Rémtanárok

Álmukban sem gondolták volna, hogy egyszer azok fognak ellenük a leghevesebben lázadozni, akiktől erre a legkevésbé számítottak: a békés, türelmes pedagógusok. Álmukban sem gondolták volna, hogy azok, akiknek a száját a "rendszerváltás óta nem látott" béremeléssel, életpálya-modellel próbálták eddig többé-kevésbé sikeresen befogni, nem tűrik tovább, hogy már-már félfeudálissá züllesztett állapotok között, a helyi Klik-királyoktól befenyítve, silány egyentankönyveket használva arra legyenek kötelezve, hogy diákjaikból önálló gondolkodással nem bíró, de a nemzethez (magyarul: az Orbán-rezsimhez) hű alattvalókat neveljenek.

Nem hitték - sőt, talán még ma sem hiszik -, hogy lenne félnivalójuk a pedagógus szakszervezetektől, a kedves, "nagymamás" Galló Istvánnétól vagy a harciasabb, ám szerintük ártalmatlan Mendrey Lászlótól. Amelyik kutya ugat, az nem harap, gondolják, és ebben megerősíti őket az is, hogy az őket védő sztrájktörvényt is gond nélkül lenyomhatták mindenki torkán, a szakszervezetek pedig ma is az általuk diktált játékszabályok szerint játszanak. "Táncolni mindenkinek szabad" - hangoztatják a NER-társak, arról viszont nem beszélnek, hogy ezt csak gúzsba kötve lehet megtenni. A szakszervezetek pedig táncolnak is, nyaktól bokáig kötélben, melynek végét a hatalom urai rángatják.

Tehetnének mást? Tehetnének. Lerázhatnák magukról a köteleket és jól odacsaphatnának, ehhez viszont arra van szükség, hogy ha nem is az egész társadalom, de legalább a pedagógusok nagy többsége mögéjük álljon. Mögéjük áll? Nem. A szakszervezetek tagsága is csak a tanártársadalom néhány százalékát teszi ki. Az a példátlan összefogás, ami most az orbáni oktatáspolitika elleni tiltakozásokban kialakult, még mindig nem elég ahhoz, hogy a jelenlegi, "köznevelésinek" nevezett rendszer alapjainak teljes újraformázására kényszerítse a hatalmat. Arra viszont elég volt, hogy a kedves, sokat tűrő pedagógusok a kormány álomvilágában rémtanárokká változzanak.

Jól látszik, hogy elkezdtek félni azoktól a pedagógusoktól, akik bátran ki merik nyitni a szájukat. Félnek az őket támogató diákoktól, szülőktől is. Utóbbiak egy jelentős része - mint kiderült - Fidesz-szavazó, vagy legalábbis az volt még 2014-ben. Félnek attól is, hogy a tanártiltakozások lavinát indítanak el, és előbb-utóbb valóban bekapcsolódnak más ágazatok is.

Ezért példát kell statuálni: mire számíthat a dolgozó állampolgár, ha a pedagógusokhoz hasonlóan, a NER-társakkal szembemenve esetleg sztrájkolni támad kedve? Sztrájkoljon, de csak akkor, ha ez nem zavarja meg a munkában. Sztrájkoljon, de bért nem kap. Sztrájkoljon, de közben tartsa észben: ha megteszi, majd találnak módot arra, hogy megszabaduljanak tőle.

A PDSZ pénteki, kétórás figyelmeztető sztrájkja sokak szerint csendben lezajlott, az ország nem érzett meg belőle szinte semmit. A diákok nyugodtan mehettek iskolába, a tanárok is bent voltak, felügyeltek rájuk. Péntek délután még nem lehetett megmondani, mennyien vettek részt az akcióban, ám azt hallani lehetett, hogy többen visszahőköltek, mert egy "kiüresített" sztrájkban nem akartak részt venni, vagy mert féltek attól, hogy annak ellenére is számíthatnak következményekre, hogy a munkabeszüntetés teljesen jogszerű volt. Tankerületi vezetők, sőt polgármesterek is fenyegették az igazgatókat: beszéljék le tanáraikat a sztrájkról, különben nagy baj lesz.

Mindez persze túlmutat az oktatáson. Ez maga a NER. A megfélemlítés politikája zavartalanul és leplezetlenül működhet. A nép tűr és szolgál tovább.

Szerző
Juhász Dániel

Gesztus Erdogannak?

Nem fogja megakadályozni a német kormány, hogy ügyészi lejárás induljon Jan Böhmermann német költő ellen, aki versben gúnyolta ki Recep Tayyip Erdogan török elnököt – jelentette be tegnap Angela Merkel német kancellár. A döntés koalíciós feszültséget szült és indulatokat gerjesztett a német médiában.

Angela Merkel német kancellár tegnap maga jelentette be, hogy büntetőjogi eljárás indulhat Jan Böhmermannt, a ZDF neo köztelevízió műsorvezetője ellen. A német humorista egy március végi műsorában előadott egy gúnyverset, amelynek célpontja Recep Tayyip Erdogan török államfő volt. Ankara azonnal tiltakozott és vádemelést sürgetett a humorista ellen, majd hivatalosan is kérte a büntetőjogi felelősségre vonást.

