Oktatás 2017 - Se fejlesztés, se javulás

Publikálás dátuma
2016.06.04. 07:04
A növekedést senki sem látja FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Bár a jövő évi költségvetésben az oktatásra fordított kiadások növekedése szerepel, a kormány ezt nem mással, mint számbűvészkedéssel érte el. Az elemzők nem látják azokat a százmilliókat, amikről a kabinet beszél, az viszont világosan kitűnik, hogy jövőre sem jutnak források az oktatási folyamatok érdemi fejlesztésére.

Noha a kormány az ellenkezőjét állítja, elemzők szerint nem sok jót ígér az iskoláknak a 2017-es költségvetési javaslat. Látszólag százmilliárdokkal többet költene a kormány az oktatás egészére (közoktatás, szakképzés, felsőoktatás), ám ez nem takar valódi finanszírozásbővülést, az oktatás továbbra is alulfinanszírozott marad, a tervezett összegek csupán a "szinten tartáshoz" lennének elegendőek. Ami nem jelent mást, minthogy az oktatást továbbra is lélegeztetőgépen tartják, fejlesztésekről, minőségi javulásról szó sem lehet. Már annak is örülni kell majd, ha a látványosan, ám lényegében fölöslegesen újraformált és Klebelsberg Központtá keresztelt állami intézményfenntartó idejében befizeti a közüzemi számlákat, idejében utalja a béreket, biztosítja az iskolák mindennapi működéséhez szükséges legalapvetőbb eszközöket.

Pedig rendelkezésre állna több forrás is, s ezt maga Orbán Viktor is elismerte. A miniszterelnök a Kossuth Rádióban nemrég azt nyilatkozta: "a magyar gazdaságban megvan egy korszerű, modern ismereteket nyújtó, kiszámítható és megbízható oktatási rendszerhez szükséges pénzösszeg". Az állítással nem lehet vitatkozni, a probléma ott van, hogy ez a pénzösszeg nem egy modern és kiszámítható oktatási rendszer felépítésére megy el. 2010 óta jelentős pénzt vontak ki a rendszerből, a Klebelsberg intézményfenntartó 2013-as színre lépése után pedig kaotikus viszonyok alakultak ki a közoktatás finanszírozásában (is). Bár a fenntartóba évről évre több pénzt pumpáltak, az leginkább csak értelmetlen pénznyelőként funkcionált, képtelen volt ellátni feladatait, az állandósult forráshiány miatt gyors minőségi és állagromlás vette kezdetét.

A finanszírozás egyik legnagyobb gondját maga a rendszer okozza: az átgondolatlan, elsietett, társadalmi-szakmai konszenzust nélkülöző erőszakos centralizáció elsődleges célja a költségek lefaragása. Pedig épp az ellenkezőjére lett volna szükség, az ágazat korábban sem volt agyonfinanszírozva, az oktatásra szánt kiadások 2003 óta látványosan csökkennek, ám az igazi mélyrepülés 2010 után kezdődött. A közoktatás esetében például a 2012-es kiadások a 2005-ös értékek kétharmadát sem érték el. Az utóbbi egy-két évben hallható "többet költünk oktatásra" kormányszöveg nem más, mint a korábban elvont hatalmas összegek apránkénti visszapótolása.

Bűvészkednek a számokkal

Nincs ez másképp a jövő évi büdzsé esetében sem, amelynek vitája az utolsó szakaszához érkezett, a jövő héten pedig el is fogadhatják annak módosító javaslatát. Banai Péter Benő, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára az M1-en azt nyilatkozta, a költségvetési javaslat a módosítások megtárgyalása után is "megőrizte eredeti karakterét", s csupán "kismértékű módosítások" történtek. A kormány több mint 130 milliárdos átrendezésre tett javaslatot, s a kiadások mellett a bevételek összegét is növelte.

A módosító javaslatban továbbra is benne van a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik), annak ellenére, hogy a kormány képviselői már a szervezet teljes átalakítását (sőt, korábban a megszüntetését) is bejelentették. A Klik tervezett költségvetését kicsit átszabták: a javaslat 28. pontjában leírtak szerint a személyi juttatásokra szánt összegekből mintegy 25,2 milliárd forintot elvonnak, s más átcsoportosításokkal összevonva 28,9 milliárddal növelik a dologi kiadásokat. Érdekesség, hogy néhány oldallal később egy táblázatban viszont már azt ecsetelik, hogy mennyi pluszforrást biztosítanak a Kliknek.

