Egyiptom feltétel nélküli támogatását sürgeti Orbán

Az Európai Uniónak félre kellene tennie szokásos európai előítéleteit, és arra kellene összpontosítania, hogy teljes mellszélességgel kiálljon a mostani egyiptomi politikai vezetés mellett. Ha ugyanis nincs sikeres egyiptomi politikai vezetés, és nincs erős, egységes hadsereg, akkor Európának egy újabb emberáradattal kell szembenéznie, amely háromszorosa lehet az eddiginek - mondta Orbán Viktor tegnap reggel a szokásos pénteki interjújában a közszolgálati rádióban.

Abban valóban igaza van a magyar miniszterelnöknek, hogy Európa érdeke is Egyiptom stabilitása, mint ahogy a teljes közel-keleti régió stabilitása is az, ám mindez még nem jelenti azt, hogy „teljes mellszélességgel” kell kiállnunk bármiféle közel-keleti diktatórikus vezetés mellett.

Egyiptomban ugyanis jelenleg viszonylag stabilitás van köszönhetően Abdal Fatah esz-Sziszi volt tábornokból lett államfő keménykezű vezetésének, de épp ez a vezetési mód miatt számos bírálat éri Kairót. Sziszi ugyanis gyakorlatilag puccsal került kormányra 2013 nyarán, amikor az arab tavasz utáni első demokratikusan választott államfőt, Mohamed Morszit buktatták meg. Akkor az Egyesült Államok fel is függesztette az évente folyósított 1,3 milliárd dollárnyi katonai segély felét. Ezt tavaly áprilistól újra jóváhagyta Washington, miután Sziszit választás is megerősítette tisztségében, de mindenekelőtt azért, mert a szíriai és iraki terrorellenes harcban szükség van Egyiptom haderejére is. A Fehér Ház jelezte is, hogy a katonai segély felújítása nem annak igazolását jeleneti, hogy Egyiptomban haladás történt volna a demokrácia irányába. Ez a támogatás „az amerikai nemzetbiztonság érdekeit szolgálja”, indokoltak.

Washington, Brüsszel, nemzetközi jogvédő szervezetek egyaránt számos bírálatot fogalmaztak és fogalmaznak meg a kairói vezetés irányába, annak ellenére, hogy a biztonságpolitikai és katonai együttműködés helyreállt.

Vagyis senki sem teszi félre „hagyományos előítéleteit” és támogatja „teljes mellszélességgel” az elnök rendszerét. Csupán Egyiptom stabilitását támogatja a nyugat, és nem véletlenül. Sziszi elnök törvényen kívül helyeztette legnagyobb politikai ellenfelét, az ország korábbi vezetőerejét, a Muszlim Testvériséget, annak vezetőit és fontosabb aktivistáit börtönbe csukatta. A testvériség élvonalbeli vezetőit halálra ítélték, az ítéletet egyelőre a nyugati figyelmeztetések hatására nem hajtották végre. Sziszi rezsimje a szólás- és a gyülekezési szabadság tiszteletben tartása terén sem jeleskedik, ami komoly aggályokat kelt a demokratikus világ vezetőiben.