Clinton bevándorlási tervet ígér

Publikálás dátuma
2016.03.11. 06:36
Fotó: Joe Raedle/Getty Images
Már a kulcsfontosságú floridai előválasztásra készülődve vitázott csütörtökre virradóra (helyi idő szerint szerda este) Miamiban Hillary Clinton és Bernie Sanders. A demokrata elnökjelöltségre pályázó két politikus nem takarékoskodott a puskaporral, mindkettő felkészült a másik bírálatára. 

A vermonti szenátor váratlan michigani győzelme nyomán a volt külügyminiszter igyekszik visszavenni a kezdeményezést, de Sanders is mindent belead, ha március 15-i mini-szuperkedden jól szerepel, továbbra is versenyben maradhat.

Floridában, ahol jelentős kubai-amerikai kisebbség él, az illegális bevándorlás kérdése volt az egyik központi téma. Clinton a vitában azt ígérte, elnöksége első száz napjában átfogó bevándorlási reformot nyújt be, s bírálta Sanders szenátort, aki 2007-ben ellene szavazott egy kongresszusi reformtervezetnek. A szenátor felemlegette, hogy New York-i szenátorként Hillary ellenezte, hogy az állam jogosítványt adjon a papírok nélkül élőknek, s nem tiltakozott, amikor az Obama-kormányzat Közép-Amerikából tömegesen érkezett illegális bevándorló gyerekeket toloncolt vissza hazájukba. Donald Trump falépítési terve kapcsán a vitában felmerült, mind Clinton, mind Sanders igennel szavazott a szenátusban korábbi falépítési tervekre, igaz, nem a teljes mexikói-amerikai határra vonatkozóan.

A kubai-amerikai emigránsok körében aligha növelte Sanders népszerűségét, hogy a vitavezető felemlegette, a szenátor egykor pozitívan nyilatkozott Fidel Castróról és a nicaraguai sandinistákról is. Sanders reményét fejezte ki, hogy a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását követően elindul a kubai demokratizálás, s az ottani beruházásokból az amerikai cégek is profitálnak majd.

Clinton számára talán nem is az e-mail-botrány, a Wall Street-i kapcsolatok, illetve a bengázi konzulátus kapcsán feltett kérdések voltak a legkínosabbak, hanem az, hogy szembesítették egy friss Washington Post-felméréssel, amely szerint az amerikaiak 37 százaléka nem találja szavahihetőnek. A volt First Lady kénytelen volt elismerni, nem olyan karizmatikus politikus, mint volt elnök férje, vagy Barack Obama. „Igyekszem a tőlem telhető legjobbat adni, változást akarok hozni az emberek életében” – mondta Clinton.

Szerző

Fukusima öt évvel a katasztrófa után

Minden idők legnagyobb földrengése rázta meg Japánt öt évvel ezelőtt, 2011. március 11-én. A 9-es erősségű rengés a fősziget, Honsu észak-keleti partvidékét - Mijagi, Ivate és Fukusima prefektúrát – érintette a legsúlyosabban. A természeti csapást nukleáris katasztrófa tetőzte, amelynek következményeivel évtizedekig küszködik még a távol-keleti szigetország.

A hatalmas, mintegy hat percig tartó rengés nyomán példátlan erejű szökőár keletkezett, a helyenként 30 méter magas hullámfal több mint 260 partmenti települést tett szinte a földdel egyenlővé. A földrengés és cunami következtében 15 894 ember veszítette életét, többségük vízbe fulladt. 2562 személyt még mindig eltűntként tartanak nyilván. A tavalyi évforduló óta 27 áldozat földi maradványait sikerült azonosítani. Több mint 400 ezer épület omlott össze, 740 ezer magánház súlyosan károsodott. Biztosítási becslések szerint majd 300 milliárd dollárra tehetők a természeti csapás okozta közvetlen károk.

