Magyar Telekom csoda

Tejjel-mézzel csurgó földi paradicsomot ígért a magyar Telekom üzletkötője, amikor az előzetesen megbeszélt időben másodpercnyi pontossággal fölkeresett. Úriember volt, européer, ebben a komisz, szószegő világban valóban üde élmény. Minden szava érthető, türelemmel válaszolt ostoba, hozzá nem értő kérdéseimre, garantálta, korszerűsítésük nyomán repesve fogom igénybe venni az eddig is borsos tarifával működött - benne a korlátlan telefon és mobil beszélgetést, és a nem túl gyors - internetet. Minden olyan, amilyen egy zsémbes, lelkiismeretes hírlapíró vágyait kielégíti. Csodálatos lesz, nem is a 21. század elején, hanem a 22. kellős közepében érzem majd magam. Szót értettünk, szerződést kötöttünk, mondta, jelentkezik a szerelő, üvegszálat hoz, modemet, szupermodern valakinek éreztem magam. Vártam türelemmel, szálltak a napok, nem történt semmi. Illetve a múlt hét végén csak valami: elhallgatott városi telefonom, nyomtalanul eltűnt körülöttem a nagyvilág. Senki nem szólt, nem csöngetett rám, mire számíthatok. Mígnem sürgetésemre közölték, türelem! Teljesen elzártak a külvilágtól, gondoltam, egyszer csak történik valami. Történt is: csaknem 90 óra, négy nap elmúltával becsönget a szerelő, az ígéret és a vágy teljesült. A Telekom világcég, gondolom a hazájában elő nem fordulhat ilyen. Ott versenyeznek az ügyfél kegyeiért, itt nálunk is verseny van, ugrásra készen a vetélytárs. Csak kit érdekel, ez magyar környezet, gondolom a honi vezetés zömében a szokásaiban is magyar, megedződött az ügyfél is, sok mindenből rájöhetett, szavakban ez Európa. Elvben csakugyan itt vagyunk a kontinens közepén, a valóságban nem annyira. Abban még néhány száz kilométernyivel keletebbre. Észrevehetjük, nemde? Legyünk higgadtabbak, minden áldott nap észlelhetjük, milyenek is a rideg tények.

Szerző
Témák
Telekom Szerintem