A módosító javaslat 138. pontja szerint személyi juttatásokra (!) plusz 17,5 milliárdot adnak, dologi kiadásokra plusz 30,3 milliárdot, valamint plusz 4,7 milliárd jelenik meg a munkaadókat terhelő járulékok és szociális hozzájárulási adó rubrikában is. Mindez látszólag teljesen ellentmond a 28. pontban foglaltaknak, ám ha összeadjuk a számokat, kijön az a "bűvös" 50 milliárd (egészen pontosan 52,5), amit a kormány az iskolák teljes államosítására költene. Vagyis, míg az előbbi pontban szimpla átcsoportosításokról van szó, utóbbiban már a várható pluszforrásokkal számolnak. Az önkormányzatoktól elvették a működtetői jogokat, emiatt a támogatásokat is jelentősen megvágták, az így megspórolt pénzt elvben a Klik működésére fordítják majd. Ezen felül új adót is kivetnének az önkormányzatokra "szolidaritási hozzájárulás" címén, ebből legalább 20-22 milliárdot remélnek.

Többet? Kevesebbet?

A számháború azonban nem áll itt meg: míg a kormányzat azt kommunikálja, hogy jövőre 270 milliárddal költenek majd többet az oktatás egészére az idei előirányzottnál, a költségvetést elemző szakértők ezt nem látják. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, az Oktatói Hálózat, a Civil Közoktatási Platform és a Romaversitas szakértői a "civilek a költségvetésről" projekt keretében hosszasan elemezték a jövő évi költségvetés oktatással kapcsolatos részeit, s arra jutottak, hogy az oktatásra fordított összeg valójában "csak" 82,6 milliárd forinttal haladja meg az idei értékeket. Az eltérés abból adódik, hogy az elemzők a kormánnyal ellentétben nem próbálják elfedni a valóságot: a kormány csak a kiadás tervezett összegéről beszél, míg az oktatásra szánt valódi forrásnövekedés, vagyis a konkrét támogatás mértékéről a kiadások és a bevételek különbségéből lehet képet kapni; ez jövőre 82,6 milliárd forint.

A változás még így is jelentősnek tűnhet, ám ne feledjük, hogy a kormány már az idei költségvetést is felülírta, a kiadásokat 421 milliárd forinttal növelték. Ebből a Klik 91,5 milliárdot kapott, illetve 17,7 milliárddal pótolták a szakképzési centrumok, 6,5 milliárddal a felsőoktatás költségeit. Ezzel valamivel több mint 115 milliárddal növelték meg az idei tervszámot az oktatás területén, vagyis a jövőre előirányzott növekedés az eredeti tervek szerint valójában mintegy 33 milliárdos csökkenést jelent. Ám ha az önkormányzatoktól lenyúlt támogatásokból és a hozzájárulási sarcból valóban sikerül majd 50 milliárddal növelni a Klik büdzséjét, azzal már 20 milliárdos növekedésről is lehetne beszélni. Viszont az iskolák teljes állami fenntartásba vételével a kiadások is növekedni fognak. Az iskolák átvételére szánt 50 milliárd csak egy hasraütés-szerű összeg, valójában semmilyen országos összesítés, felmérés nem történt arról, hogy a működtető önkormányzatok mennyit költöttek iskoláikra, az már most biztos, hogy ennél jóval többet.

Egyenlők és egyenlőbbek

A civil szervezetek elemzői szerint a jövő évi büdzsé tervezetéből kimutatható, hogy a közoktatásra a szakképzési centrumokon és a Kliken keresztül biztosított költségek nem lesznek elegendőek a feladatok ellátásához. A Klik és a szakképzési centrumok támogatásai lényegében nem emelkednek. Míg az idén az évközi átcsoportosításokkal együtt 655,6 milliárd a kiadás, a törvényjavaslat 2017-ben 675,5 milliárddal számol, ami mindössze 3 százalékkal magasabb (igaz, ebben még nincs benne az önkormányzati 50 milliárd, de mint majd látjuk, a helyzeten az sem segítene sokat). A szakértők szerint ebből a növekedésből a korábban eltervezett 3,5 százalékos pedagógus béremelés is nehezen hajtható végre, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatottaknak beígért béremelést is. Úgy vélik, a tervezet már magában foglalja azokat az összegeket, amiket a kormány az utóbbi két évben csak év közben csoportosított át, ám mivel ez alig magasabb, mint a korábbi módosított előirányzatok, fejlesztésekre már nincsenek tervezve összegek.