A természeti csapás ráadásul nukleáris katasztrófát váltott ki , az 1986-os csernobili atombaleset óta ez volt a világ legsúlyosabb atombalesete. A Fukusima Daiicsi atomerőmű hat reaktora közül három működött a földrengés idején, mindhárom reaktormag leolvadt, az 1. számú, a 3. és a 4. reaktor épülete is megrongálódott hidrogénrobbanás miatt. A hat blokkban összesen majdnem 11 ezer használt fűtőelemet is tároltak, a legtöbbet a 4. blokkban. Ha ezek hűtését nem sikerült volna megoldani, s tűz ütött volna ki, amerikai szakértők szerint tízszer annyi radioaktív cézium kerülhetett volna a levegőbe, mint amennyi a csernobili atombalesetnél felszabadult.

A fukusimai atomerőművet üzemeltető tokiói energiaszolgáltató (TEPCO) három akkori vezetője ellen csak nemrég, öt év elteltével, idén februárban emeltek vádat azért, mivel nem tették meg a szükséges elővigyázatossági intézkedéseket. A három vezetőt, a 75 éves Kacumata Csunehiszát, a 65 éves Muto Szakaét és a 69 éves Takekuro Icsirót gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolják. Őket teszik felelőssé azért, hogy a hidrogénrobbanásokban 13 ember, köztük az önvédelmi erők katonái veszítették életüket, s meghalt 44 beteg, akiket evakuálni kellett egy közeli kórházból. A három vezető elleni vizsgálatot 2013-ban az ügyészség még vádemelés nélkül zárta le, bizonyítékok hiányára hivatkozva, de újranyitották az eljárást. A cégvezetők azzal védekeztek, nem lehetett előre látni, hogy rekordnagyságú földrengés és cunami sújt le Japánra. A tengerpartra épült atomerőművet magas fal védte, de az sem tudta megállítani a rendkívüli erejű hullámot. Mindent elárasztott a víz, megszűnt az áramszolgáltatás, a reaktorépületek alagsorában tárolt tartalék generátorok is használhatatlanná váltak, így az atomerőmű áram és hűtés nélkül maradt.

Naoto Kan, Japán akkori miniszterelnöke az ötödik évforduló előtt a The Daily Telegraph című brit lapnak adott interjúban megerősítette: a japán kormány a főváros, Tokió lakosainak kitelepítését is fontolóra vette. Ha ugyanis Fukusimában mind a hat reaktor működött volna, s valamennyi leolvad, akkor az erőmű 250 kilométeres körzetéből evakuálni kellett volna a lakosságot, s a mintegy 50 millió ember kitelepítése valóságos háborús állapotot idézett volna elő. A legsúlyosabbat végül sikerült elkerülni, az 5. és 6. reaktort március 20-22. között sikerült a „hideg leállás” állapotába helyezni, s 2011 decemberére a négy másik reaktort is stabilizálták. Egy évbe telt a használt fűtőelemek kiemelése és eltávolítása az erőmű 4. blokkjából. A kormányfő elmondta, hogy a TEPCO vezetésétől semmiféle használható információt nem kaptak, a nukleáris hatóság emberei sem tudták, mit kell tenniük a válsághelyzetben. Az üzemeltető cég majd három hónap elteltével ismerte be, hogy három reaktormag leolvadt, s csak akkor lehetett felmérni a katasztrófa valódi mértékét.

A fukusimai atomerőmű két blokkja ugyan viszonylag épségben maradt, de aligha indul meg ott valaha a termelés. A reaktorok teljes leszerelése a TEPCO szerint 30-40 évbe telhet. Noha az erőmű területén jelentősen csökkent a sugárzás, a négy károsodott reaktorépületbe ember nem léphet be, de a beküldött robotok is pár perc után működésképtelenné válnak. Egyelőre nem tudni, hogy a leolvadt fűtőanyagot mikor, hogyan, milyen technológiával tudják majd eltávolítani. A legnagyobb gond, hogy a reaktorok hűtésére használt, sugárszennyezett tengervíz mennyisége fenyegetően emelkedik. Épül a világ leghatalmasabb "jégfala", ezzel vennék körül a leolvadt reaktorokat, hogy megakadályozzák a talajvíz beszivárgását. Talán még idén megkapják az üzemeltetési engedélyt, számolt be róla a helyszínről a Reuters. A sugárszennyezett víz kis mennyiségben a tengerbe is beszivárog. Naponta 400 tonnányi radioaktív vizet kell elhelyezni, s már majdnem egymillió tonnát tárolnak. Több mint 8 ezer ember dolgozik az erőműnél egy-egy turnusban, s a legtöbb munkahelyen le sem vehetik a maszkot és a védőruhát.