Az ügy komoly vihart kavart a szövetségi kormány berkeiben is, amely megosztottnak mutatkozott a kérdésben. A tegnapi Merkel által ismertetett kormányálláspont szerint azonban a gúnyvers valóban támadó jellegű, szándékosan sértő, és teljességgel elfogadhatatlan. A kancellár bejelentése szerint a német kormány a török kormány kérésére felhatalmazza az igazságszolgáltatást a török államfőt sértegető Böhmermann elleni eljárás megkezdésére, de ezzel egyidőben kezdeményezi az ezt lehetővé tévő jogszabály megsemmisítését. A német büntetőtörvénykönyv ugyanis máig tartalmaz egy 19. századból származó, úgynevezett felségsértési paragrafust, ez adja a jogalapot a humorista elleni eljáráshoz is. Merkel szerint azonban erre a paragrafusra demokráciában nincs szükség, 2017 végéig eltörlik azt. A kancellár ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a felhatalmazás a külföldi országok intézményeinek és képviselőinek megsértése miatti büntetőeljárás megindítására egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kormány már bűnösnek mondaná ki Jan Böhmermannt, vagy állást foglalna abban a kérdésben, hogy hol húzódik a vélemény, a sajtó és a művészet szabadságának határa. Csupán annyit jelent, hogy a független igazságszolgáltatás dolga a Böhmenrmann ügy megítélése.

Amennyiben a bíróság bűnösnek találja a humoristát, három év börtönbüntetéssel sújthatják.

A kérdés nyilván Erdogan politikája miatt vált kényessé. A demokráciával hadilábon álló török államfő hazájában ugyanis börtönnel büntetik az elnököt sértő véleménynyilvánítókat, legyenek akár újságírók, akár közemberek, akik a családban vagy nyilvános helyen mondták el negatív véleményüket Erdoganról. Bár a humorista gúnyversét sokan valóban elfogadhatatlannak és minősíthetetlennek tartják, és a Németországban élő török közösség önmagára nézve is sértőnek érezte, mégis, a török elnök politikája miatt várható volt, hogy Merkel döntése politikai vihart kavar és indulatokat kelt. Mindehhez hozzáadódik, hogy a migránsválság kezelését célzó uniós-török, illetve német-török megállapodás óta nem először merült fel, hogy Berlin elfogadhatatlan engedményeket tesz Erdogannak és Ankarának.

A kormánydöntés nem volt egyértelmű és egyhangú. Mivel nem volt egyetértés a kabinetben, ezért a kancellárnak kellett döntenie. A koalíciós társ SPD szerint pedig Merkel rossz döntést hozott egy korszerűtlen jogszabály alapján.

Közleményt adott ki a német újságírók szövetségének (DJV) elnöke is. Frank Überall szerint mivel Erdogan egy ügyvédi iroda útján már eljárást kezdeményezett Jan Böhmermann ellen a mainzi ügyészségen, nem lett volna szükség arra, hogy Angela Merkel a felségsértési paragrafus szerinti eljárás megindítása mellett döntsön.

Több vélemény is napvilágot látott a médiában, legtöbben azon az állásponton vannak, hogy Merkel formálisan helyesen járt el, de olyan helyzetbe manőverezte magát, amelyből vesztesként kerülhet ki, mert úgy tűnhet, hogy a migránsválság kezelése miatt az alapvető szabadságjogok csorbulásával járó engedményeket tesz Ankarának.

Szerző

Lumpenarisztokraták

Majdnem háromszor annyiért vett öt használt helikoptert a Belügyminisztérium egy cseh cégtől, mint amennyiért az vásárolta a német Baden-Württemberg tartománytól – tudta meg a Népszabadság. A különbség 2,7 milliárd forint.

A flottából kivont, alig egymillió euró­ba kerülő 15 éves gépek felújítása és átfestése darabonként 1,76 millió euróba fájt. Pintér belügyminiszter szerint az árban e költségek is bennfoglaltatnak. (Sokak szerint ennyiért Rembrandt is átfestette volna a rendőrségi ventilátorokat.)

Kicsit emlékeztet az ügymenet a letelepedési kötvényekére, melyeket szigorúan offshore-cégeken keresztül értékesít Rogán Antal állama. A jutalék milliárdokban mérhető, miközben mi adózók vad kamatokkal fizetjük majd vissza a pénzért-migránsoknak a fialtatott lét, inkluzíve a strómanok hasznát.

Emlékeztet az ugyancsak parton túli-gyanús Eiffel Palace megvásárlására a Matolcsy-féle MNB kínzó szükségleteire, úgy hárommilliárdos túlárazással. Nyilván ez sem bűncselekmény, kérdezzék csak az ügyészséget. Végtére is nem lepukkant moszkvai képviselet az...

Hagyjuk most a Gripen grófság történetét, a Lockheed-botrányt, és ne keverjük bele az alcsúti Habsburg-uradalmat meg az egész korrupt lumpenarisztokráciát a történetbe.

Mindennél többet elmond korunkról a pesti aszfalt új vicce. Habony és Rogánné találkoznak az Andrássy úton. Képzeld, Árpi, vettem a Tóninak egy Vuitton táskát egymillióért, kápéban. Buta vagy Cili! Egy sarokkal odébb megvehetted volna másfél millióért is...

Szerző