Ki az „igazi” New York-i? – tette fel a kérdést a New York Times a mai előválasztást megelőzően. A még versenyben lévő öt elnökaspiráns közül három - Hillary Clinton, Bernie Sanders és Donald Trump - egyaránt helybelinek vallja magát. Sanders szenátor Brooklynban született, bár Vermont államot képviseli a szenátusban. Clinton ugyan chicagói lány, s férjével sokáig Arkansas-ban éltek, ám a Fehér Házból kiköltözve New York egyik elővárosában, Chappaquában vettek házat. Hillary kampányközpontja Brooklynban van, de ő maga inkább egy manhattani irodát használ. Donald Trump New Yorkban született, s máig hűséges a Nagy Almához, olyannyira, hogy akárhol is tart kampányrendezvényt, estére szinte majdnem mindig hazarepül. New York egyik emblematikus épülete a Trump-torony, a milliárdos ingatlanbefektető fő büszkesége. A lap összeállítása szerint Hillary akcentusa a legkevésbé New York-i, míg Sandersé a legtökéletesebb. Szenátorként Hillary ingadozott, hogy a New York Yankees vagy a Chicago Clubs-e a kedvenc csapata. Sanders a Boston Red Sox rajongója, Trump pedig gyakran ki is jár a Yankees meccseire. Ami a kedvenc ételeiket illeti, Clinton múlt héten egy sajttortával szemezett (igaz, végül nem ette meg az újságírók előtt, nehogy előnytelen kép készüljön róla), Sanders hot dogot falatozott Coney Islanden, Trump pedig a Times Square-en szeret pizzázni a New York Times szerint.
Bernie Sanders a csodában bízik
Régen volt ilyen izgalmas a New York-i voksolás. Az előválasztás kampány e szakaszáig jutva máskor általában eldől már a verseny, s már jó ideje nem fordult elő, hogy egyik pártnál sem vált volna világossá, ki lesz az elnökjelölt. A demokratáknál 2008-ban kétség sem fért hozzá, hogy New Yorkban Hillary Clinton nyer, de ez sem változtatott azon, hogy végül Barack Obama lett az elnökaspiráns. Idén, úgy tűnik, Sanders a csodában reménykedik, mit sem törődve a matematikai realitásokkal.
Fejvesztett szervezkedés, belső hadakozás folyik a republikánusoknál, a pártvezetés minden áron meg akarná akadályozni, hogy a republikánus versenyt „eltérítő”, provokatív nézetekkel operáló milliárdos legyen az elnökjelölt, noha akkor sem járnának jobban, ha a jelenlegi második helyezett, a keményen konzervatív Ted Cruz texasi szenátor szerezné végül meg az elnökjelöltséget. A New York-i meccs gyakorlatilag eldőlt, a FiveThirtyEight portál választási statisztikái alapján 99 százalékra veszi Trump győzelmét, legfeljebb néhány elővárosban rabolhat el tőle pár küldöttet Cruz vagy John Kasich ohiói kormányzó, akinek jelöltségét a pártelit legszívesebben támogatná.
Megállítanák Donald Trumpot
Különféle forgatókönyvek készülnek, stratégiákat dolgoznak ki, hogyan lehetne Trumptól elvenni az elnökjelöltséget. A milliárdos megállás nélkül panaszkodik, hogy az egyes államokban menet közben változtatgatják a szabályokat, csak azért, hogy a jelöltsége elé újabb akadályokat gördítsenek. Reince Priebus, a Republikánus Nemzeti Bizottság vezetője cáfolja, hogy ilyen próbálkozások folynának, s a New York Times úgy értesült, utasították is a helyi választási bizottságokat, hogy ne manipuláljanak a szabályokkal. A pártvezetés attól tart, botrány tör ki a Republikánus Párt eheti, floridai találkozóján, s akár zavargások is lehetnek az elnökjelölő konvención, ha eltérítik az eredményt.
Az NBC tévé elemzése szerint ugyanakkor Trump panaszai megalapozatlanok, a szabályok ugyanis kifejezetten az éllovasnak kedveznek: a milliárdos az eddigi előválasztásokon, jelölőgyűléseken a voksok 37 százalékával a delegátusok 45 százalékát nyerte el. A milliárdos „a hazug Ted Cruzt” ostorozta, s hívei zúgolódtak, amikor Coloradóban, ahol nem tartottak tényleges előválasztást, a helyi republikánus konvención mind a 34 küldöttet a texasi szenátornak ítélték, valamicskét lefaragva Trump tetemes előnyéből.