Ötvenből két reaktor üzemel
A fukusimai katasztrófa nyomán Japán valamennyi atomerőművét leállították, elrendelték átvizsgálásukat, s megszigorították a biztonsági intézkedéseket. A távol-keleti szigetországot a kiesés súlyosan érinti: energiaellátásának harmadát 2011 előtt a nukleáris energia biztosította. Az ötven atomerőmű közül az Oi atomerőmű két reaktorát 2012 júliusában újraindították, de 2013 szeptemberében újból leállították. A Tokiótól 350 kilométerre északra fekvő Takahama atomerőmű 3. és 4. reaktora ugyan átment a stresszteszten, s az egyiket idén januárban, a másikat februárban újraindították, de utóbbi 3 nap után technikai hiba miatt automatikusan leállt. Ezt követően, épp Fukusima 5. évfordulója előtt döntött úgy egy helyi bíróság, hogy mindkét reaktorban leállítják a termelést, mivel az üzemeltető KEPKO cég nem adott világos magyarázatot arra, milyen pótlólagos biztonsági intézkedéseket tettek és hogyan oldanák meg a lakosság evakuálását. Az energiaszolgáltató cég megfellebbezi a döntést. Jelenleg csupán a Japán déli részén, Kagosima prefektúrában található Szendaj atomerőmű két blokkja működik, az egyiket 2015 augusztusában, a másikat novemberében nyitották újra. Noha az Abe-kormány ismét jelentős szerepet szánna a nukleáris energiának, erőteljes tiltakozó mozgalom bontakozott ki az atomerőművek újranyitása ellen. A protestálók között van Kan Naoto volt japán kormányfő is, aki egy 2012-es parlamenti meghallgatáson úgy nyilatkozott: „A legbiztonságosabb nukleáris politika, ha egyetlen atomerőmű sem működik.”

Öt év elteltével az atomerőmű körzetéből kitelepített mintegy 160 ezer ember közül körülbelül 100 ezren még mindig nem tudtak hazatérni otthonaikba. Az evakuáltak több mint fele távolabb, mintegy 43 ezren a környéken, de a tiltott zónán kívül élnek. Az 57 ezer fukusimai kitelepített közül több mint 18 ezren ideiglenes szálláson laknak. Bár a tiltott zóna határait egyre szűkítik, a korábbi lakosok közül elsősorban az idősek térnek vissza, a kisgyerekeseket a sugárveszély mellett az is visszatartja, hogy az elnéptelenedett településekre nehezen tér vissza az élet, nincsenek üzletek, sem iskolák.

Tokióban nemrégiben „A fukusimai kitelepítettek hangjai” címmel tartott előadáson többen is beszéltek kálváriájukról – számolt be ról a Japan Times című lap. Egy Szegaja nevű férfi, aki a családnevét nem árulta el, elmondta, hogy Fukusimától 60 kilométerre van a háza, Korijamában, a lakásuknál még veszélyt jelez a Geiger-számláló. Két gyermekénél ciszták jelentkeztek. Vatanabe Kajo családjával Fukusima városban élt, de a felesége és a gyerekei távolabbra költöztek, Jamagata prefektúrába. Ő továbbra is Fukusimában dolgozik, ott is lakik, egy fűtés nélküli szociális lakásban. Ritkán látja a gyerekeit, de nem akarja, hogy visszatérjenek. Egy Szuzuki nevű férfi az atomerőműtől 45 kilométerre, Nihonmacuban élt feleségével és négy gyerekével, 2011. március 27-én még otthon voltak, akkor 9 mikrosievert sugárzást mért odakinn, 3-4 mikrosievertet odabenn. Ha bejött kintről a macska, nőtt a benti sugárzás. „De csak nem ölhettük meg a macskát” - mondta. Jelenleg 0,1-0,2 mikrosievert régi faházuknál a sugárzás szintje, de az eltávolított sugárzó föld, fekete zsákokban, jobb híján ott maradt a falu határában. Bár ő a környéken dolgozik, nem látja biztonságosnak családja visszatérését, ezért ingáznia kell, s havi 150 ezer jenes fizetéséből 50 ezret költ benzinre.

