A KLIK-esedés vége?

Örvendetes hír Rétvári Bence bejelentése, hogy idén nyáron megszüntetik a KLIK-et, érdemben csökkentik az óraszámokat, elrendelik a Nemzeti alaptanterv (NAT) és a kerettantervek átfogó felülvizsgálatát, végrehajtják a megtanítandó lexikális tananyag érezhető csökkentését, valamint megteremtik az alapkészség-fejlesztés erősítéséhez szükséges feltételeket, különösen az általános iskolákban. Ez eddig önmagában mind nagyon szép és nagyon jó, merőben újszerű az eddigi irányvonalhoz képest. Már, ha igaz. Ismerve azonban a Fidesz-kormány természetét, – a ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit csinálok és a ma így, holnap úgy módszerét – fogadjuk egy egész pici fenntartással ezt a nagyszerű hírt, és azért még ne ma igyunk egyet ennek örömére – valamelyik romkocsma félhomályában merengve – a medve bőrére. Tekintve az oktatás körül 2012 óta zajló hercehurcát, a szakértelem, sőt annak látszata teljes hiányát, a tekintélyes szakértők tanácsainak és kritikáinak teljes elutasítását, nem gondolhatjuk túl életszerűnek, hogy reggel Rétvári Bence úgy ébredt, hogy hínnye, télleg szar ez a KLIK, meg az egész oktatási rendszer Czunyinéstől, Hoffmanostul, tanfelügyelőstől, POKostól, PÖCSöstől, mindenestől.’ Számtalan szakpolitikai területen bizonyosodott már be, hogy amit a (nem) tisztelt kormány a szájára vesz, az tartalmilag nem ugyanazt takarja, mint a tőlünk nyugatabbra fekvő, felvilágosultabb Európában. Gondoljunk csak itt a konzervatívnak nevezett értékekre, a demokráciának csúfolt félig autoriter áldemokráciára, ahogyan a Die Zeit is fogalmazott. (...) Megtudhattuk legmélyebben tisztelt miniszterelnökünk 18. évértékelőjén, ők megmentették az oktatást, az egészségügyet, és a vidéki kórházak többségében már XXI. századi körülmények vannak. Azt mondjuk nem tette hozzá, hogy a világ melyik felén. (...)