Ráadásul a Klik tervezett átalakítása sem lesz ingyen; felmerül, a jövő évi büdzsé tervezetében szereplő támogatás az új szervezet kialakításának költségeit szolgálja, vagyis az sem biztos, hogy az önkormányzatoktól elspórolt és beszedett 50 milliárd csakis az átvett iskolák gördülékenyebb működésének biztosítására megy majd. De az orbáni oktatáspolitika elleni tiltakozások során felvetődött, azonnali megoldásokat igénylő feladatok megoldása sem lehetséges átcsoportosítások nélkül, a Civil Közoktatási Platform szakértői szerint csak ezekre legalább 90 milliárd plusz támogatásra lenne még szükség.

A felsőoktatás támogatása a tervek szerint 264 milliárd forint lesz jövőre, ami 20 százalékos növekedés az idei évre tervezetthez képest. A szakértők azonban emlékeztetnek: a felsőoktatás támogatása 2005 és 2015 között folyamatosan csökkent, s bár a helyzet 2016-2017-ben javulni látszik, ha jövőre teljesül a terv, a felsőoktatás még mindig a 2011-es támogatási szint alatt marad; vagyis itt sem történik más, mint a korábbi elvonások részleges visszapótlása. Érdekesség: a kormány azt várja a felsőoktatási intézményektől, hogy jövőre 40 milliárddal nagyobb bevételt érjenek el, mint amennyit a 2016-os büdzsé tartalmaz. Ez jelentősen meghaladja az egyetemek bevételnövelő erejét, ugyanakkor ez a "kormány janicsárképzőjeként" elhíresült Nemzeti Közszolgálati Egyetemre már nem vonatkozik, sőt az intézményben a bevételek terve jövőre 3,1 milliárdról 2,8 milliárdra csökken.

A szakértők szerint megállapítható: különösen a közoktatás esetében (mivel a felsőoktatás valamivel jobb helyzetben van), jövőre sem jutnak források az oktatási folyamatok érdemi fejlesztésére. A magyar oktatási rendszer egyik legnagyobb kihívása a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatása, a szegregáció visszaszorítása, ám a jelenlegi körülmények között - amikor még az alapfeladatokra sem jut elegendő forrás - ennek megoldása is lehetetlennek tűnik.

Szerző

Szépen gyarapodott az Orbán-család

Publikálás dátuma
2016.06.04. 07:02
Orbán apjának gánti bányája FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Újabb milliárddal gyarapodott az Orbán-család tavaly. A miniszterelnök apja és testvérei jelentős mennyiségű osztalékot vettek fel a bányászati érdekeltségeikből. Mindez csupán magánmegrendelésekből aligha lehetséges. Orbán apja megjelent a turai kastély környékén is, a helyiek szerint minden bizonnyal a kormányfő családjához kerül majd a létesítmény.

A 2015-ös év után 1,3 milliárd forintot tehettek zsebre Orbán Viktor testvérei, illetve édesapja, id. Orbán Győző a bányászati érdekeltségeik jövedelméből. A gánti Dolomit Kft.-nek 51 százalékos tulajdonosa az Orbán-família, a vállalat tavaly 3,2 milliárd forintos árbevételt termelt ki, az adózott eredmény 1,1 milliárd volt. Mindez azért érdekes, mert 2014-ben is hasonló eredményt ért el a bányavállalat, ám míg két éve 900 milliónyi osztalékot vettek fel a tulajdonosok, tavaly 1,8 milliárd forintot szedtek ki úgy, hogy a teljes nyereség mellett még 700 milliót az eredménytartalékból is kivettek. A Dolomitban még ezzel együtt is 1,6 milliárd forint maradt tartalékban.

Simicska eladja a Metropolt?
Simicska Lajos emberei több céggel és üzletemberrel is tárgyaltak az elmúlt időszakban a Metropolt kiadó MTG Metro Kft. esetleges értékesítéséről miután a lap helyét Habony Árpád Lokál című lapja veszi át az aluljárókban - értesült a 444. Simicskáék egyelőre nem jártak sikerrel, így a lap vezetése ezzel párhuzamosan a lap újrastrukturálásán dolgozik, mivel a Lokál megjelenése új piaci helyzetet teremt. Habony eközben szárnyal, Modern Media Group Zrt.-je, amely a 888.hu-t és a Lokált is kiadja 803 millió forint forgalommal és 204 milliós nyereséggel zárt tavaly. Mndez az állami támogatásoknak köszönhető. Legutóbb a Magyar Narancs tudta meg, hogy a Szerencsejáték Zrt. áprilistól december 31-ig bruttó 486,41 millió forintért rendelt meg 108 egyedi hirdetést Habony újságjában.

