Szex, divat, hazugságok

Egy valóságos fiatal dán modell játssza a fiatal dán modell szerepét A modell című dán filmben. Mads Matthiesen rendező-forgatókönyvíró a hősnőjét kísérő elmélyült figyelmet keveri ezúttal a történet váratlan cikk-cakkjaival, mindezt Párizsban, a divatvilág boszorkánykonyhájának kellős közepében.

Egy érdekes arcú, hallgatag fiatal lány elindul az isten háta mögötti dán kisvárosból, hogy Párizsba érkezve meghódítsa a divatdiktátorok és sztárfotósok irányította világot. Élete nagy álma feljutni a kifutókra, méghozzá a Chanel divatház arcaként. Amikor a mozinéző idáig jut a történet ismertetésében, alighanem már kész sémái vannak arról, mi is történhet egy naiv kisvárosi leányzóval a ruhák, sminkek és frizurák látványa mögé zárt, a divat boszorkánykonyhájának mondható, valójában harctéri környezetben. Mads Matthiesen rendező, aki társforgatókönyvíróként valószínűleg maga a történet legmarkánsabb alakítója, ezzel szemben mindvégig a sémák ellenében irányítja az eseményeket.

A néző hamarost rájön, jobb hagyni az előítéleteit a csodába, mert A modell című film nem hajlandó a közhelyes divatvilág-panelek kitaposott útjait járni. Legfeljebb csak egy kicsit, az érdekesség kedvéért. Akkor is csak azért, hogy egy meghökkentő cikk-cakkot téve megint eltérítse hősnőjét egy váratlan irányba. Ennek persze megvan a nem mindig szerencsés következménye, ami a karakterek és a mese logikáját illeti. Nem annyira a karakterek, mint inkább az érdekesség vágya vezérli az eseményeket. Vesztünk az emberi mélységből, de az biztos, hogy meglepő fordulatok színesítik a sztorit.

Már a Párizsba érkezés máshogy történik, mint várjuk. Emma, a dán modellpalánta egy nem túl bizalomgerjesztő lakás egy kis szobájába érkezik, amelyet a nem túl bizalomgerjesztő háziúrtól egy másik modellpalántával közösen kell bérelnie. Első bemutatkozása a nagynevű ügynökség sztárfotósa előtt katasztrofálisan sikertelen, nem csak tapasztalatlan, hanem hideg és érzéketlen. A szerepet alakító elsőfilmes modell, Maria Palm tud nagyon csúnya és nagyon szép lenni, de sajnos nem tudja a nagy érzelmi szenvedélyeket és cikk-cakkokat mélyen hitelesíteni.

A modell egy önmegvalósítás története, egy elhatározás szenvedélyes és fájdalmakkal járó valóra váltásának a filmje akar lenni. Emma a mínusz nulláról (ha van ilyen) konokul nekiindul és máris hihetetlenül szerencsés és sikeres karrier röpteti a nagy divatlapok címoldalára. Méghozzá egy szenvedélyes csóknak köszönhetően, amivel magába bolondítja Shane-t (Ed Skrein), a modellek karrierjében élet-halál urának számító sztárfotóst.

Ez már közhelygyanús, hisz tudjuk, a szex és a divatvilág az előítéletekben együtt hál. Más kérdés, hogy az az Emma, akivel eddig megismertetett a film, naiv, visszahúzódó, szégyenlős és hallgatag alkat, aki viszont meghódítja a sokat látott és sokat tapasztalt Shane-t, az inkább egy rámenős, dörzsölt, számító kis dög, akinek be is jön a lerohanásos akció. (Csak hát ez egy másik lány…)

Innen már a filmbeli divat világa is betekintést enged a kulisszák mögé. Árulkodó, ahogy az olykor határozottan csúnya Emma vonásaiból a sminkesek végzetes szépséget varázsolnak. Vagy ahogy egy sokszereplős divatképből hogyan lehet kiugratni azt az egyetlen modellt, akit a fotós akar. És hasonló apróságok, amelyek élethűvé teszik a divat-ipari környezetet, anélkül, hogy túlzásba vinné a rendező a divathoz fűződő külsőségek halmozását.

Matthiesen rendezői figyelme inkább a divatvilág kulisszái között mozgó emberekre, mindenekelőtt a főhőseire irányul. De nem elég kitartóan. Furcsa dolgot figyelhetünk meg. Előző, debütáló játékfilmjében, a Teddy mackóban, amellyel nem csak a Sundance fesztiválon lett sikeres, hanem jelölt lett az Európai Filmdíj Az év felfedezettje díjára is, egy behemót izomkolosszus, a valóságban is testépítő óriás volt a főszereplője. És ez a meghökkentően durva kinézetű férfit középpontjába emelő történet tele volt őszinte szeretettel, kedvességgel, gyengédséggel.

És itt van A modell, amelynek a valóságban is modellként dolgozó fiatal lány áll a középpontjában, karcsú, igéző vamppá sminkelve, de a történetbe Matthiesen egy fikarcnyi kedvességet, gyengédséget sem csepegtet. A filmben szeretetlen, kemény világ jelenik meg, a kapcsolatokban maximum a vadászszenvedély érvényesül. A hiányérzet abból fakad, hogy ezt csak felületesen mutatja.

Meghökkentő a hiány, mert Matthiesen érzékeny és intelligens rendező, Teddy mackójában végtelenül aprólékosan megrajzolt karakterei az emberismeret magas fokát mutatták róla. Ez a filmje is úgy indul, hogy az emberi jellemeket figyeli odaadóan és rajzol fel finoman, aztán áttér a történet érdekessé tétele kedvéért használt cikk-cakkokhoz. Az rendben, hogy Emma és Shane kapcsolata szerelemmé lesz, de aztán jönnek a nagy vétségek egymás ellen, jön a szex- és drogparti, és befejezésül előáll egy olyan fordulat, amiben hazugság, átverés, paranoia, erőszak és karrierféltés keveredik. Még késelés is van, pedig arról eddig nem volt szó, hogy Emma betegesen paranoiás, csak hogy betegesen karrierista.

A film utolsó harmadának irányváltásai azt sugallják, a feledhetetlen emberi portrék felrajzolásával jeleskedő rendező most nem merte vállalni azt, hogy az emberi motívumokra figyel mélyen. Inkább érdekes akart lenni a történet váratlanságaival, semmint hogy merészen olyan mélyre nézett volna a fura emberi lelkekbe, mint tette a Teddy mackóban.

(A modell ***)