 Baljós előrejelzés
Japán sok nagy földrengést átvészelt már, s egy 2013-as kormányzati előrejelzés szerint 70 százalékos a valószínűsége annak, hogy a következő 30 évben 7-es erősségű földrengés éri magát a fővárost, Tokiót is. Egy ilyen katasztrófában legalább 23 ezer ember életét veszítené, s a károkat előzetesen 95 ezer milliárd jenre becsülik. Ha Japán középső részét érné 9-es erejű rengés, legalább 323 ezer áldozattal kellene számolni, s 220 ezer milliárd jenre is felmehetnének az anyagi károk.

Szerző

Fukusima öt évvel a katasztrófa után

Minden idők legnagyobb földrengése rázta meg Japánt öt évvel ezelőtt, 2011. március 11-én. A 9-es erősségű rengés a fősziget, Honsu észak-keleti partvidékét - Mijagi, Ivate és Fukusima prefektúrát – érintette a legsúlyosabban. A természeti csapást nukleáris katasztrófa tetőzte, amelynek következményeivel évtizedekig küszködik még a távol-keleti szigetország.

A hatalmas, mintegy hat percig tartó rengés nyomán példátlan erejű szökőár keletkezett, a helyenként 30 méter magas hullámfal több mint 260 partmenti települést tett szinte a földdel egyenlővé. A földrengés és cunami következtében 15 894 ember veszítette életét, többségük vízbe fulladt. 2562 személyt még mindig eltűntként tartanak nyilván. A tavalyi évforduló óta 27 áldozat földi maradványait sikerült azonosítani. Több mint 400 ezer épület omlott össze, 740 ezer magánház súlyosan károsodott. Biztosítási becslések szerint majd 300 milliárd dollárra tehetők a természeti csapás okozta közvetlen károk.

A természeti csapás ráadásul nukleáris katasztrófát váltott ki , az 1986-os csernobili atombaleset óta ez volt a világ legsúlyosabb atombalesete. A Fukusima Daiicsi atomerőmű hat reaktora közül három működött a földrengés idején, mindhárom reaktormag leolvadt, az 1. számú, a 3. és a 4. reaktor épülete is megrongálódott hidrogénrobbanás miatt. A hat blokkban összesen majdnem 11 ezer használt fűtőelemet is tároltak, a legtöbbet a 4. blokkban. Ha ezek hűtését nem sikerült volna megoldani, s tűz ütött volna ki, amerikai szakértők szerint tízszer annyi radioaktív cézium kerülhetett volna a levegőbe, mint amennyi a csernobili atombalesetnél felszabadult.

A fukusimai atomerőművet üzemeltető tokiói energiaszolgáltató (TEPCO) három akkori vezetője ellen csak nemrég, öt év elteltével, idén februárban emeltek vádat azért, mivel nem tették meg a szükséges elővigyázatossági intézkedéseket. A három vezetőt, a 75 éves Kacumata Csunehiszát, a 65 éves Muto Szakaét és a 69 éves Takekuro Icsirót gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolják. Őket teszik felelőssé azért, hogy a hidrogénrobbanásokban 13 ember, köztük az önvédelmi erők katonái veszítették életüket, s meghalt 44 beteg, akiket evakuálni kellett egy közeli kórházból. A három vezető elleni vizsgálatot 2013-ban az ügyészség még vádemelés nélkül zárta le, bizonyítékok hiányára hivatkozva, de újranyitották az eljárást. A cégvezetők azzal védekeztek, nem lehetett előre látni, hogy rekordnagyságú földrengés és cunami sújt le Japánra. A tengerpartra épült atomerőművet magas fal védte, de az sem tudta megállítani a rendkívüli erejű hullámot. Mindent elárasztott a víz, megszűnt az áramszolgáltatás, a reaktorépületek alagsorában tárolt tartalék generátorok is használhatatlanná váltak, így az atomerőmű áram és hűtés nélkül maradt.