A csaknem kétmilliárdos osztalékból több mint 900 millió jutott id. Orbán Győző bankszámlájára. A másik családi bányavállalat, a Nehéz Kő Kft. csaknem megduplázta bevételeit: míg 2014-ben 926 milliós árbevételt realizált, tavaly ez az összeg 1,69 milliárd forint volt. Adózott nyeresége 430 millió forintra emelkedett a 2014-es 129 millió után. Orbánék kis híján a teljes nyereséget, 404,3 millió forintot osztalék formájában kivették. A szintén 100 százalékban Orbán-tulajdonban álló Gánt Kő és Tőzeg Kft. árbevétele 447 millióról 336 millióra esett tavaly, de a 2014-es veszteség után sikerült összehozni 70 milliós nettó nyereséget. Osztalékot innen nem vettek fel. A Demokratikus Koalíció (DK) szerint a kormányfő szűk családja egy év alatt annyi pénzt tett zsebre, mint amennyiéért egy közmunkásnak több, mint 2000 évet kellene dolgoznia.

Több szakértő - így korábban Ferenczi Krisztina, az ezóta elhunyt oknyomozó újságíró - szerint a bányavállalatokat vélhetően állami megrendeléseken hízlalják. Akik behatóan ismerik az Orbán-család bányászati érdekeltségeit úgy gondolják, csupán magán megrendelésekből nem lehet milliárdos bevételeket kitermelni. Ugyanakkor nem lehet kideríteni, Orbánék pontosan mennyi állami megrendelést teljesítenek, mivel a bevett gyakorlat szerint alvállalkozóként vannak jelen az állami beruházásoknál. Ezek listája nem nyilvános. A miniszterelnök apja ingatlanokkal is gazdagodott: id. Orbán Győző tavasszal bukkant fel a turai kastélyban, s a helyiek már kész tényként kezelik, hogy az épület és a hozzá tartozó tízhektáros park a kormányfő családjának tulajdonába került.

Bukó az új médiabirodalom
Sikeres évet zártak a kormány kedvenc médiaügynökségei is, amelyek tavaly győztesen kerültek ki a Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKH) 25 milliárd keretösszegű állami kommunikációs tenderén. Kuna Tibor, akit Szijjártó Péter barátjának nevezett, fő cégéből, a Trinity Communications Kft.-ből 630 millió osztalékott vett ki a 2015-ös év után, a Young and Partners Kft.-ből (Y&P) további 250 millió forintot. Ez komoly növekedés, 2014-ben "csak" 463 millió volt az osztalékbevétele. A Trinity árbevétele 2,5 milliárdról 4,5 milliárdra emelkedett, ebből sikerült 641 milliós adózott nyereséget elérni. A Y&P bevétele ugyan 1 milliárddal visszaesett, de a nettó profitja 261 millió forint lett. Kunáék legutóbb a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt. új imázskampányát készítették 300 millióért. Rogán Antal Pasa parki szomszédja, Csetényi Csaba cégei között az Affiliate Network Kft. 260 milliós adózott eredményt ért el, a Network 360 Kft. pedig 440 millió forintot. Csetényi minden hasznot kivett osztalékként. A Network 360 egy év alatt csaknem megtízszerezte bevételeit, az összeg a 2014-es 589 millióról 4,6 milliárdra ugrott, az Affiliate Network bevétele pedig 5 millióról bővült 742 millióra. Csetényiék legutóbb az "Üzenjünk Brüsszelnek..." szlogenű népszavazási kampányt nyerték el összesen 3 milliárd forint értékben. A kormányzati médiumok nem teljesítettek ilyen jól: a Magyar Idők kiadója 343 milliós hiánnyal zárt tavaly, a New Wave Media Kft. által tavaly felvásárolt Origo több mint 360 milliós veszteséget halmozott fel. A Faktor.hu 78 millió veszteséget termelt.



Kende Péter: Nagy-Magyarország nem létező képlet

Publikálás dátuma
2016.06.04. 07:00
Nevetséges etnikai nemzetekről beszélni Európa és valószínűleg a legtöbb államnemzet esetében is - Fotó: Tóth Gergő, Népszava
Szimbólumokra - amilyen a Trianon emléknap is - a politikában szükség van, sőt, valószínűleg elkerülhetetlen, hogy a politikában szimbólumok legyenek, de koránt sincs akkora jelentőségük a politikai erőviszonyok meghatározásában, mint azt némelyek gondolják - mondja Kende Péter. A politikai szociológus úgy véli, aki Trianon ügyében ma felelőst keres, azon politikai álgondolkodók közé tartozik, akik a történelmi események mögött rejtett összeesküvést, háttérhatalmakat keresnek.

