holokauszt;antiszemitizmus;

2016-03-26 08:28:00

Út a holokausztig

A rendszerváltás utáni közép-kelet-európai társadalmakban, így a magyarban is, kétségtelenül megjelent újra az antiszemitizmus. A szabadságot kóstolgató országokban a holokauszt relativizálása is évtizedek óta kétségtelenül jelen van. A budapesti Civitas Europica Centralis (CEC) egy 2012-ben kezdett kutatása arra keresi a választ, mekkora volt a keresztény egyházak felelőssége és szerepe az antiszemitizmus társadalmi térnyerésében a két világháború között, mekkora volt a szerepe a klerikális zsidóellenességnek a zsidóság jogfosztásában, a lakosság dezinformálásában?

1938. május: Eucharisztikus Világkongresszus, ünnep a Hősök terén

1938. május: Eucharisztikus Világkongresszus, ünnep a Hősök terén

Az emberiség legszörnyűbb tragédiája, a holokauszt, számos neves kutató munkájának köszönhetően jórészt ismert. Az út viszont, amely idáig vezetett, már kevésbé. Mi tette lehetővé, hogy ez a borzalom bekövetkezzen, hogy jó esetben a lakosság passzivitása mellett, de sok esetben annak aktív támogatásával megtörténhessen? A két világháború közötti társadalmak ismeretében jogosan merül fel a kérdés: mekkora volt ebben a keresztény egyházak és a klerikális zsidóellenesség felelőssége? Milyen álláspontot képviseltek ebben a korszakban a történelmi egyházak, miért maradtak némák, amikor tiltakozni kellett volna? Mit hirdettek és mit hirdetett a keresztény felekezetek sajtója? Egyforma felelősség terheli a különböző felekezeteket, vagy volt különbség a különböző egyházak magatartása között Magyarországon, a környező országokban? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a budapesti Civitas Europica Centralis (CEC) alapítvány több mint három éve folyó, a szomszédos államokra is kiterjedő kutatása, amelynek eredményeit múlt héten ismertették a Közép-Európai Egyetemen (CEU) rendezett konferencián.

Klerikális antiszemitizmus

Az előadásokból egyértelműen kiderült, a keresztény egyházak nemcsak hogy némák maradtak, hanem az általuk képviselt ideológia, a sajtójuk által terjesztett propaganda is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a holokauszt megtörténhessen. Térségünkben minden állam homogenizációra törekedett, amelyben az idegen fajú és vallású csoportokat nem látták szívesen, bennük nemzeti felemelkedésük akadályát látták. A trianoni Magyarországot a revízió fűtötte, mindent ennek rendelt alá a korabeli politikum és egyház is. Az utódállamok eközben arra törekedtek, hogy felépítsék nemzetállamukat, így ezekben az országokban, bár domináns volt az antiszemitizmus, a magyar közösség és annak felekezetei is az új államvallások célkeresztjébe kerültek.

Ezekben az államokban a magyar nyelvű és kultúrájú zsidók kettős hátrányba kerültek. Szlovákiában például a római katolikus egyház és a politikai vezetés egyaránt a zsidókra úgy tekintett, mint a magyarosítás eszközeire és zászlóvivőire. Romániában például az ortodox egyház - Gabriel Andreescu neves román politológus szerint - legalább annyi, ha nem több energiát fordított a román nemzettől idegennek tekintett erdélyi görög-katolikusok, illetve minden más felekezet háttérbe szorításáért, mint az antiszemitizmus ellen.

Minden vizsgált országban a domináns, vagy egyenesen államvallásnak tekintett felekezet klerikális antiszemitizmusa jelentős szerepet játszott abban, hogy a zsidóellenes törvények megszülethessenek; hogy a zsidóüldözés megtörténhessen. Romániában az utolsó percben megtagadta a deportálásokat az uralkodó Vasgárda és Antonescu marsall, de ez nem az egyház kiállásán múlt.

Homogenizáció: az új nemzetépítés

A tragédia relativizálása sem egyedi magyar jelenség: Az elmúlt évtizedek kutatóinak jó része, amint a meghívott francia előadó, Henri de Montety tanulmányából is kiderül, még a franciák is, megpróbálták „kimagyarázni” a történteket, s arra hivatkozni, hogy például a zsidótörvények és zsidóellenes intézkedések német nyomásra születtek. Csakhogy nem igaz: Magyarország elsőként hozta meg a zsidótörvényeket, akkor, amikor még igazán nem beszélhetünk német megszállásról és német közvetlen kényszerről, mint ahogy a Vichy-kormány zsidótörvényei is a német megszállás előtt születtek. A kezdetben ugyancsak a homogenizációt, valamiféle új "nemzetépítést" szem előtt tartó francia katolikus egyház 1942 nyarán eljutott arra a pontra, ahonnan már a papság egy része sem vállalta a kollaborációt: földalatti ellenállási mozgalmat szervezett a zsidók mentésére. Az illegalitásban terjesztett kiadványa elérte a 120 ezres példányszámot. Franciaország 330 ezre zsidó közösségéből, amely korábbi 200 ezres létszámáról az ide menekültekkel duzzadt fel ennyire, mintegy 80 ezer ember pusztult el, ebből 50 ezret „hontalanként" tartanak nyilván. Magyarországon (ide értve a visszacsatolt területeket is) 400 ezer áldozata volt a holokausztnak, minden tizedik áldozat magyar volt, Auswitz-Birkenauban, a legnagyobb haláltáborban pedig minden harmadik volt magyar.