Naoto Kan, Japán akkori miniszterelnöke az ötödik évforduló előtt a The Daily Telegraph című brit lapnak adott interjúban megerősítette: a japán kormány a főváros, Tokió lakosainak kitelepítését is fontolóra vette. Ha ugyanis Fukusimában mind a hat reaktor működött volna, s valamennyi leolvad, akkor az erőmű 250 kilométeres körzetéből evakuálni kellett volna a lakosságot, s a mintegy 50 millió ember kitelepítése valóságos háborús állapotot idézett volna elő. A legsúlyosabbat végül sikerült elkerülni, az 5. és 6. reaktort március 20-22. között sikerült a „hideg leállás” állapotába helyezni, s 2011 decemberére a négy másik reaktort is stabilizálták. Egy évbe telt a használt fűtőelemek kiemelése és eltávolítása az erőmű 4. blokkjából. A kormányfő elmondta, hogy a TEPCO vezetésétől semmiféle használható információt nem kaptak, a nukleáris hatóság emberei sem tudták, mit kell tenniük a válsághelyzetben. Az üzemeltető cég majd három hónap elteltével ismerte be, hogy három reaktormag leolvadt, s csak akkor lehetett felmérni a katasztrófa valódi mértékét.

A fukusimai atomerőmű két blokkja ugyan viszonylag épségben maradt, de aligha indul meg ott valaha a termelés. A reaktorok teljes leszerelése a TEPCO szerint 30-40 évbe telhet. Noha az erőmű területén jelentősen csökkent a sugárzás, a négy károsodott reaktorépületbe ember nem léphet be, de a beküldött robotok is pár perc után működésképtelenné válnak. Egyelőre nem tudni, hogy a leolvadt fűtőanyagot mikor, hogyan, milyen technológiával tudják majd eltávolítani. A legnagyobb gond, hogy a reaktorok hűtésére használt, sugárszennyezett tengervíz mennyisége fenyegetően emelkedik. Épül a világ leghatalmasabb "jégfala", ezzel vennék körül a leolvadt reaktorokat, hogy megakadályozzák a talajvíz beszivárgását. Talán még idén megkapják az üzemeltetési engedélyt, számolt be róla a helyszínről a Reuters. A sugárszennyezett víz kis mennyiségben a tengerbe is beszivárog. Naponta 400 tonnányi radioaktív vizet kell elhelyezni, s már majdnem egymillió tonnát tárolnak. Több mint 8 ezer ember dolgozik az erőműnél egy-egy turnusban, s a legtöbb munkahelyen le sem vehetik a maszkot és a védőruhát.