- Ma, június 4-én van a Trianon-emléknap. A Fidesznek - 2010-es hatalomra kerülésekor - egyik első intézkedése volt az emléknap törvénybe iktatása, majd a „kettős állampolgárság” megadása. Miért népszerű ma is a Trianon-eszme?

- Én nem vagyok meggyőződve arról, hogy a Trianon-eszme olyan népszerű volna. Ezt az is mutatja, hogy mostanában alig esik erről szó a közbeszédben. Nem csak a magánemberek , hanem a politikusok is alig beszélnek róla. De hát mit lehet erről beszélni csaknem 100 év távlatában? Egyszerűen azért helyezték előtérbe, mert azt remélték, kapcsolatot teremt a Fidesz és a korábbi jobboldali rezsimek között. E rezsimeknek hajlamuk volt arra, hogy úgy mutassák be Trianont, mint Magyarország legsúlyosabb problémáját. De ez ebben a formában egy nagy ostobaság. Trianon ugyanis egy történelmi esemény, amely megszabta a felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia magyar részének jövőjét. E magyar rész semmiképpen nem maradt volna az, ami volt, hiszen annak megőrzését a Monarchia biztosította. A Trianon előtti úgynevezett Nagy-Magyarország egy fikció volt, hiszen ebben a formában sohasem létezett, csak a Monarchia keretén belül. Ugyanakkor bármilyen formában nézzük, Trianon jelentős lakosság- és területveszteséggel járt, ami abban az időben érzékenyen érintette a magyar társadalmat, lévén, hogy egy nem elhanyagolható része az etnikai értelemben vett magyarságnak – a magyarul beszélők közösségének – olyan országokba került, amelyeket nem magyar nyelven igazgattak.

- A Fidesz „nemzeti összetartozás napjának” nevezte el az emléknapot, amely épp az említett etnikai elvre céloz.

- A „nemzeti összetartozás napja" – hadd mondjam így – értelmetlen kifejezés. Mert ugyan magyarul beszélő emberek nagy számban élnek a határokon túl, de nemcsak a Trianonban elcsatolt területeken, hanem távolabb is.

- Például Nyugat-Európában…

- Igen, én is Franciaországban éltem életem jelentős részében. Ezeknek az embereknek jó része nem Trianon miatt került oda, ahol ma él, hanem azon emigrációs hullámokkal, amelyek az elmúlt 100 évben jellemezték Magyarország történetét. Az első hullám az 1918/19-es forradalmak után volt, de az elcsatolt területekről is sokan távoztak nem csak Magyarországra, hanem távolabbi területekre. Emigrációs hullámok voltak a 30-as években, és többször 1944-ben, majd a következő években, egészen 1948-ig. Az utolsó nagy egységes emigrációs hullám az 1956-os forradalom után ment nyugatra, de a Kádár-rendszer idején is volt egy szivárgó emigráció, amelynek létszáma összességében nem sokkal maradt el az 56-os emigrációtól. Hogy mennyien vándoroltak ki az utóbbi években, azt a statisztika sokkal kevésbé világosan mutatja, de egyes becslések szerint ez is több százezres nagyságrendű. Tehát a magyarok a legkülönbözőbb okokból kerültek a határokon túlra, és ezért nagyon nehéz a magyarság tényleges lélekszámát meghatározni. Ez ugyanis nagyban függ attól, hogy mi a meghatározás alapja. Ha azt vesszük, hogy valaki magyar állampolgárnak született, akkor mindazok a zsidók, akik 1944 után, vagy esetleg néhány évvel korábban a legkülönbözőbb országokba – Amerikától Izraelig – távoztak, magyarnak számítanak. Ha azokat vesszük, akik magyarul beszélnek, megint más szám jön ki, de még így is rengetegen beszélnek ugyan magyarul, nem tartják magukat a magyarsághoz tartozónak – ha a magyarság alatt egy nyelvi, szellemi és nemzeti közösséget értünk.

- Tehát nem egy etnikai fogalomról van szó?

