Kezdődik a végjáték Venezuelában?

Venezuelában, a világ legnagyobb olajkincsével rendelkező, egykor virágzó dél-amerikai országban napjainkra tarthatatlanná vált a helyzet, gyakorlatilag olyan állapotok uralkodnak, mintha háború vagy súlyos természeti csapás pusztított volna. A néhai államfő, Hugo Chávez örökébe lépett köztársasági elnök, Nicolás Maduro egyre kevésbé képes megbirkózni a válsággal, így kétséges, képes lesz-e kitölteni elvileg 2018-ig szóló hivatali idejét. A nemzetközi közösség közvetíteni próbál, hogy sikerüljön elkerülni a robbanást Caracasban.

Népszavazással távolítaná el az egykori buszvezetőből lett köztársasági elnököt a venezuelai ellenzék. Közös választási tömörülésük tavaly decemberben a voksok 56 százalékát nyerte el, így január óta többségük van a törvényhozásban. Korántsem biztos azonban, hogy élni tudnak az alkotmány kínálta lehetőséggel, amelynek értelmében népszavazással visszahívhatnák az államfőt. Noha a szükségesnél jóval több, 1,8 millió aláírást nyújtottak be a parlamentben, a választási bizottság késlekedik az aláírások hitelesítésével. Nicolás Maduro puccsot emleget, Aristóbulo Istúriz alelnök pedig kerek perec azt közölte, „nem lesz semmiféle referendum” Venezuelában.

Az alkotmány 72. paragrafusa értelmében minden választott tisztségviselő visszahívható hivatali ideje második felében, s ez az államfőre is vonatkozik. Ha Maduro elnök jövő januárig a helyén marad, akkor jogában áll kijelölnie utódát, ha azonban az év vége előtt sikerül lemondatni, akkor előrehozott választásokat kell kiírni a dél-amerikai országban. A kormányzat így azon ügyeskedik, hogy kihúzzák 2017 januárjáig, mivel akkor el tudnák kerülni az előrehozott voksolást. Ha ugyanis engedélyeznék a népszavazás megtartását, biztosan veszítenének: a Datanalisis közvélemény-kutató cég legutóbbi felmérése szerint a megkérdezettek 64 százaléka támogatná Maduro menesztését.

Hugo Chávez idejében a magas olajárak miatt jól állt a gazdaság, futotta a baloldali, populista államfő szociális intézkedéseire, még más baloldali vezetésű latin-amerikai országok bőkezű támogatására is. A szerkezeti reformok azonban elmaradtak, az ország egyoldalúan az olajgazdagságra támaszkodott (bevételei 95 százaléka a kőolajeladásokból származik), az egykor világszínvonalú olajipar mindeközben lassacskán lepusztult. Míg azonban a karizmatikus Chávez a nehezedő helyzetben is meg tudta őrizni népszerűségét, a rákban elhunyt volt elnök utóda, Nicolás Maduro kezéből lassanként kicsúszik az ország irányítása, egyre jobban elszabadul a káosz.

Venezuela külföldi adóssága meghaladja a 120 milliárd dollárt, idén, az utolsó negyedévben legalább 7 milliárdot kellene törleszteni. Mindeközben a külföldi bevételek mintegy 40 százalékkal estek vissza, s a nemzetközi pénzpiacokon nem zárják ki, hogy Caracasban hamarosan bekövetkezik az összeomlás, akár még idén kénytelenek lesznek csődöt jelenteni. A kormányzat kénytelen volt piacra dobni az aranytartalékok egy részét: 1,37 millió uncia aranyat adtak el márciusban, s ezzel 7,4 millió unciára csökkent az ország nemesfém tartaléka.

A mindennapi életből szintén hosszan lehet sorolni a riasztó példákat. A szupermarketek polcai jobbára üresek, hiány van alapvető élelmiszerekből, tisztálkodó szerekből, gyógyszerekből, fogyasztási cikkekből, nincs mosópor, vécépapír. Az emberek idejük nagy részét sorállással töltik. A hiánygazdálkodás közepette virágzik a feketepiac. Jelentősen visszaesett a húsfogyasztás, de más élelmiszerekből is kevesebb fogy, ami nem is csoda, hisz a kormányzat pedig kénytelen volt feloldani a rögzített élelmiszerárakat.

