Új-Zéland;nagykövetség;

2016-03-14 07:01:00

A Nagy Déli Nyitás

Végre megkönnyebbülhetünk: lesz magyar nagykövetség Új-Zélandon. A külügyminiszter annak idején meg is mondta: a Keleti Nyitás olyan nagy sikert hozott, hogy ideje nekikezdeni a Nagy Déli Nyitásnak. Lépjük át az egyenlítőt, ne tétovázzunk. Nem kell többé álmatlanul forgolódnunk éjszakánkat arra gondolva, hogy a magyar diplomácia vajon súlyánál és befolyásánál fogva jelen van-e a majdnem 18 ezer kilométerre fekvő, amúgy festői szigeten. A kormány már nyáron döntött, csak hát mi meg nem forgatjuk rendszeresen a Magyar Közlönyt, amiben a külképviselet megnyitásáról írt határozat megjelent.

Éppen ideje volt.

Hogy aztán mihez kezd majd az új magyar nagykövet a távoli országban, afelől nem lehetnek kétségeink. Gazdasági kapcsolatok fejlesztése, új-zélandi beruházások szorgalmazása Magyarországon, magyar üzletemberek lehetőségeinek feltárása, turizmus élénkítése, és hát tartani kell a lelket az ott élő körülbelül ezer fős magyarságban, ők is hozhatnak majd szavazatokat, ha látják a magyar lobogót a nagykövetség épületén és a nemzeti ünnepi fogadásokon belekóstolhatnak a magyar ízekbe.

A valódi cél azonban az új ázsiai és afrikai külképviseleti nyitási hullámmal azonban valójában nem ez. A lényeg, hogy új állásokat tudnak kínálni pártkatonáknak vagy éppenséggel itthon feleslegessé vált intézményvezetőknek. Az igazi fontos feladat pedig új úti célokat keresni magyar kormánytisztviselőknek és képviselőknek, akik majd sorra keresik fel Wellingtont. Új-Zélandon pedig örülnek minden látogatónak, hiszen sokan nem járnak arrafelé Európából, szívesen írnak alá mindenféle megállapodásokat (régen a légügyi egyezmény volt a kedvenc téma, de sajnos, ez már nem aktuális), vetőmagokat próbálunk eladni, meg Unicumot, esetleg még Áder János is arra vetődhet a magyar vízszabályozás ügyeit reklámozva.

Nem csodálkoznék, ha néhány miniszter már fontolgatná, hogy milyen hasznos lenne egy ilyen utazás, közben útba ejtve az ugyancsak újonnan nyílt nagykövetséget a stratégailag fontos Manilában, esetleg szingapúri átszállással, és hát bizonyosra veszem, hogy előbb-utóbb maga a miniszterelnök és Semjén pártelnök is útra kel majd, vállalva a hosszú repülés és az időzónák átlépésének keserves nehézségeit. De hát most Dél Nyitás van, nem tétlenkedhetünk.

Ma egy business osztályú repülőjegy Wellingtonba másfél millió forint, és hát a nagykövet és családja mellett szükség van legalább egy helyettes diplomatára, konzulra, titkárnőre, hivatalsegédre, gazdasági ügyintézőre, hiszen minden csip-csup ügyben nem szaladgálhatnak át a szomszédos Ausztráliába. És akkor még nem beszéltünk a szolgálati autókról, az épület és a nagyköveti rezidencia bérlésének vagy vásárlásának tetemes költségeiről. Ha mindezt egy olyan országban tennénk, amelyik csakugyan fontos számunkra, akkor végtére is tudomásul vennénk, hogy a diplomácia drága műfaj.

Végezetül pedig: egy nagykövetség alapítása - különösen olyan esetben, amikor a távolság és az időeltolódás miatt a kommunikáció körülményesebb az átlagosnál – nagy feladat, ami a vezető és helyettese számára komoly kihívásokat jelent. Nálunk vidámabb országokban ezt többnyire jelentős diplomáciai tapasztalattal rendelkező, igen sokoldalúan képzett szakemberekre bízzák.

De hát mi szeretjük az unortodox megoldásokat.