- Semmiképpen sem. Az etnikai fogalom az európai országok többségében nem jelent semmit. Talán a skandináv országokban van többé-kevésbé egységes többségi etnikum – tehát létezik etnikailag meghatározható nemzeti közösségre is példa. De ez nem vonatkozik még az olyan nemzetekre sem, mint a francia vagy a német. Épp ide - az államnemzetek közé - tartozik a magyar is, hiszen ezek az államnemzetek a legkülönbözőbb etnikumok összeolvadásából jöttek létre. Mindenki tudja, milyen sok dialektust beszélnek Németországban, kevesebben, hogy milyen sokat Franciaországban. Olaszországban az északiak alig értik meg a délieket. Teljesen nevetséges etnikai nemzetekről beszélni Európa, és valószínűleg a legtöbb államnemzet esetében is. Vegyük a kultúrnemzet fogalmát - ennek már több értelme van. Ez alatt azokat az embereket értjük, akiknek az anya- és munkanyelve magyar. Magyar nyelvközösségről tehát lehet beszélni: ők a magyarul beszélő emberek közössége. De ezen emberek egy része nem tekinti magát a magyar nemzet részének. Ha a világot nem valamilyen ósdi nacionalizmus szemüvegén keresztül nézzük, akkor kiderül, hogy a határon túli – erdélyi, felvidéki, stb. - magyarok egy része is habozna, ha azt kérdeznénk tőlük, ők milyen nemzethez tartoznak. Például a romániai magyarok nagyon jól tudják, hogy a nemzet az a kifejezés, amellyel egy államnemzeti közösség határozza meg magát. Arról nem is szólva, hogy nem Magyarország politikai életében vesznek részt. Még akkor sem szívesen vállalnak részt ebben, ha Budapestről ezt egy ideiglenes politikai hatalom erőlteti, mert az ő politikai életük máshol folyik. (Persze minden politikai hatalom ideiglenes.)

- Ugyanakkor a kettős állampolgárság megadásával a romániai magyar közösségben is több százezren vették fel a magyar állampolgárságot. Közülük sokan részt vettek a 2014-es választásokon, sőt, az úgynevezett kvóta-ellenes népszavazáson is voksolhatnak majd.

- De ebben nagyjából ki is merül a magyarságuk, hiszen nem adóznak Magyarországon. Ez a legnagyobb szépséghibája annak, hogy részt vesznek bármilyen országos választáson.

- Az RMDSZ például arra buzdít, hogy a romániai magyarok vegyenek részt a magyarországi referendumon és szavazzanak a kötelező kvóta ellen.

- A kettős állampolgárságnak elsősorban szimbolikus értelme van, egy jelképes összetartozást akar megjeleníteni. De ténylegesen nem változtat azon a tényen, hogy a romániai magyarokat Romániában kormányozzák, a szlovákiai magyarokat pedig Pozsonyban. A kis számú szlovéniai magyar politikai élete Szlovéniában zajlik és a néhány ezer burgenlandi magyar, aki még tud magyarul, sem gondol arra, hogy neki bármi köze volna a magyarországi politikai viszonyokhoz. Tehát ez egy szimbolikus politikai fegyver akar lenni.

- Esetleg beletartozik azon szimbolikus történelmi gesztusok sorába, amelyeket a Fidesz eddig tett? A Kossuth tér átépítésére vagy a német „megszállási emlékműre” gondolok, de lehet folytatni a sort. Vagy egyszerűen szavazatokra van szüksége a Fidesznek?

- Nekem az a véleményem, hogy a kettős állampolgárság megadása nemigen hoz szavazatokat. A magyarországi választókat pedig egyáltalán nem befolyásolja. Fütyülnek a szimbolikus gesztusokra, őket az érdekli, hogy az épp hatalmon lévő kormány politikájában mennyire érvényesülnek az érdekei, vagy szimpátiái. Szimbólumokra a politikában szükség van, sőt, valószínűleg elkerülhetetlen, hogy a politikában szimbólumok legyenek, de koránt sincs akkora jelentőségük a politikai erőviszonyok meghatározásában, mint ahogy azt némelyek gondolják.

- Nincs politikai közösséget teremtő hatása a szimbólumoknak?

- Teremthetnek politikai közösséget, de nem feltétlenül. Én például egyáltalán nem gondolom, hogy a Trianonra hivatkozás politikai közösséget teremt, azon túl, ami már úgyis megvan. A Fidesz szavazóinak közösségén például nem változtat a Trianon emléknap. Mint említettem, Trianonról ma sokkal kevésbé esik szó, mint 2010-ben, vagy az Antall-kormány idejében. Mert kiderült gyakorlati használhatatlansága, értékének vitathatósága; bizonyos pillanatokban felmutatják, mint egy zászlót, de aztán a sarokba teszik, ahonnan esetleg évekig nem kerül elő. A szimbólumok csak akkor élő jelképek, ha az emberek állandóan gondolnak rájuk. Például Kölcsey Himnusza egy élő szimbólum még a mai Magyarországon is, de például egy hasonló hatású festményt már nem tudnék említeni.

