Egy ahmedi menekült világnapja

Hétfőn ünnepeltük a menekültek világnapját. Muhammadnak még egy napot kellett várnia az ünnepléssel. Rég nem látott három kislánya és felesége egyre közelebb vannak hozzá. A férfi egyik lábáról a másikra áll Ferihegyen, nehéz elviselni a feszültséget. Pakisztánból indult el a családja, egy napig tart az út, de ezer évvel felér. Pörög a reptéri információs tábla, landol az isztambuli gép. A leszállás utáni és a viszontlátás előtti percek tán a legnehezebbek. Három év minden szikkasztó hiánya véget érhet végre. A fő képre kattintva galéria nyílik! Fotó: Tóth Gergő.

Muhammad 45 éve született Pandzsábban. Nem akármilyen vidék ez, India és Pakisztán osztozik rajta (nem éppen békésen), a térség etnikailag és vallásilag végletekig tagolt. A varázslatos „öt folyó völgyében” gyakran lángol fel az etnikai-vallási gyűlölet, amely leginkább a százmilliónyi pandzsábi kisebbségi közösségeit fenyegeti.

A pakisztáni részen a legfenyegetettebb közülük a moszlim ahmedi közösség. Hozzájuk tartozik Muhammad is. A 127 éves vallási felekezetet a pandzsábi Quadianban (ma India) alapította Mirza Ghulam Ahmed. A hitük szufi misztikusok tanításaira épül, de merít a kereszténységből és hinduizmusból is. Felettébb békések, magát a dzsihádot (a szent harcot) például szóval, meggyőzéssel vívnák meg. Eszményeik a harcos, türelmetlen iszlám számára provokatívak: irgalmasság minden emberrel szemben, igazságosság, a férfiak és nők egyenjogúsága, a vallás nevében hirdetett erőszak bármely formájának megszüntetése, a hit szabadsága. A közösség jelszava: „Szeretünk mindenkit, nem gyűlölünk senkit.”

Muhammad családja Rabwahban lakik, itt él a legnagyobb ahmedi közösség Pakisztánban, India függetlenné válása után menekültek ide Quadianból. A város 70 ezer lakójának 97 százaléka ahmedi. A hatóságok zaklatása miatt színleg a többség ugyan betért valamelyik erősebb muszlim irányzathoz, de valójában mindenki igyekszik követni ősei hitét. Muhammad és felesége nem volt hajlandó az alakoskodásra. Pedig a rendőrök bármikor szabadon vehetik őrizetbe az ahmedieket, és a velük kegyetlenkedő civileknek sem kell büntetésre számítaniuk. Muhammadra is rászálltak, zaklatták.

2013 nyarán úgy döntöttek, hogy ebből elég, így nem lehet tovább élni. A férfi elindult Európába, majd hosszú és keserves útja végén menedéket kért Magyarországon. Egyike volt azon keveseknek (összesen 505-en voltak ilyenek), akik tavaly itt kaptak valamiféle menedékjogi védettséget. Utána jött az újabb küzdelem a bürokrácia hidrájával, de itt már nem volt egyedül. A Magyar Helsinki Bizottság segített neki, hogy megbirkózzon a nehézségekkel. A család repülőjegyét pedig német jezsuiták és amerikai unitáriusok adták össze, hisz végtére is egy az Isten, muszlimnál és kereszténynél egyaránt. A magyar kormánynál viszont nem látni irgalmat: segítség híján a háromgyerekes családnak nincsen hol laknia, szívességből húzhatják meg magukat Muhammad ismerőseinél és hittársainál.

Most erre nem lehet gondolni, már csak pillanatok lehetnek hátra. Vidám emberek borulnak egymás nyakába. Hiába, ez az érkezési oldal. Muhammad kirí a színes forgatagból a maga szótlan feszültségével. De már nyílik is a viszontlátás fotocellás ajtaja. És ölelés.

(Képriportunkhoz a Magyar Helsinki Bizottság nyújtott segítséget.)