Így eshetett meg, hogy a kukoricaliszt ára 900 százalékkal emelkedett, a csirkéé 13-szorosára ugrott. Egy kiló csirkét korábban 65 bolívarért lehetett vásárolni, ez hirtelen 850-re (körülbelül 24 ezer forintra) nőtt. Venezuelában a világon a legmagasabb az infláció, tavaly a hivatalos adatok szerint 180 százalékos volt, az idei évre pedig 700 százalékot jósolnak, jövőre akár az 1600 százalékot is elérheti a pénzromlás.

Maduro elnök nemrégiben gazdasági szükségállapotot hirdetett az egész országban. Az államfő azzal fenyegetett, hogy kisajátíttatja azokat a cégeket, amelyek szabotálják a termelést, szándékosan teremtve hiányt. Tavaly egy gyógyszercég vezetőit szabotázs vádjával vették őrizetbe, nemrégiben pedig az Empresas Polar SA, a legnagyobb venezuelai élelmiszeripari cég milliárdos vezetőjét, Lorenzo Mendozát vádolta meg összeesküvéssel Maduro.

A gazdasági bajokat súlyos aszály tetézte, az áramellátásban fontos szerepet játszó vízierőművek leálltak, s takarékoskodni kell a vízzel is. Rendszeressé váltak az áramkimaradások. Egyes kormányhivatalok mostanság hetente legfeljebb kétszer nyitnak ki, mások félmunkaidőben működnek. Számos multinacionális cég bezárja venezuelai üzemét, bejárt a világot a hír, hogy a Coca Cola mexikói leányvállalata cukorhiány miatt leállítja az üdítőitalok termelését.

Nemrégiben az egyik legnagyobb európai légitársaság, a Lufthansa jelentette be, hogy a kereslet csökkenése, s az ottani állapotok ellehetetlenülése miatt június közepétől felfüggeszti venezuelai szolgáltatását. A magas bűnözés miatt az emberek este nemigen merészkednek az utcára, Caracas valaha virágzó éjszakai életének szinte befellegzett a helyszíni jelentések szerint. Venezuela került tavaly a világ bűnözési toplistájának élére.

A nemzetközi közösség aggodalommal figyeli az egyre inkább elmérgesedő helyzetet. A dél-amerikai államok integrációs szervezetének, az UNASUR-nak a vezetője, Ernesto Samper igyekszik közvetíteni a venezuelai válságban. Múlt héten Ferenc pápánál járt a Vatikánban. Az argentin születésű katolikus egyházfő már számos alkalommal fejezte ki aggodalmát a venezuelai krízis miatt, s Maduro elnökhöz írt levélben is sürgette nemzeti párbeszéd beindítását. A pápa külügyminiszterét küldte volna Caracasba, de a venezuelai kormány váratlanul lemondta Paul Richard Gallagher tervbe vett látogatását.

Közvetítő tárgyalások folytak viszont a hétvégén a Dominikai Köztársaságban. José Luis Rodríguez Zapatero volt spanyol szocialista kormányfő, illetve két volt elnök, a panamai Martín Torrijos, a dominikai Leonel Fernández folytatott megbeszéléseket a venezuelai kormányzat és az ellenzék képviselőivel. A kormányzatot Delcy Rodríguez külügyminiszter, az ellenzéki szövetséget a MUD főtitkára, Jesús Torrealba képviselte. Zapatero és Torrijos múlt csütörtökön Maduro elnöknél járt a Miraflores elnöki palotában.

A közvetítő tárgyalásokat Washington is figyelemmel kíséri, John Kerry amerikai külügyminiszter telefonon konzultált Zapateróval a tárgyalások állásáról, a volt spanyol kormányfő pedig szorgalmazná az Egyesült Államok bekapcsolódását a közvetítésbe. A közvetítő politikusok szerint a „nemzeti párbeszéd” keretében érinteni kellene a politikai foglyok helyzetét (az Amnesty International szerint Venezuelában több embert tartanak fogva politikai okból, mint Kubában), a rendkívüli állapot kihirdetését, a kolumbiai határ múlt év óta tartó lezárását, s az ellenzék népszavazási kezdeményezését egyaránt.

A hétvégi, dominikai tárgyalásokon sokra egyelőre nem jutottak, a megbeszéléseket „előkészítő jellegűnek” minősítették. A tapogatózó tárgyalások után annyit közöltek, hogy mindkét fél kinyilvánította a szándékát a párbeszéd megindítására, s keresik a módját, hogy a közeljövőben új kapcsolatfelvételre kerüljön sor.