismerni akarjuk az adatokat, és ha van rá módunk, el akarjuk dönteni, melyik kórházba feküdjünk be. Kicsit tágabb összefüggésben nézve, nem érthető, hogy a hiány nélküli költségvetési csoda előállítására készülő kormány miért a magyar betegek kárán akar bemutatót tartani az Uniónak, miért nem akar emelni az egészségügyi kiadásokon, az pedig végképp érthetetlen, hogy a kórházi tisztaság és higiénia javításának pár milliárdos öltségein miért akarnak spórolni. A kevesebb fertőzés kevesebb további ellátást eredményezne, a betegek gyorsabban épülnének fel és egyáltalán, felépülnének, hogy visszatérhessenek a munkájukhoz. Nem bonyolult ezt kiszámolni.

A túlélés bajnoka
Dóri idén lesz 30 éves. Minden bizonnyal ennek köszönheti az életét. Ha idősebb, lehet nem éli túl azt a tavalyi fertőzést, amit februárban kapott el egy vidéki klinika idegsebészetének intenzív osztályán, pár nappal azután, hogy több mint hétórás műtéttel eltávolítottak egy daganatot az agyából. Még magához sem tért a mélyaltatásból, amikor először felszökött a láza, ami aztán újabb és újabb körökben több mint egy hónapon át folyton visszatért. Minden alkalommal tenyésztés és célzott antibiotikum következett, míg egyszer a lázas zavartság mellé már fél arcának látható bénulása is társult. Ekkor derült ki, hogy gennyes agyhártyagyulladást kapott a minden általánosan használt antibiotikummal szemben ellenálló kórházi fertőzés következtében. Gégemetszés, gyomor- majd bélszonda, az agyból a gyomorba vezető cső a felgyülemlett agyvíz elvezetésére, műtétek sora jött. Azon az augusztusi hétvégén tudta lenyelni az első kiskanál pudingot, amikor az esküvője lett volna. Sokhónapos rehabilitáció után már javul, de még mindig ott tart, hogy egyik szemét üveglap védi a kiszáradástól, mert nem tud pislogni, a mosolya kicsit még féloldalas, csak lassan látnak újból munkához az idegek, de a leadott húszból már majdnem tíz kilót visszaszedett. Dóri idén lesz 30 éves. Van két diplomája, ugyanennyi nyelvvizsgája. Szeretne dolgozni, családot alapítani. Köszöni az egészségügynek, hogy egy kiváló sebészcsapat megmentette az életét, kivette a fejéből a szerencsére jóindulatú daganatot. De nem köszöni az egészségügynek, hogy majdnem belehalt egy fertőzésbe, ami megváltoztatta az egész életét.