- Olyan szimbólumokra gondolok, mint például az Orbán Viktor autójára is kihelyezett Nagy-Magyarország matrica, amivel a Fidesz, a Jobbik és a még jobbra álló szervezetek egyfajta közösséget, szubkultúrát alakítanak ki.

- Nem ismerem ezeknek a közösségeknek a valódi életét, nem tudom, hány ember áll mögöttük. Így nem tudom, hány ember valódi érzelmeit tükrözik, vagy csak a megszokás irányítja őket: ez a mi jelképrendszerünkhöz tartozik, ezért én is felteszem az autómra és ezzel kifejezem, hogy a Fideszre vagy a Jobbikra szavazok. Orbán autóján is ott van, hiszen ő akar a vezére lenni ennek a tábornak, amely isten tudja, hogy miért hivatkozik Nagy-Magyarországra. Hiszen Orbán Viktor, aki mégis tájékozott a világban, ugyanúgy tudja, mint ön vagy én, hogy Nagy-Magyarország egy visszaállíthatatlan képlet. Egy olyan történelmi fikció, amely ebben a formában a török hódítás előtt sem létezett. A török hódítás után pedig nem egy Magyarország volt, hanem kettő, mert Erdély külön kormányzott ország volt. Az 1848-49-es forradalomban sok szó esett az Erdéllyel való unióról, és előjött az 1867-es kiegyezésnél is, amely ezt annyiban meg is valósította, hogy a történelmi Erdély Magyarország kormányzása alá került. Ám egy olyan történelmi képlet keretében, amelyben Magyarország nem volt szuverén állam, hanem a Monarchia része, és bár volt egy bécsi és egy budapesti kormányzata, de a külügy-, a hadügy- és a pénzügyminisztérium közös volt. Tehát Nagy-Magyarország egy 1918-ban, a világháború végén feléledt fikció volt, de abban a pillanatban, amikor Magyarország függetlenségét a Habsburg Birodalomtól kimondták, már elképzelhetetlen volt a megvalósítása. Hiszen a lengyelek, a csehek és a szlovákok, illetve a délszlávok ekkorra önálló államot létesítettek. Az utolsó kormány, amely ténylegesen Nagy-Magyarországért harcolt, Kun Béla bolsevik kormánya volt. Az utána következő, Horthy Miklós-féle kormányok már nem harcoltak ezért, mert egy pillanatig sem gondolták, hogy megvalósítható. Ellenben felfedezték azt, hogy ez egy nagyon szép jelszó, amivel toborozni lehet. A Horthy-korszak vezető politikusai tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy a határok visszaállítása csak bizonyos korlátok között lehetséges, de teljes, integrális terület-visszaszerzésre nincs lehetőség.

- Tehát a magyar szuverén állam létrejöttének feltétele egy kisebb területű állam volt?

- A területi kérdést 1918/19-ben nem lehetett igazán tárgyalni, hiszen akkor háborúban álltunk délen és északon, a román front pedig végképp nyitott volt. A magyar állam tehát kimondta szuverenitását, de ez azt jelentette, hogy nem tartozik az Osztrák-Magyar Birodalomhoz, detronizálja a Habsburg uralkodóházat. Azt, hogy a független magyar állam határai hogyan alakulnak, egy békeszerződésnek kellett megállapítania, amelytől egyébként a magyarok sokkal kedvezőbb határokat vártak, mint amilyenek 1919-ben kialakultak és amelyeket 1920-ban a trianoni békeszerződés szentesített. De ezeket a határokat 1918 után már bajosan lehetett a Birodalom egykori határaival azonosítani. Az a Nagy-Magyarország, amelyet a Horthy-rezsim oktatási rendszerében és propagandájában is népszerűsített, egyszerűen egy képzelődés volt. A hatalmon lévő politikusok leginkább arra gondoltak, jó lenne minél többet visszaszerezni a régi területekből, de ez már nem jelenthette azok összességét.

- Vagyis szükségszerű volt a nemzetiségi területek elvesztése?