Az alapítvány vezetője, Törzsök Erika szociológus a kutatás ötletéről és szükségességéről szólva úgy vélekedett, hogy többek között azért tartotta fontosnak ezt a munkát, mert megjelent újra a nyílt antiszemitizmus, napjainkban újra kézzel fogható az idegenellenesség és ismét némák az egyházak. „Amikor 2002-ben, imakörökben fohászkodtak Budapesten Orbán Viktor győzelméért a választási kampány idején és a szószékekről szólították fel a híveket, hogy a Fideszre szavazzanak, felrémlett bennem a kérdés: ha a 21 század elején az egyházak ilyen módon tudják, és akarják befolyásolni a társadalmat, a politikát, akkor a két világháború között vajon volt-e, s ha igen, mekkora volt a keresztény egyházaknak felelőssége és szerepe az antiszemitizmus társadalmi térnyerésében? A klerikális zsidóellenességnek mekkora volt a szerepe a zsidóság jogfosztásában, a lakosság dezinformálásában, olykor elaljasításában? Miután kiváló történészek sora foglakozott - és foglalkozik - immár évtizedek óta a holokauszttal, bennünket az érdekelt, mit tettek a keresztény egyházak, vagy mit nem tettek, hogy azok a rettenetes társadalmi torzulások, emberi szenvedések és lealjasodások bekövetkezhettek, bekövetkeztek, melyek végéről sokkal többet tudunk, mint az odavezető útról” - fogalmazott Törzsök.

Riasztóak a jelek

Pacelli bíboros (XII. Pius pápa)

Pacelli bíboros (XII. Pius pápa)

A kutatás egyértelművé tette: nem kizárólag a politika felelőssége, ha a társadalom legrosszabb reflexei jelennek meg. Amikor a morál, vélt reálpolitikai feltételeknek akar megfelelni, szörnyű tévedések következnek be. S hatásuk beláthatatlan következményekkel jár.

A két világháború közötti időszakban az egyházak felelőssége nagy volt, hiszen a társadalom legfontosabb intézményei voltak. Az egyházi vezetők kettős szerepben – úgy is, mint egyházi vezetők és úgy is, mint a Parlament felsőházának tagjai - hozzájárultak az erkölcsi normák relativizálásához, s ezzel a társadalom tagjainak lezüllesztéséhez.

A történelem, mint tudjuk, ismétli önmagát. Napjainkban is ez az érzésünk, a szereplők pedig kísértetiesen hasonlóan kezdenek viselkedni. „Ferenc pápa szavai ide nagyon szűrten érkeznek. Úgy gondoljuk egy ilyen kutatás aktualitása napról-napra indokoltabb”, mondta Törzsök Erika, a Civitas Europa Centralis vezetője.

A veszély minden korban fennáll

„A holokauszt megmutatta, hogy meddig tud fajulni egy civilizált társadalomban a gonoszság, hogy az ember miként tud szörnyeteggé válni. Ez a veszély minden korban fennáll. A jövőben is bekövetkezhet, ha nem figyelünk oda. Ez a múlt kísérti Magyarországot, kísérti Európát, itt van velünk, akármi is történik, és nem is lehet tovább lépni ha nem értjük meg, hogy ez miért történt.” (Nemes Jeles László – a Saul fia rendezője)

A kutatásról:

A Civitas Europica Centralis (CEC) 2012-ben támogatást nyert a berlini székhelyű International Holocaust Remembrance Alliance (IHRA)-tól - az Út a holokausztig: a keresztény egyházak viszonyulása a zsidósághoz a két világháború között Csehszlovákiában és Magyarországon című kutatásra.

2013-ban az alapítvány megtartotta az első konferenciát a kutatási eredmények bemutatására.

2014-ben ugyancsak a berlini IHRA támogatásával a kutatást kiterjesztették Romániára is. Így nemcsak a vizsgált terület, hanem a téma is bővült. A kutatók vizsgálni kezdték,a korabeli határmódosítások következtében történt változások hatását is a történelmi egyházak körében. Az immár regionálisra bővült kutatás központi kérdése az lett, hogy hogyan alakult Közép-Kelet-Európa első világháború utáni társadalmaiban az egyes egyházak szerepe abban a folyamatban, aminek a végállomásai Auschwitz, Birkenau és a többi haláltábor lett.

2015-ben az alapítvány sikeresen pályázott a Claims Conference-hez és folytatta a 2012-ben megkezdett munkát. 2016. március 17-én a CEU-val együttműködve került sor a második konferenciára, amely immár a Kárpát-medence többi, magyarok által is lakott országaira is kiterjesztett kutatás eredményeit, a szomszédos államok többségi egyházainak viszonyulását is vizsgáló kutatás eredményeit mutatta be.

A kutatás anyagai a következők:

Gyáni Gábor: Társadalmi állapotok az 1930-as 40-es években, Közép-Kelet Európában

Jakab Attila: A történelmi egyházak és a holokauszt a magyarországi katolikus és református egyházban

Gabriel Andreescu (Románia): Az ortodox egyház és a holokauszt Romániában

Simon Attila (Szlovákia): A visszacsatolástól a deportálásig – A dunaszerdahelyi zsidóság és a keresztény társadalom (Szlovákia / Csehszlovákia)

Mézes Zsolt: Az evangélikus egyház és a holokauszt Magyarországon

Péter Izabella (Románia): A görögkatolikus egyház és a holokauszt

Bajcsi Ildikó (Szlovákia): Zsidó-kérdés a két világháború közötti csehszlovákiai református sajtóban

Henri de Montety (Franciaország): A francia katolikus egyház és az antiszemitizmus a második világháború alatt

Kókai Károly: A katolikus egyház és az antiszemitizmus a két világháború között Ausztriában