Elvileg előfordulhat, hogy Trump az előválasztási maraton végére sem szakítja át a célszalagot, tehát nem gyűjt össze 1237 küldöttet – ennyire lenne szükség a republikánus elnökjelöltség elnyeréséhez. Ez esetben a nyári, Clevelandben tartandó elnökjelölő konvencióra maradna a döntés, ott pedig a delegátusokat csak az első szavazási fordulóban kötelezi az, hogy az adott állam előválasztásán melyik jelölt mögé álltak, a későbbi fordulókban viszont már nem. A konvención a szavazás addig folyik, míg valamelyik elnökaspiráns mögé fel nem sorakozik 1237 küldött. Felmérések szerint azonban a republikánus szavazók 55 százaléka zokon venné, ha végül nem az a jelölt nyerne, aki a legtöbb szavazattal, a legtöbb küldöttel érkezett a tanácskozásra. Ez a jelölt pedig mindenképpen Trump lesz.
Egy friss NBC/Wall Street Journal/Marist felmérés szerint a New York-i republikánus előválasztáson Trump a voksok 54 százalékát szerezheti meg, a második helyre John Kasich ohiói kormányzó, a republikánus mezőny legmérsékeltebb tagja futhat be 25 százalékkal, Ted Cruz texasi szenátor pedig alig 16 százalékkal végezhet a harmadik helyen. A demokratáknál Hillary Clinton 57 százalékot, Bernie Sanders 40 százalékot érhet el.
Pénzgyűjtés Hollywoodban
Sanders szenátor nagyon szeretne meglepetést okozni egykori szülőhelyén, ezért teljes erőbevetéssel kampányolt New York államban is. Mindeközben Hillary Clinton átrepült a nyugati partra, ahol George Clooney filmsztár és Jeffrey Katzenberg producer rendezett számára adománygyűjtő összejövetelt. Mintegy 15 millió dollár gyűlt össze a hollywoodi vacsorákon. Clooney háza előtt Bernie Sanders hívei egydollárosokkal dobálták meg Hillary Clinton autóját. A vermonti szenátor fő támadási iránya Clintonnal szemben: Hillary a Wall Street, a leggazdagabbak, a lobbiérdekek védelmezője, s elnökként sem lenne tekintettel a kisemberekre. Sanders közzétette adóbevallását, amelyből kiderül, hogy csupán szenátusi fizetéséből él, nem kap semmilyen érdekcsoporttól extra jövedelmet. Vagyonát 2014-ben félmillió dollárra becsülték, ezzel a szenátus száz tagja közül a 81. helyen áll.
A Demokrata Pártot az 1990-es években Hillary férje, Bill Clinton pozicionálta középre, az „új demokraták” a költekező, nagy állam visszafogását, a deficit csökkentését, a költségvetés kiegyensúlyozását tűzték zászlajukra, s ezzel együtt megkurtítottak bizonyos jóléti kiadásokat. Sanders liberális irányba húzná vissza a pártot, s ezzel nehéz helyzetbe hozza Clintont, akinek – valószínű elnökjelöltként – egyfelől már arra is készülnie kell, mi vár rá szeptembertől, amikor kezdődik a demokrata-republikánus párharc. Nem is beszélve arról, mutatnak rá az elemzők, hogy Sanders szavazóinak megtartásához meg kell tagadnia sok mindent exelnök férjének politikai örökségéből. Még a Clintont nagy többségben támogató fekete közösségek is neheztelnek a volt elnökre az 1994-es büntetésvégrehajtási törvény miatt, az akkori szigorításokra vezetik ugyanis vissza, hogy a rendőri intézkedések célpontjai számarányuknál jóval nagyobb mértékben a fiatal feketék lettek.
Hillary most fogadkozik, véget kell vetni az úgynevezett faji profilírozásnak, s azt ígéri, elnökként megreformálja a büntetésvégrehajtási rendszert. Clinton és Sanders vetélkedik abban is, melyikük támogatja inkább a minimálbér emelését. Sanders óránként 15 dollárra emelné a jelenlegi minimálbért, Clinton óvatosabb, ő első lépcsőben csak óránkénti 12 dollár mellett kardoskodik. Ha azonban a kongresszusban sikerülne megszavaztatni az emelést, Clinton elnökként természetesen aláírná.
Mi lett volna, ha?