- A lehetőségeken belül nem szerepelt a határok megőrzése, hiszen ezen területeken túlnyomó többségben nem magyar nyelvű lakosok éltek. Sokan voltak ugyan, akik Magyarországot a saját országuknak érezték volna, de ez nem jelenti azt, hogy például egy népszavazáson a Magyarországhoz tartozás mellet voksoltak volna. Már ha a népszavazás egyáltalán szóba jött volna, mint a területek kijelölésének egyik eszköze. Bibó István például, aki a népszavazások területrendező szerepéről több tanulmányt írt, tisztában volt vele, hogy csak arról lehet szó, hogy bizonyos etnikai elvek jobban érvényesüljenek, de semmilyen más elv mellett nem lehet kiállni annak reményében, hogy a magyar nemzethez tartozók kivételével bárki is támogassa. Azzal is tisztában volt, hogy rengeteg magyar anyanyelvű ember nem érzi magát egy olyan politikai egység részének, amelyet a magyar nemzet szóval lehet leírni. A probléma az, hogy a nacionalisták - és ez nemcsak a magyar nacionalistákra vonatkozik - folyton összekeverik a nemzetállam fogalmát egyfajta etnikai állam fogalmával. Holott amikor egy terület lakosai egy bizonyos nemzetállam mellett döntenek, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ők ahhoz az etnikumhoz tartoznak, amelyik többségi az adott nemzetállamban. Erre több területi vita példáját fel tudnám hozni, de a legeklatánsabb Elzász-Lotharingiáé. Az elzászi német anyanyelvűek közül például sokan a francia kultúrához tartozónak érezték magukat. Tehát ha lehetőségük lett volna a népszavazásra, nem feltétlenül az etnikai elv döntött volna.

- Mennyire felelősek azok a baloldali politikusok Trianonért – beleértve a kommunistákat is -, akik hatalomra kerültek 1918 október-novemberében? Amikor Károlyi Mihály szobrát néhány éve eltávolították a Parlament mellől, erre a felelősségre hivatkozott a mai kormányzat.

- Rémes dolog, amikor a politikai vitákban összekeverik az időpontokat. Károlyi kommunista szimpatizánssá – de csak szimpatizánssá - egy évtizeddel azután vált, hogy kikerült a magyar politikából. Az utolsók, akik őt kommunistának tekintették volna, épp a kommunisták voltak. Károlyi maga a teljes bizonytalanságban vette át a kormányzást. Hiszen a tényleges hatalom a Délvidéken már a szerb, a Felvidéken a csehszlovák hadsereg, keleten pedig a románok kezében volt. Megpróbált ezekkel a már korábban létrejött politikai alakulatokkal tárgyalni a végleges határokról, azzal, hogy e határok nem lehetnek azonosak az ideiglenes háborús határokkal. Ugyanakkor Károlyi kormányzása oly rövid ideig tartott, hogy nem alakulhatott ki végleges álláspontja. Amikor a hatalmat átadta, azt gondolta, hogy egy szociáldemokrata kormányzatnak adja át, amelynek sikerül kedvezőbb feltételeket kapni Szovjet-Oroszország oldaláról, amellyel Magyarország nem állt háborúban, szemben az antant hatalmakkal. Ugyanakkor a hatalmat Kun Béláék vették át, tulajdonképp egy puccsal, ami keresztülhúzta Károlyi számítását, aki szociáldemokrata vezetésben gondolkodott. Annyi biztos, hogy a Kommün nagyon ártott Magyarország tárgyalási pozícióinak, Clemenceau és Lloyd George ugyanis attól tartottak, hogy Magyarország csatlakozik az orosz kommunistákhoz, ami amúgy nem tartozott a szovjet-orosz vezetők tervei közé. Az antant vezetői ezért lettek a fehér ellenforradalom (Horthyék nevezték így magukat) támogatói. Horthyékat -, akik az antantban bíztak - érte a legnagyobb csalódás, sokkal kedvezőbb feltételekre számítottak Versailles-ban. De hiába küldték oda tárgyalni a dualista Magyarország egyik legtekintélyesebb államférfiját, gróf Apponyi Albertet, tulajdonképpen meg sem hallgatták őt.

- Van egyáltalán felelős Trianonért?

- Kossuth Lajos már 1867-ben megírta Deák Ferencnek, hogy ha Magyarország politikai szekerét a Habsburgokhoz kapcsolják, ennek végzetes következményei lesznek, amikor a dinasztia összeomlik. Kettejük vitájában 150 év után állást foglalni értelmetlen, a maga szempontjából mindkettőjüknek igaza volt. Száz év után hibás fogalomnak tartom Trianonnal kapcsolatban a felelősséget, hiszen ma már nem arról kell beszélni, hogy ki a felelős, hanem arról, hogy milyen körülmények vezettek ide. Például a demográfiai helyzet, hogy a magyarság „egykézett”, miközben a román vagy a szerb nemzetiségiek sokkal több gyermeket szültek. Aki itt felelőst keres, azon politikai álgondolkodók közé tartozik, akik a történelmi események mögött rejtett összeesküvést keresnek, háttérhatalmakat, holott az események nagyon jól megmagyarázhatóak a közvetlen adottságokból. Trianonra is így kell visszaemlékezni.

Szerző