NATO-beltenger lesz a Fekete-tenger?

Elbukni látszik Bukarest azon kezdeményezése, hogy a török, bolgár és román haditengerészet közösen gyakorlatozzon a NATO égisze alatt a Fekete-tengeren. A román sajtó azt találgatja, vajon Moszkva keze ért el Szófiáig? A közelgő varsói NATO-csúcs előtt nemcsak a hadgyakorlatok szaporodnak, hanem az észak-atlanti szövetségen belüli feszültségek is a NATO-Oroszország viszony kiéleződése miatt.

A július 8-9-én sorra kerülő varsói NATO-csúcstalálkozót nemcsak hangos amerikai-orosz vagy NATO-Oroszország szóváltás előzi meg, hanem eléggé rendhagyónak mondható módon a NATO táboron belüli feszültségek is.

Már a helyszín kiválasztása is üzenetértékkel bírt. Varsót 2014 szeptemberében, a walesi NATO közgyűlésen jelölték ki a következő csúcstalálkozó színhelyéül. Elemezők szerint ezzel az észak-atlanti szövetség tagországai szimbolikus üzenetet küldtek Oroszországnak, jelezték, nem hagyják magukra az orosz fenyegetéssel egyre élénkebben szembesülő „keleti végek”-et.

Hogy mennyire valós ez a fenyegetettség, arról viszont a NATO-n belüli vélemények is már egyre inkább megoszlanak, de tény, hogy a Krím elcsatolása valamint a kelet-ukrajnai válság következtében ezt igencsak valósnak élik meg a balti államok, Lengyelország illetve Románia. Ezek a tagállamok úgy érzik, nagymértékben megromlott biztonságpolitikai helyzetük, ezért sürgetnek egyre erősebb NATO-védelmi garanciákat, állandó jelenlétet területükön.

Egyelőre úgy tűnik - bár a belső feszültségek miatt már nem annyira biztos -, előbb-utóbb lesz állandó NATO kontingens Lengyelországban és a balti államokban, létrejön egy 4000 fős amerikai-brit-német állandó NATO haderő, amely a Balti-tenger nemzetközi vizein járőröző flotta mellett biztosítaná a keleti határok védelmét. Erről már született döntés, de Varsóban még jóvá kell azt hagynia a tagországok állam- és/vagy kormányfőinek, ami a belső viták folytán már biztosan nem lesz automatikus.

A NATO-nak reagálnia kell a biztonsági környezet és tagállamai biztonságérzetének megváltozására, s ezt valamilyen módon meg is teszi majd Varsóban, hiszen ez lesz a tanácskozás központi kérdése. Ugyanakkor a NATO-orosz viszony rendezése is prioritás, hiszen mind a biztonság, mind a biztonságérzet ennek a függvénye. Minden NATO döntésre és lépésre azonnali válasz születik Moszkvában, a 4000 fős északi NATO kontingens hírére is orosz hadseregbővítés volt a válasz.

Az orosz vélt vagy valós veszély által nem közvetlenül érintett európai országokban viszont sokasodnak az aggályok és a bíráló hangok, sőt az Amerikai Egyesült Államokban is, arra hivatkozva, hogy minden ilyen döntés a fegyverkezés potenciális eszkalálódásához vezet. Mint ahogy az sem aratott osztatlan sikert, hogy Varsóba meghívást kapott Ukrajna és Grúzia is, hiszen e két ország NATO aspirációi „irritálják” leginkább a moszkvai vezetést.

Németországban egyenesen koalíciós feszültséget okozott. Frank-Walter Steinmeier szociáldemokrata külügyminiszter, akit, mint a napokban kiderült, a németek többsége az ország következő államfőjének szeretne, nyugat-európai kormányzati körökben igencsak szokatlan hevességgel bírálta a NATO „kardcsörtető” politikáját. A Bild című német napilapnak múlt héten adott interjújában a német diplomácia vezetője úgy fogalmazott, holmi „jelképes harckocsiparádé” a szövetség keleti határán nem szilárdítja meg a biztonságot.

Ehelyett sokkal célravezetőbb lenne ha Oroszországot egyre inkább bevonnák a „felelősségmegosztás partnerségébe”, a fegyverzet-ellenőrzés és a közel-keleti rendezés terén vagy abban a kérdésben, hogy miként lehet továbbra is távol tartani Iránt atomarzenáljának fejlesztésétől, vélekedett a német diplomata, aki a sokasodó térségbeli nagyszabású NATO hadgyakorlatokat (jelen esetben a 24 ország részvételével zajló, amúgy kétévente sorra kerülő lengyelországi Anaconda 16-ot) nevezte harckocsiparádénak.

