Szombati 7-es - Tájékoztatás

Hosszú ideje megy a találgatás, mi lesz a 2018-as választások előtt a Fidesz "rezsicsökkentése", vagyis az a téma, amelyre kampányát építi a győzelem érdekében. A legtöbb találatot egyértelműen a tavaly tavasszal - és persze azóta is - sikerrel bevetett menekültellenes hadjárat kapja, amely az emberek félelmeire, az idegenellenes ösztönökre, a legalantasabb indulatokra épít. A kormánypártnak simán megér néhány (tíz)milliárdot, hogy a médiában, az óriásplakátokon és minden egyéb elérhető felületen Európa végvárának mutassa magát, amely nem tesz mást, mint távol tartja a megélhetési bevándorlókat a földrésztől.

Ennek a kampánynak az egyik eleme a kormány kezdeményezte népszavazás a kvóták, azaz a kötelező letelepítés ellen. Ám 2018 még messze, s Orbánék láthatóan tartanak attól, hogy a referendum nem lesz sikeres, legalábbis nem annyira, amennyire ők szeretnék. Mert nem kétséges, hogy a népszavazáson résztvevő választók jó része "nemmel" fog szavazni a kormány kérdésére: "Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?" Az viszont erősen kérdéses, elmegy-e mintegy 4,1 milliónyi választó; hiszen a mai - Fidesz által hozott - szabályok szerint az összes választó 50 százaléka, plusz egy fő részvétele szükséges a népszavazás érvényességéhez. Már maga a kérdés kételyeket vet fel, egyrészt tartalmilag, hiszen a Kúria olyan kérdést engedett át, amely nemzetközi szerződésbe ütközik - az uniós jog bizony idetartozik -, de az sem könnyű megmondani, hogy egy érvényes népszavazás mire kötelezné az Országgyűlést. Arról nem is beszélve, hogy a kormányt támogatóknak ezúttal "nemmel" kellene szavazniuk, aminek memorizáltatására nem biztos, hogy elegendő a voksolásig hátralévő 3-4 hónap. (Az ellenzék egyetlen jó lépése a bojkott, illetve az erre való felhívás, hiszen ha valaki részt vesz a referendumon, és igennel szavaz, azzal hozzájárul az esetleges érvényességhez, míg ha távol marad, növeli az érvénytelenség esélyét. Egyetlen, magát demokratikusnak tartó ellenzéki párt sem engedheti meg magának, hogy a népszerűségi listákat szem előtt tartva, kétértelmű üzeneteket küldjön az eléggé csekély számú szimpatizánsoknak.)

Persze pártunk és kormányunk semmit nem bíz a véletlenre, már tegnap bejelentették, hogy a napokban megindítják a kampányt. Bocsánat, nem a kampányt, hanem a tájékoztatást, ahogyan Lázár János a csütörtöki Kormányinfón fogalmazott. A hülyének is megéri, hogy a népszavazás 4,9 milliárdos általános költségei mellett még nagyjából ugyanennyit kidobjon az ablakon olyan plakátokra, amelyeken Brüsszelnek - tudják, az a város, amelyik nem Moszkva - üzenhet, "hogy ők is megértsék". Persze nem csak plakátok lesznek, közösségi oldalán a kabinet már világossá tette: "A napokban induló tájékoztató akció keretében a kormány közterületi, televíziós és rádiós hirdetéseket jelentet majd meg, emellett internetes oldalt is létrehoz." (Emlékezetem szerint a törvény úgy fogalmaz, hogy a választási kampányok - ilyen a népszavazási is -, akkor kezdődnek, amikor az államfő kiírja a szavazás időpontját.) Sajnos, épp a Fidesz-szavazók nem értik, hogy a "Brüsszelnek üzenjük" típusú szlogenek címzettje nem az Európai Unió - ahogy a tavalyi, látszólag a menekülteket megszólító plakátok sem a magyarul nem tudó szerencsétleneknek szóltak -, hanem ők maguk. Hogy a voksolásnak semmilyen tétje nincs, csak belpolitikai célokat, Orbán Viktor és a Fidesz 2018-as újraválasztását szolgálja.

Nem kérdés tehát, hogy a hatalmon lévőknek lejt a pálya: pénzben, paripában, fegyverben. Ennek egyik apró szelete, hogy a népszavazáson minden magyar állampolgár részt vehet, így azok a határon túli magyarok is, akik nem rendelkeznek magyarországi állandó lakcímmel. Közülük azok vehetnek részt, akik szerepelnek a névjegyzékben, ők most mintegy 250 ezren vannak, de ez a szám még nőhet. Ad absurdum tehát előfordulhat, hogy a Szabadkán és Kolozsvárt élő nemzettársaink döntik el a kérdést. Ráadásul, ők - szemben az állandó hazai lakcímmel rendelkező, de a szavazás napján külföldön tartózkodó honfitársainkkal - levélben is szavazhatnak, s nem kell az akár sok száz kilométerre lévő külképviseletek előtt sorba állniuk, mint például az Angliában dolgozó magyaroknak. Vagyis esetükben nem érvényesül a választójog egyenlőségének elve, ami a két csoport pártpreferenciáit tekintve csaknem bizonyosan megfelel a kormány elképzelésének.

