Egyetértéssel olvastam Kerecsényi Zoltánnak „Merre halad a történelem?” című cikkét. (Szép Szó, március 19.)
Különös tetszéssel olvastam az általam a XX. század legnagyobb pápájának tartott XXIII. Jánossal foglalkozó sorait. Hiszen vele kezdődött az a folyamat, ami igyekszik a római katolikus egyházat a többi egyházzal való együttműködés és a tolerancia elve alapján működtetni. A Szent Péter trónján csupán öt éven át tartózkodó pápa remek humorú volt. Így történt, hogy nagyon elcsodálkozott egy olasz tábornok, aki tagja volt annak a magas rangú tisztekből álló delegációnak, amelyet XXIII. János pápa fogadott.
Amikor a pápa elé lépett, az egyházfő kihúzta magát, vigyázzba állt és jelentett: Főhadnagy úr! Giuseppe Roncalli tizedes tisztelettel jelentkezik. Roncalli ugyanis pappá szentelése előtt kispapként még katonai szolgálatot volt köteles teljesíteni és megismerte egykori parancsnokát. Végül egy megjegyzés: a cikkíró az ökumenizmust elindító Söderblom svéd tiszteletest „egyházfinek” nevezi. Közkeletű tévedés, sajnos. Egyházfinek ugyanis alacsony beosztású egyházi alkalmazottat, nem papot nevezünk- templomszolgát, egyházi adót beszedőt, stb.