Tömegek a szabadkai befogadó központban

Csaknem kétszáz közel-keleti és afrikai menekült tartózkodik Szabadkán, a város szélén kiépített ideiglenes befogadó központban – írta az újvidéki Magyar Szó. Az utóbbi néhány hétben annyira felerősödött az ide irányuló menekülthullám, hogy a kapacitások megteltek, a Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) munkatársainak sátrakat is fel kellett verniük.

Szabadkán, a Tuki ugarok nevű részben kapott helyet az ideiglenes befogadó központ, amelyet részben azért kezdtek kialakítani, mert a menekültek által spontán módon benépesített elhagyatott téglagyár területén nem tudtak megfelelő körülményeket biztosítani az embereknek. Az állomás területén a német ASB alapítvány 150 ezer eurós adományának köszönhetően két épületet renováltak és egy montázsépületet állítottak fel. A központ tavaly novemberben nyitotta meg kapuit, de addigra a magyarországi határzár eredményeként ebből a térségből eltűntek a menekültek, így a terület hónapokig üres maradt, egyáltalán nem érkeztek ide menekültek.

Jelenleg teljesen más a helyzet. „Már a központhoz vezető úton találkozunk bandukolókkal, vannak, akik egyedül haladnak a központ felé, mások családostul. A helyszínen olyan kép fogad bennünket, mintha egy üdülő kempingjébe érkeznénk. A központ füves térségében gyerekek szaladgálnak, labdáznak, vagy épp az előző napi esőből megmaradt tócsába ugrálva csapkodják egymást. Mint ahogyan bármely gyerek viselkedne. Az idősebbek az árnyékba húzódva üldögélnek, egymással beszélgetnek, illetve vannak, akik fülhallgatón keresztül mobiltelefonjukon hallgatják a legfrissebb híreket. Egyik kisgyerek odajön hozzánk és megkínál bennünket keksszel” – írja a lap riportjában.

A felújított és kialakított épületekben ágyak, fekhelyek vannak, sokan itt pihennek, noha a csaknem 30 fokos melegben elég rossz benn a klíma, illetve egy egész sor zuhanyzó, illemhely van kialakítva a táborlakók részére. A központ hátsó részén sátrak állnak, sokan már csak itt kaptak helyet. A hangulat nyugodt, békés, az idelátogató nem is gondolná, hogy ezek az emberek több ezer kilométert utaztak és innen is hamarosan igyekeznek továbbmenni, többnyire nem is tudják hova. Egy iráni fiatalember a higiéniára panaszkodik, azt mondja, az illemhely hagy maga után kívánnivalót.