Nemcsak Németországban szült belpolitikai vihart a NATO-orosz viszony, múlt héten egészen komoly román-bolgár diplomáciai feszültséget is eredményezett. Románia azon országok közé tartozik, amelyek úgy érzik, közvetlen orosz fenyegetettségnek vannak kitéve. Egyben azon országok egyike is, amelyben a katonai szövetség az utóbbi időben növelte jelenlétét. A dél-romániai Deveseluba telepített amerikai rakétavédelmi pajzs kapcsán Bukarest Washington stratégiai partnere lett, kiemelt amerikai figyelmet, támogatást és katonai jelenlétet élvez, aminek következtében a moszkvai kritikák és verbális fenyegetések egyik kiemelt célpontjává is vált.

Románia saját előterjesztéssel készül a varsói csúcsra, többnemzetiségű erő létrehozását kezdeményezi a Fekete-tengeren. Bukarest álláspontja szerint a NATO-nak meg kell erősítenie önvédelmi képességét a keleti szárnyon, s ehhez nem elég a tervezett északi gyorsreagálású erő. A román terv nem hadiflottát, hanem "megerősített együttműködést" irányozna elő a Fekete tenger melletti NATO-tagországok között, amelyek hadgyakorlataihoz időnként olyan NATO-partnerországok hadihajói is csatlakozhatnak, mint Ukrajna vagy Grúzia.

Abban nem gondolkodhatnak a fekete-tengeri NATO-tagállamok, hogy állandó NATO-flottát hozzanak létre, az északi-államokban tervezett állandó haderőhöz hasonló „garanciát”, mert a Boszporuszról szóló, máig hatályos 1936-os montreaux-i egyezmény megtiltja, hogy a saját partszakasszal nem rendelkező országok 21 napnál hosszabb ideig hadihajókat állomásoztassanak a Fekete-tengeren. Oroszország közelsége, a szevasztopoli orosz flotta nem megnyugtató Románia számára, erre keresne megoldást a bukaresti tervezet, amihez múlt héten Klaus Johannis államfői bulgáriai látogatása során megpróbált előzetes szófiai jóváhagyást szerezni. A 2014 decemberében látványos Facebook forradalom segítségével megválasztott államfő mindeddig sem külpolitikai sem belpolitikai téren nem jeleskedett, s első nagy próbálkozása is kudarcba fulladt.

Johannis a bolgár fővárosban is felvetette, hogy a török, bolgár, román haditengerészet közösen gyakorlatozzon a Fekete-tengeren a NATO égisze alatt. Ezt a "Fekete-tengeri kezdeményezéséről" elnevezésű tervet a román államfő a varsói csúcson is előterjeszti. A szófiai kudarc azonban nem jó előjel, főképp azért, mert a bolgár álláspont menet közben változott meg. Roszen Plevneliev bolgár elnök kezdetben, a Johannis vizit első napján, szerdán még sajtótájékoztatón nyíltan támogatta a román tervet, majd másnap már a Bojko Boriszov miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón azt jelentette be, hogy Bulgária nem fog semmi olyan fekete-tengeri NATO-flottához csatlakozni, amelynek az orosz fegyveres erők elrettentése lenne a célja.

Hogy pontosan minek is tudható be a bolgárok váratlan álláspont változása, nem tudni, de vélhetően nem tévednek sokat azok a román elemzők és politikusok, akik úgy vélik, hogy ha nem is direkt moszkvai nyomásra, mindenképpen az orosz tiltakozásra vezethető vissza. Az orosz külügyminisztérium ugyanis a múlt szerdai Johannis bejelentést követően azonnal tiltakozott, jelezvén, hogy Moszkva álláspontja szerint „a Fekete-tenger nem a NATO-é, és ha állandó haditengerészeti erőt akar oda telepíteni, az destabilizálja a térséget”. Az orosz állásfoglalás azt is kiemelte, hogy egy ilyen döntés ”nem javítana” a NATO és Oroszország viszonyán.

Hogy sikerül-e érvényt szerezni a baltikumi, a lengyel és román törekvéseknek az attól is függ, hogy a varsói csúcsig a terebélyesedő belső vitában a kompromisszumot kereső, Moszkvai felé inkább nyitást szorgalmazók vagy az elrettentés politikáját sürgetők tábora kerekedik felül.

Vlagyimir Putyin az orosz duma tegnapi, utolsó ülésén (szeptember 18-án lesznek választások) elhangzott beszédében azt mondta, Oroszország "kénytelen válaszintézkedéseket foganatosítani, mivel a NATO "fokozza agresszív retorikáját és agresszív lépéseit az orosz határ közelében".