Csernobil

Nagyon sok és megható írást, megemlékezést olvastam a napokban a csernobili atomerőműben történt robbanás 30. évfordulója alkalmából. Valóban, az erőműben dolgozókat, valamint a mentésben résztvevő valamennyi tűzoltót és egyszerű embert megillet a tisztelet, a nagyrabecsülés, az időközben sugárfertőzés következtében elhunytakat pedig a méltó emlékezet. A katasztrófát túlélőknek és az utókornak egyetlen, de annál fontosabb feladata van: soha ne merüljön feledésbe, mi is történt 1986-ban Csernobilban. De félek, hogy már ezért is kemény harcot kell folytatniuk mindazoknak, akik felelősséget éreznek nemcsak az emberekért, hanem a többi élőlényért is. Lehet, hogy pesszimista vagyok, de megvan rá sajnos minden okom.

Sok tragédia történt már az emberiség történelmében és ha nem is merültek a feledés homályába ezek az események, az emlékező ünnepségek a legtöbb esetben kiüresedtek, vagy napi politikai érdekeket szolgálnak. Az újabb nemzedékek szerencsére már nyugodt, békés életet élnek, ezért sem tudják átérezni a vészterhes idők túlélőinek fájdalmát, a holokausztot, melynek puszta megtörténtét is tagadják egyesek. És ahogy távolodunk az időben Csernobiltól, attól tartok, annál inkább a profitszerzés vágya hajtja majd a felelős döntéshozókat és nem törődnek a környezet védelmével, a biztonsági előírások szigorú betartatásával. Résen kell lenni, mert az emberi történelem népirtásainak tízmilliók estek áldozatul, a felelőtlenül kezelt atomenergia még nagyobb veszélyt jelent, hiszen a nem kellően üzemeltetett atomerőművekben felelőtlenül kezelt atomenergia az egész élővilágot kiirthatja és tízezer évekre élettelen, kopár sivataggá változtathatja otthonunkat, a Földet.