Kevéssé lelkesednek a menekültekért

Németországban a parlamenti pártok ugyan elutasítják a szélsőségeket, a közvélemény-kutatások szerint azonban az Alternatíva népszerűsége stabilan 10-15 százalék közötti. A pártnak a bevándorlók befogadását elutasító ideológiája is szerepet játszik abban, hogy a Lipcsei Egyetem által készített felmérés szerint az országban nőtt az idegenellenesség, a zsidókkal, a romákkal és a homoszexuálisokkal szembeni gyűlölet.

A megkérdezettek több mint egyötöde (21,9 százalék) úgy véli, hogy az országnak egy erős pártra lenne szüksége. 25,5 százalék osztja ezt a véleményt Kelet-Németországban, 21 százalék Nyugaton. Azt a véleményt, amely szerint az országra nézve már veszélyt jelent a külföldiek magas száma, 33,9 százalék képviseli. Sajátos módon 6,7 százalék annak a véleményének adott hangot, hogy bizonyos tekintetben a diktatúra jobb államforma lenne. Kelet-Németországban az önkényes államot támogatók aránya 13,8 százalék, így e tekintetben is kísért még a Német Demokratikus Köztársaság szelleme.

A Lipcsei Egyetemen 2002 óta folyamatosan vizsgálják a szélsőjobboldali tendenciákat. Bár a dokumentum szerint Németországban nem emelkedett a jobboldali radikalizmus mértéke, ám egyre több az önkényes agresszió a muzulmánok, romák és a menekültek ellen, s a társadalom is mind erőszakosabbá válik.

Az Amnesty International júniusban éles bírálatokkal is illette emiatt a német hatóságokat. Az AI német szekcióvezetője, Selmin Caliskan bár nem vádolta a hatóságokat konkrétan azzal, hogy intézményes rasszizmus létezne náluk, szerinte a rendőrségnél, de az igazságszolgáltatásnál is akadnak erre utaló jelek. Caliskan szerint a német hatóságok részéről mindenkit ugyanolyan elbírálás illetne meg, függetlenül a bőrszíntől, a kulturális háttértől, vagy az etnikai hovatartozástól. Az AI ugyanakkor azt is megállapította, hogy hasonló jelenségek történtek Olaszországban, Franciaországban, Lengyelországban és Bulgáriában.

Csak a 2015-ös év folyamán 1031 támadást jegyeztek fel a menekültszállásokon. Ebből 177 erőszakos cselekmény, 94 gyújtogatás volt, nyolc alkalommal pokolgépet robbantottak. Jellemző a helyzetre, hogy 2014-hez képest ezen cselekmények száma megötszöröződött. Az AI tanulmánya ezzel kapcsolatban megállapította, nyilván irreális lenne a hatóságoktól elvárni azt, hogy a nap 24 órájában ügyeljenek a menekültszállások rendjére, de az emberi jogi szervezetek szerint emelni kellene a rendőri készültség szintjét.

Mindenesetre a Lipcsei Egyetem felmérése teljes egészében alátámasztja, hogy az emberek toleranciája mintha fokról fokra csökkenne. A Heinrich Böll Alapítvánnyal és a Rosa Luxemburg Alapítvánnyal közösen készített felmérésben 2420 ember véleményét kérték ki országszerte, különböző életkorú és szociális hátterű személyiségekről van szó.

A jelentésben első ízben vizsgálták az Alternatíva, illetve az iszlámellenes mozgalom, a Pegida szerepét. A tanulmány szerint Elmar Brähler professzor, társadalomtudós, a jobboldali radikalizmus szakértője szerint a Pegida támogatói elsősorban szélsőjobboldali, iszlámellenes ideológiát képviselnek, rendre összeesküvés-elméleteket és idegen hatalmakat keresnek minden mögött. „A Pegida támogatása mögötti legfontosabb motívum a jobboldali radikalizmus és az iszlámellenesség” – fejtette ki.

Az idegenellenesség az Alternatíva választóinak nagy részét is jellemzi – állítja Elmar Brähler. A populista párt támogatóinak 86 százaléka egyetért azzal a kijelentéssel, amely szerint „a Németországban élő sok muzulmán miatt néha idegennek érzem magam a saját hazámban”. Más pártok szavazói esetében ez csak 25-48 százalék körül mozgott. A kutató szerint a jobboldali radikális, illetve a populista pártok potenciálja azonban ennél is nagyobb, amint ezt az utóbbi választási eredmények is igazolták.

A felmérés kimutatja, hogy a férfiak hajlamosabbak az iszlám radikalizmusra, ugyanez pedig a munkanélküliekről és a nyugdíjasokról is elmondható. Azok, akik érettségivel, vagy a felsőoktatásban szerzett diplomával rendelkeznek, kevésbé veszik át a radikális ideológiát.

Ugyanúgy, ahogy a korábbi években, a keleti tartományokban erőteljesebb az idegenellenesség. A Kelet-Németországban megkérdezettek 40 százaléka egyetért azzal a véleménnyel, hogy a külföldiek csak a német szociális állam előnyeinek kiaknázása miatt érkeztek az országba. Nyugaton is harminc százalék az ekként vélekedők aránya. Országszerte minden negyedik megkérdezett annak a véleményének adott hangot, a munkaerőhiány megoldása a menekültek hazaküldése lenne.

Más témakörökben már kisebb a különbség a kelet- és nyugatnémetek véleménye között. A németek 9,5 százaléka szerint „a zsidók sokkal inkább bevetnek piszkos trükköket, mint mások.” Érdekes módon a nemzetiszocializmus szörnyűségeinek relativizálása jellemzőbb a nyugatnémetekre, 6,7 százalékuk ugyanis úgy vélte, hogy a történelemkönyvekben eltúlozták a nácik rémtetteit, miközben ezt a véleményt a keletnémeteknek csak 5,5 százaléka képviselte.

2014-hez képest egyértelműen nőtt az iszlámellenesség. A megkérdezettek fele úgy foglalt állást, hogy idegennek érzi magát a saját országában. Negyven százalék szerint a muzulmánokat nem lenne szabad Németországba engedni. Az eltelt két évben jelentősen megnőtt a menekültek elutasítóinak aránya. A lakosság több mint hatvan százaléka szerint a menedékkérőket hazájukban valójában nem is üldözik, ezért jogtalanul kaptak menedékjogot. 58 százalék azt közölte, gondjai lennének azzal, hogy ha a közelében romák élnének. A megkérdezettek fele pedig úgy vélekedett, hogy ezen etnikum tagjait szorítsák ki a belvárosokból.

A homoszexualitást illetően negyven százalék foglalt állást úgy, undorítónak találja, ha az azonos neműek a nyilvánosság előtt csókolóznak. Minden negyedik személy pedig általánosságban is erkölcstelennek találja a homoszexualitást.

A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az országban 5,4 százalék tekinthető egyértelműen szélsőjobboldali irányultságúnak, Keleten 7,6 százalék, Nyugaton pedig 4,8 százalék. Ebbe a kategóriába azokat sorolták, akik minden kérdéstípusra szélsőséges választ adtak, vagyis támogatják a diktatúrát, a sovinizmust, az idegenellenességet, az antiszemitizmust, a nemzetiszocializmus bűneinek relativizálását.