A republikánusok és a demokraták is álmodoznak egyfajta „mi lett volna, ha…” szcenárióról. A GOP (Grand Old Party) vezető köreiben már bánják, hogy nem Paul Ryanre, a jelenlegi házelnökre tettek. A republikánusok pénzügyi guruja Trumppal és Cruzzal összevetve ideális középutas jelöltnek látszik, míg ellenben a két szélsőséges elnökaspiráns bármelyike győz is, könnyen vereséget szenvedhet novemberben. A demokraták is sajnálhatják, hogy a massachusettsi Elizabeth Warren szenátort túl balosnak, „megválaszthatatlannak” kiáltották ki. Senki nem számított arra, hogy Clintonnal szemben pont a 74 éves, magát demokratikus szocialistának valló, valószínűtlen jelölt, Bernie Sanders iránt rajonganak majd a középtől balra álló demokrata szavazók, különösképpen a fiatalok – még a fiatal nők is, akik nem igazán látják át annak jelentőségét, hogy Hillary személyében az Egyesült Államok első női elnökét juttathatnák a Fehér Házba. „Warren már régen bebiztosította volna a demokrata elnökjelöltséget” – írta a Real Clear Politics portál elemzője. A massachusettsi szenátort nem húzná vissza annyi múltbéli teher, s kevésbé tartanák megosztó személyiségnek, mint Clintont.
Az előválasztási maraton következő fordulója április 26-án egy újabb „mini szuperkedd”: Connecticut, Delaware, Maryland, Pennsylvania és Rhode Island választói szavaznak. Az öt államban a demokratáknál 462, a republikánusoknál 172 delegátust lehet elnyerni.
A New York-i előválasztás előtt a republikánus jelöltek nagyon keveset költöttek hirdetésekre a Politico című lap számításai szerint. Donald Trump mindössze 67 ezer dollárt adott ki, főként rádióshirdetésekre, s csupán az ottani kampány utolsó négy napjára. John Kasich három városban (Syracuse, Albany, New York) összesen 37 ezer dollárt költött hirdetésekre, az ohiói kormányzót támogató két szuper politikai akciócsoport (szuper PAC) 593 ezer dollárt. Ted Cruz saját költségvetéséből 36 ezer dollárt fizetett, az őt támogató szuper PAC 430 ezret, főként kábeltévés és rádióreklámokra. New Yorkban Trump olyan jól áll, hogy az ellene fellépő csoportok nem látták értelmét, hogy a milliárdost bíráló hirdetésekre költsenek. A demokrata elnökaspiránsok együttesen 10,5 millió dollárt fordítottak választási hirdetésekre, Bernie Sanders majd 7, Hillary Clinton 3,7 millió dollárt.
Lapvélemények
Sötét történelmi iróniát tükröz, hogy az az év, amelyben az első női elnököt választja meg – meglehetősen megkésve – az Egyesült Államok, egyben az amerikai politikai rendszer talán végzetes meggyengülésének esztendeje is – írja a baloldali portál. Ha Hillary Clintont megválasztják novemberben, nem azért lesz, mert Amerika túllépett a szexista előítéleteken, hanem mert sok ember jut majd arra a véleményre, hogy inkább olyasvalakit választanak, akit ugyan nem különösebben kedvelnek, akiben nem túlságosan bíznak, de jól ismerik, mintsem hogy egy harmadrangú főgonosz karikatúrafigurát tegyenek meg elnöknek.
Paul Krugman „A pastrami elv” című publicisztikájában a demokrata választók félrevezetésével vádolta Bernie Sanderst. A Sanders-kampány szerint Hillary Clinton csak azért vezet, mert a déli államok fekete szavazói őt támogatják, s arra szólítja fel a Hillary mellett elkötelezett szuperdelegátusokat, hogy álljanak át az ő oldalára. Azt a látszatot kelti, hogy még van esélye győzni. Sandersnek jogában áll tovább folytatni a kampányát, abban a reményben, hogy minden további előválasztást ő nyer meg, vagy harcolni akar a konvención. De nem helyes, ha félrevezeti a szavazóit, s milliók voksának értékét kérdőjelezi meg. Ez nem progresszív hozzáállás, figyelmeztet Krugman.
Garri Kaszparov a bulvárlap számára írt cikkében visszaemlékszik arra, hogy fiatal szovjet sakkbajnokként mennyire elvarázsolta Donald Trump. Ma azonban úgy látja, a milliárdos egy csodálatos város legrosszabb értékeit testesíti meg. Trump Amerika mítoszával kereskedik, nem valódi értékeivel. Trump támogatói azt értékelik, hogy „megmondja a tutit”. Igaz, a nyelvezete vulgáris, akárcsak az orosz diktátoré, Putyiné, akivel bámulják egymást. „Hiszek a jóban és a gonoszban, hiszem, hogy meg kell védeni a szabad világ értékeit. De a legnagyobb fenyegetést a félelem, a tudatlanság és a gyűlölet olyan vámszedői képviselik, mint Trump” – írja Kaszparov.