Hogy a kormány kampánya tovább növeli kis hazánkban az amúgy is erős xenofóbiát és társadalmi frusztrációt, olyan mellékes ár, amit a Fidesz - az elmúlt hat év tapasztalata után biztosan kijelenthető - hajlandó megfizetni. Nemcsak hogy hajlandó, de elemi érdeke is, hiszen épp a társadalom nagy részének közönye tartja hatalmon. Ezért nevezi Lázár János az elmúlt 25 év egyik legfontosabb kérdésének a referendumot, és ezért fog rá elkölteni Rogán Antal minisztériuma egy Klikk-tankerületnyi pénzt.

De nincs kétségem, hogy ha nem jön be a népszavazás és a menekültellenes kampány sem tart ki 2018-ig, Orbánék szó nélkül elhajítják. Tölgyessy Péterrel szólva könnyen lehet, hogy még a miniszterelnök sem tudja mi lesz ez a népszerűségnövelő kampányfogás, ám biztos, hogy már dolgoznak rajta.

Szerző
2016.05.14 08:10

A Jobbikkal vagy nélküle?

Még fennáll az esély, hogy az európai uniós választásokra az önmagukat NER-ellenesnek tartó pártok egymáshoz közelebb álló tagjai közös listákat állítanak. Komoly együttműködés körvonalazódik az MSZP-P-DK-Szolidaritás háza táján, és nem kizárt egy Jobbik-LMP tandem sem. Ebben az esetben két irányból szoríthatják meg a kormányzó pártokat, és optimalizálhatják a töredékszavazatok miatti veszteségeket is. „A politika a lehetőségek művészete” - mondta Bismarck. Az ellenzéki politika egy ilyen lépéssel most művészi módon élhetne a lehetőséggel.
A teljes népesség 52 százaléka, valamint az ellenzéki pártokkal szimpatizálók 80 százaléka politikai generációváltást szeretne. Ilyen mértékű kritika nem magyarázható mással, mint a hitelesség súlyos deficitjével. Tehát a továbblépés nem alapulhat egyszerű választási mandátum-optimalizáló „pacsizáson”! Ez az elutasítottság megmutatja, hogy nem az egymás között kialkudott listás helyekkel, mandátumokkal lehet valódi eredményt elérni. Világosan érződik, hogy a balközép választóközönség komoly stratégia váltást akar. Vagyis az igazi tét, hogy a pártok megkezdik-e azt a hiteles, közös programalkotást és tömbösödést, amely a későbbi közös kormányzóképességük bizonyításához vezethet, elveik csorbulása nélkül.
Az esélyeket latolgatva némelyek szívesen túllépnének a Jobbik múltján egy olyan reménybeli összefogásért, ahol azonban a politikai középen álló demokratikus erőknek nemcsak az „orrukat kellene befogni”, de az értékeik is csorbulnának. Nem vitatom természetesen, hogy a Jobbik tagjai és szimpatizánsai között számos tisztességes és becsületes ember van, így olyan is lehet/ van, akit a helybéliek a pártszimpátiájukat félretéve, morális vagy etikai megalkuvás nélkül támogathatnak az őszi önkormányzati választásokon. Más a helyzet azonban, amikor a Jobbikról mint pártról gondolkodunk, akárcsak időleges szövetségesként is. Itt nem értek egyet azokkal, akik szerint pusztán a „lakájmédiáék nyomulnak”, és a teljes összefogás megakadályozására emlegetik fel a múltat.  
A teljes összefogást a jobb szélen játszó Jobbikkal vagy a centrumból távolodni látszó LMP-vel  nem látom bismarcki értelemben „művészetnek”. Nem, mert a teljes politikai spektrum olyan ideológiai, társadalom-felfogásbéli és a múltunkat értékelő és értelmező véleménybeli különbségekkel bír, amit hitelesen nem lehet összeterelni, akárcsak egyetlen listás választás erejéig sem. Az egyre szorosabb együtt mozgás vajon milyen nagyságú elvi engedményeket követelhet meg? Ha feltételek nélküli az összefogás, akkor az az elkötelezetten Európa-párti és rasszizmusellenes erőknek a hitelességét és kormányzati képességük megítélését nem fogja-e rontani? Ebből következően a résztvevő politikai formációk támogatottsága milyen irányba mozdulhat el?
Nézzünk szembe őszintén azzal, hogy mikor, hogyan, milyen tartalommal kerültek elő az Árpád sávos zászlók. A romákat félelembe tartó masírozás, a rasszista áthallású beszédek, a parlamentben kettős állampolgárokat listázó javaslat, a cigány verés, az emlékmű köpködése… 2018 októberében a Sargentini-jelentés elítélését a tartózkodásukkal támogatták! Ezeken lépjünk túl, mert néhány „békülékenyebb” interjút is hallhattunk tőlük?
Ha az a kérdés , hogy „Európa vagy Orbán?” akkor a válasznak is európainak kell lennie. Az európai válasz pedig nem tűri azt a megalkuvást, hogy a múltunkkal is kompromisszumot kössünk. 2009 májusában az Európai Parlament megváltoztatta a házszabályát, és ezzel elhárította azt a veszélyt, hogy az új összetételű testület első ülésén – akár csak az új tisztségviselők megválasztásáig is - korelnökként a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen elnököljön. Ez valóban európai válasz volt a gyűlöletkeltésre és a rasszizmusra! 
Mindenkit megillet a tévedés és a változás joga, ezt őszintén hiszem és vallom. A sértetteket viszont megilleti a szolidaritásunk, a múltunkat pedig nem relativizálhatjuk. A szélsőségeseknek, az euroszkeptikus populizmus további terjeszkedésének csak a demokratikus centrum erőinek elvszerű, tartós és hiteles együttműködése szabhat gátat. 
Nem nehéz belátni, hogy azoknak a formációknak, melyek itthon demokratikus közép erőkként definiálhatóak, az EP választásnak sokkal fontosabbnak kell lennie, mint az korábban látszott. Ez nem egy szimpla erőfelmérés. A NER-t csak érték alapú és tartós szövetséggel lehet megroppantani.
Ilyen szövetséges lenne a Jobbik?
2019.02.15 09:00
Frissítve: 2019.02.15 09:00

