Fej fej mellett a Brexit hívei és ellenfelei a finisben

Csütörtökön rendezik meg Nagy-Britanniában az országnak az Európai Unióból való kilépéséről szóló népszavazást, melynek eredménye pénteken válik ismertté. Akármilyen eredmény születik is, a parlament felülírhatja a referendum eredményét.

Bár David Cameron miniszterelnök kötelességének érzi, hogy végrehajtsa a nép akaratát, abban az esetben is, ha a többség a kilépésre szavaz, a törvényhozás akár határozhat másképpen is: nem a kormányzat az, amely mindenekfelett áll, hanem a parlament.

Nem először fordulna elő, hogy a parlament fenntartja magának ezt az előjogot. Amikor Harold Wilson miniszterelnök 1975-ben a brit EGK-tagságról szóló referendumot kezdeményezte, azt is leszögezte, hogy az eredmény csak egy tanácshoz hasonlítható, amelyet a választók adnak a kormánynak. „Ugyanakkor a parlament Westminsterben fenntartja magának a jogot a törvény elutasítására” – hangoztatta.

Nem kizárt, hogy 41 évvel később az alsóház felülírja a népszavazás eredményét, amennyiben a többség a kilépésre szavazna. Ez különösen abban az esetben lenne valószínű, ha rendkívül szűk többséggel szavaznák meg a kilépést az EU-ból, méghozzá viszonylag alacsony részvételi arány mellett. Ha például csak minden második szavazásra jogosult menne el a referendumra, s 51:49 arányban nyernének a kilépés pártolói, az a teljes lakossághoz viszonyítva csak 25 százalékos támogatottságot jelentene.

Ezért sem valószínű, hogy ilyen kiélezett helyzetben a parlament követné a nép „tanácsát”. Nem mellékes az sem, hogy a 650 képviselőből 455-en maradnának az EU-ban, 130-an pártfogolják a Brexitet, 65-en bizonytalanok. Százalékban kifejezve: 70 százalék maradna, 20 százalék távozna, tíz százalék pedig még nem tudja, hogyan döntsön.

A munkáspárti frakcióban 215-en közölték azt, hogy Nagy-Britannia jövőjét továbbra is az Európai Unióban képzelik el, mindössze hét honatya fogalmazott meg ezzel ellentétes véleményt. A konzervatívoknál sokkal kiegyenlítettebbek az erőviszonyok. 50 százalék maradna, 40 százalék a Brexit híve, tíz százalék bizonytalan. Ami a kormányzat tagjainak véleményét illeti, 23-an vannak a Brexit ellen, heten pedig mellette.

A Spiegel már júniusban maradásra kérte a briteket FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP

A parlamentben tehát nagy többségben vannak az Unióban maradás hívei. Ennek a brit választási rendszer is az oka. A képviselőknek egyéni választókörzetben kell mandátumot szerezniük, s bár 2015 májusában országosan 3,6 millió szavazatot adtak le a Brexit legnagyobb hívének számító UKIP-re, ez 12,4 százalékos szavazati aránynak felelt meg, Nigel Farage pártjára, a jobboldali politikai erő csak egyetlen mandátumra tudott szert tenni. A liberális demokratákra az összes voks 7,9 százaléka jutott, de ez csak nyolc képviselői helyre volt elég.

A Brexit győzelme esetén a parlament élve lehetőségeivel, a britek helyzetének legalább két évig tartó újratárgyalását arra használhatja fel, hogy elodázza a kilépést. Ennek persze megvannak a maga veszélyei is, méghozzá az, hogy egyes képviselőket a választók „bosszúból” nem választják újra a következő alsóházi voksolás alkalmával.

Vita a Wembley-ben

A gazdaság és a bevándorlás kérdésében csaptak össze kedd este a brit EU-tagság és a kilépés hívei az utolsó, eddigi legnagyobb tévévitában, amelyet hatezer fős közönség előtt a Wembley stadion melletti sportcsarnokban rendeztek meg.

A konzervatív Boris Johnson, London volt polgármestere megismételte, hogy ha Nagy-Britannia kilép az EU-ből, az ausztráliai rendszerhez hasonló, pontozásos bevándorlási szabályozást kellene meghonosítani. Ez véget vetne az uniós állampolgárok jelenlegi szabad nagy-britanniai munkavállalásának.

A munkáspárti Sadiq Khan, London új polgármestere a bevándorlók elleni gyűlöletkeltéssel vádolta Johnsont. Khan hazugságnak nevezte a Brexit-tábor állítását, hogy Törökország rövid időn belül csatlakozik az EU-hoz. Boris Johnson a vita végén azt mondta, ha a Brexit győzne, június 23. lenne "a brit függetlenség napja".