Trianon

A mai napon tíz esztendeje, hogy antidemokratikus eszközökkel, antidemokratikus módon létrejött a világháború egyik legigaztalanabb békekötése: Trianon. Ez a békekötés, ellenére Wilson elnök ünnepélyes kijelentésének, igenis sakkfigurák gyanánt tolta ide-oda a politikai földrajz mezején a népeket s megkérdezésük nélkül idegen államok hozzátartozóivá tette őket egyik napról a másikra. Ez a „béke" nem a megállapodásnak, nem az önrendelkező jognak, hanem a háborús erőszaknak a békéje volt. Ez az első és legfőbb oka annak, hogy ezt a békekötést az osztály tudatos magyar proletárság, amely rendíthetetlen híve a demokratikus eszközöknek és módszereknek, nemcsak igazságosnak, de megnyugtatónak sem fogadhatja el. Mert mindaz rossz, ami háborús módszerek alkalmazásából ered.

Második oka ennek az, hogy ez a békeparancs, amely a háborús diktatúra hatása alatt született meg, természetszerűen hemzseg a legkirívóbb igazságtalanságoktól. Olyanoktól, amelyeket a demokrácia módszereinek alkalmazása az akkori pillanatokban elkerülhetővé tett volna. Ezért továbbra is azon az állásponton maradunk , amelyet pártgyűlésünkön és pártválasztmányunk határozatai több ízben is kifejezésre juttattak, hogy tudniillik ez a békeszerződés: „mielőbbi békés, megállapodásos revízióra szorul, mégpedig a kérdéses területek népének szabadon rendelkező joga alapján". (...)