XXI. század, Esztergom

Az MTI megkeresésére a Magyar Suzuki Zrt. azt közölte: „a munkavállalók által megválasztott tagokból álló üzemi tanáccsal egyeztet a dolgozókat érintő kérdésekről, beleértve a munkakörülményeket, a bérezést, és a különböző juttatásokat. Folyamatban vannak az egyeztetések az idei béremelésről, valamint a juttatási csomag egyéb elemeiről”.
A frissen megválasztott szakszervezeti vezető eltávolítását követően az esztergomi gyár tovább feszíti a húrt. Megpróbálja átértelmezni (annulálni) a kollektív szerződés (bérmegállapodás) megkötésére vonatkozó kizárólagos szakszervezeti jogot, ezzel azt is jelezve, hogy neki – mármint a részvénytársaságnak – nincs szüksége semmiféle szakszervezetre. Na, itt az első probléma. Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) konvenciói, az uniós irányelvek és a hatályos Munka Törvénykönyve a szakszervezet alapításának jogát a munkavállalóknak biztosítja, tehát nem a vállalkozás igényei számítanak, hanem a szervezkedni kívánó dolgozóké. Alaptörvényünk is kimondja, hogy „(…) a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát.” 
A munkavállalói érdekképviseletnek két alapvető intézménye lehet a munkahelyeken: a) a munkavállalók munka- és életkörülményeinek (munkabérek, munkaidő, egyéb munkafeltételek) védelmében eljáró szakszervezet, valamint b) a munkavállalóknak a munkáltató vezetésében való részvételét megvalósító, az ún. részvételi jogokat gyakorló üzemi tanácsok.
A fenti, végletekig leegyszerűsített definícióból is látszik, hogy a konfliktusos helyzetekben (bértárgyalás, rendkívüli munkavégzés (túlóra), szabadság napok kiadása, esetleg sztrájk szervezése stb.) az írott jog szerint is a szakszervezeteké a vezető szerep. Ebből világosan következik, hogy kollektív szerződést (bérmegállapodást) is csak a szakszervezet tisztségviselője láthatja el kézjegyével. Az üzemi tanács - a szakszervezettel ellentétben - a vezetést támogató, informáló és a döntések előkészítését segítő testület, amely szorosan beépül a vállalati struktúrába. A vállalatvezetéssel karöltve hozza meg a munkavállalókat érintő döntéseket, célja - a vezetéséhez hasonlóan - a vállalat gazdasági érdekeinek szem előtt tartása. A vállalatirányítással való kapcsolatát inkább a konfliktusmentesség jellemzi: információval látja el a cégvezetést a dolgozókat érintő kérdésekben, és a munkavállalók körében egyfajta támogatási bázist alakít ki a felső szintű döntéseket érintően. Az üzemi tanács sztrájkot nem szervezhet, nem támogathat, és nem akadályozhat meg, munkalassítást sem kezdeményezhet, hiszen szerepéből fakadóan pártatlan magatartásra köteles. Értelemszerűen kollektív szerződés (bérmegállapodás) megkötésére sem jogosult.
Összegezve a helyzetet: 1. vélhetően jogellenes a felmondás a választott szakszervezeti tisztségviselő vonatkozásában, 2. az erőfölényével visszaélve a munkáltató – már nem első alkalommal! – meggátolja a munkahelyi munkavállalói érdekképviseleti szervezet (esetünkben szakszervezet) létrehozását, 3. a munkáltató jogellenes megállapodás (üzemi megállapodást akar kollektív szerződés helyett) megkötésére törekszik. 
Tisztázni illene már, hogy milyen munkahelyi légkörben, milyen körülmények között készül a mi autónk.
2019.02.15 09:00
Frissítve: 2019.02.15 09:01