Ötvenből két reaktor üzemel
A fukusimai katasztrófa nyomán Japán valamennyi atomerőművét leállították, elrendelték átvizsgálásukat, s megszigorították a biztonsági intézkedéseket. A távol-keleti szigetországot a kiesés súlyosan érinti: energiaellátásának harmadát 2011 előtt a nukleáris energia biztosította. Az ötven atomerőmű közül az Oi atomerőmű két reaktorát 2012 júliusában újraindították, de 2013 szeptemberében újból leállították. A Tokiótól 350 kilométerre északra fekvő Takahama atomerőmű 3. és 4. reaktora ugyan átment a stresszteszten, s az egyiket idén januárban, a másikat februárban újraindították, de utóbbi 3 nap után technikai hiba miatt automatikusan leállt. Ezt követően, épp Fukusima 5. évfordulója előtt döntött úgy egy helyi bíróság, hogy mindkét reaktorban leállítják a termelést, mivel az üzemeltető KEPKO cég nem adott világos magyarázatot arra, milyen pótlólagos biztonsági intézkedéseket tettek és hogyan oldanák meg a lakosság evakuálását. Az energiaszolgáltató cég megfellebbezi a döntést. Jelenleg csupán a Japán déli részén, Kagosima prefektúrában található Szendaj atomerőmű két blokkja működik, az egyiket 2015 augusztusában, a másikat novemberében nyitották újra. Noha az Abe-kormány ismét jelentős szerepet szánna a nukleáris energiának, erőteljes tiltakozó mozgalom bontakozott ki az atomerőművek újranyitása ellen. A protestálók között van Kan Naoto volt japán kormányfő is, aki egy 2012-es parlamenti meghallgatáson úgy nyilatkozott: „A legbiztonságosabb nukleáris politika, ha egyetlen atomerőmű sem működik.”

Öt év elteltével az atomerőmű körzetéből kitelepített mintegy 160 ezer ember közül körülbelül 100 ezren még mindig nem tudtak hazatérni otthonaikba. Az evakuáltak több mint fele távolabb, mintegy 43 ezren a környéken, de a tiltott zónán kívül élnek. Az 57 ezer fukusimai kitelepített közül több mint 18 ezren ideiglenes szálláson laknak. Bár a tiltott zóna határait egyre szűkítik, a korábbi lakosok közül elsősorban az idősek térnek vissza, a kisgyerekeseket a sugárveszély mellett az is visszatartja, hogy az elnéptelenedett településekre nehezen tér vissza az élet, nincsenek üzletek, sem iskolák.

Tokióban nemrégiben „A fukusimai kitelepítettek hangjai” címmel tartott előadáson többen is beszéltek kálváriájukról – számolt be ról a Japan Times című lap. Egy Szegaja nevű férfi, aki a családnevét nem árulta el, elmondta, hogy Fukusimától 60 kilométerre van a háza, Korijamában, a lakásuknál még veszélyt jelez a Geiger-számláló. Két gyermekénél ciszták jelentkeztek. Vatanabe Kajo családjával Fukusima városban élt, de a felesége és a gyerekei távolabbra költöztek, Jamagata prefektúrába. Ő továbbra is Fukusimában dolgozik, ott is lakik, egy fűtés nélküli szociális lakásban. Ritkán látja a gyerekeit, de nem akarja, hogy visszatérjenek. Egy Szuzuki nevű férfi az atomerőműtől 45 kilométerre, Nihonmacuban élt feleségével és négy gyerekével, 2011. március 27-én még otthon voltak, akkor 9 mikrosievert sugárzást mért odakinn, 3-4 mikrosievertet odabenn. Ha bejött kintről a macska, nőtt a benti sugárzás. „De csak nem ölhettük meg a macskát” - mondta. Jelenleg 0,1-0,2 mikrosievert régi faházuknál a sugárzás szintje, de az eltávolított sugárzó föld, fekete zsákokban, jobb híján ott maradt a falu határában. Bár ő a környéken dolgozik, nem látja biztonságosnak családja visszatérését, ezért ingáznia kell, s havi 150 ezer jenes fizetéséből 50 ezret költ benzinre.

 Baljós előrejelzés
Japán sok nagy földrengést átvészelt már, s egy 2013-as kormányzati előrejelzés szerint 70 százalékos a valószínűsége annak, hogy a következő 30 évben 7-es erősségű földrengés éri magát a fővárost, Tokiót is. Egy ilyen katasztrófában legalább 23 ezer ember életét veszítené, s a károkat előzetesen 95 ezer milliárd jenre becsülik. Ha Japán középső részét érné 9-es erejű rengés, legalább 323 ezer áldozattal kellene számolni, s 220 ezer milliárd jenre is felmehetnének az anyagi károk.

Szerző