Bohóc, botrányhős, Brexit-vezér

Sok választása nem maradt David Cameron brit kormányfőnek az elveszített EU-referendum után, kénytelen volt bejelenteni lemondását. A Brexit győzelme nyomán kialakult kaotikus helyzetben ugyanakkor nem akart azonnal távozni, októberig adott időt a Konzervatív Pártnak, hogy megtalálja az utódát. Úgy tűnik, Boris Johnson, London volt polgármestere – a Brexit-kampány frontembere – messze a legnépszerűbb az aspiránsok közül, ám korántsem biztos, hogy a tory párton belül végül őt találják a legalkalmasabbnak a miniszterelnöki poszt átvételére.

Máris megkezdődött a csatározás David Cameron utódlásáért: a pártvezéri és miniszterelnöki posztra pályázóknak először a konzervatív frakción belül kell többséget szerezniük, a két legtöbb szavazatot szerzett jelöltről azután a tory tagság véleményét is kikérik. Jelöltek és önjelöltek akadnak bőven, a The Guardian című lap szerint Theresa May eddigi belügyminiszter lehetne a legesélyesebb rá, hogy egyesítse az EU-népszavazás miatt szinte kettészakadt kormánypártot. May az EU-tagság fenntartása, a bennmaradás mellett kampányolt, viszont hozzáértő adminisztrátor, aki képes lehet az elképesztő káosszal fenyegető kilépési procedúra levezénylésére.

Ugyanezt sokkal nehezebb elképzelni a fogadóirodák favoritjáról, a volt londoni polgármesterről, aki a legkevésbé sem fegyelmezettségéről és módszerességéről híres, még akkor sem, ha a brit fővárost nagyobb zökkenők nélkül elvezette, s a londoni olimpiát is sikeresen levezényelte. Boris Johnson pálfordulását volt talán legnehezebb megemészteni Cameron kormányfőnek, régi barátja ugyanis csak néhány hónapja váltott át a kilépést pártolók táborába. Sokak szerint – bár mindig is elég szkeptikusan viszonyult az EU-hoz – nem is annyira meggyőződésből állt a Brexit mellett kampányolók élére, hanem ezzel is jelezni akarta: kihívást intéz a miniszterelnök ellen.

Johnson a Konzervatív Párt legkarizmatikusabb személyisége, s amikor a referendum előestéjén, az utolsó tévévita végén kijelentette, hogy a június 23-i nap Nagy-Britannia számára a „függetlenség napja” lesz, az nagyon is hatásosan hangzott. A kampányban ugyanakkor nem sokban különbözött hangneme az unióellenes uszító Nigel Farage-étól, sokan megütköztek például, amikor a szuperállam létrehozására törekvő EU-t Adolf Hitlerhez hasonlította.

Maga Johnson sem számíthatott a Brexit győzelmére, mert a népszavazás előestéjén újságírói kérdésre kétségbe vonta, hogy belőle valaha is miniszterelnök lenne. Pedig mégiscsak ez a nagy álma, s polgármesteri mandátuma lejártakor is azért tért vissza képviselőként a törvényhozásba, hogy „kéznél legyen”, ha Cameron távozása után új vezetőt keresnek a konzervatívok. Akkor még senki nem sejtette, hogy a tory kormányfőnek nem lesz alkalma kitölteni második mandátumát. (Cameron fogadalmat tett, hogy a 2020-as voksoláson már nem ő fogja vezetni a Konzervatív Pártot, noha 2015-ös választási győzelme után sokan sürgették, hogy mégiscsak vállaljon harmadik mandátumot.)

Boris, a bohóc – gyakran így emlegetik a szándékosan összeborzolt, szőke hajával, hátizsákjával, kerékpárjával közlekedő, az eleganciára vajmi keveset adó, excentrikus politikust. Kevesen tudják, hogy a teljes neve Alexander Boris de Pfeffel Johnson, s odahaza nem Borisnak, hanem Alnek szólítják. Középosztálybeli családban, New Yorkban született, s gyakran mondogatja, hogy akár amerikai elnök is lehetne belőle. Ahogy azt is kedvtelve emlegeti mindig, hogy „egyszemélyes olvasztótégely”: dédszülei között volt török, orosz zsidó, angolok és franciák, édesanyja Pál würtembergi herceg törvénytelen leányának leszármazottja, ennek révén Johnson a brit királyi családdal és Cameron kormányfővel is szegről-végről rokonságban áll. Kétszer nősült, hat gyermek apja. A valószínűtlen szexszimbólum Borist imádják a nők, több zűrös nőügye is zajlott a nyilvánosság előtt.

Johnsont mostanság Donald Trumphoz hasonlítják, azt nem számítva, hogy a milliárdossal ellentétben rendkívül művelt, olvasott ember, több nyelven beszél, kedvence a latin, szívesen idéz latin mondásokat. Boris persze brit elitiskolákba járt, Etonban szerkesztette a kollégium újságját, a The Chronicle-t, majd oxfordi diákként a Tributary szatírikus lap társszerkesztője lett, s tagja volt a nagy ivászatokról-botrányokról hírhedt Bullingdon-klubnak. Egyetem után alig egy hétig bírta ki egy „polgári” állásban, majd a The Timesnál lett újságíró, de onnan kitették, amikor egy kitalált – és téves – idézetet írt le egyik cikkében.

A konzervatív konkurenciánál, a Daily Telegraph-nál folytatta, még brüsszeli tudósító is volt, a ritka euroszkeptikusok egyike az EU mellé akkreditált újságírók közül. 2001-ben, sikertelen kísérletek után Henley képviselője lett, 2008-tól pedig a főváros, London polgármestere, idén májusban köszönt le hivataláról. 2015 óta egy másik választókerület, Uxbridge and South Ruislip képviselője. Idén februárban csatlakozott a Brexit-kampányhoz.

A népszavazás éjszakáján az UKIP-vezér Farage ült diadalt, Johnson azonban nem mutatkozott. Egyesek szerint már az új kormányról tárgyalt a háttérben. Másnap reggel a sajtó és feldühödött londoniak is várakoztak a háza előtt, nem látszott boldognak, amikor kocsiját megdobálták. Michael Gove-val, a másik illusztris kormánytaggal közös sajtóértekezletükön próbálták nyugtatni a kedélyeket. Úgy tűnt, mintha nem is akarnák annyira gyorsan átvenni a kormányrudat, s az EU-kilépés megindítását legszívesebben átengednék Cameronnak. A miniszterelnök azonban visszadobta a labdát, mondván: a hálátlan feladathoz új kormányfő kell, olyan, akinek ez szívügye.

Bennmaradáspárti kormánytagok és tory honatyák állítólag mindent meg fognak próbálni, hogy megakadályozzák Boris Johnson miniszterelnökségét. Theresa May belügyminiszter mellett egy másik hölgy, a tévés vitákban kitűnt Amber Rudd energiaügyi tárcavezető is szóba jöhet. Sokáig George Osborne pénzügyminiszterről gondolták, hogy 2020 után Cameron neki adja át a stafétabotot, de ő is elkötelezte magát a bennmaradás mellett, így esélyei gyengültek.

A Daily Mirror pontokba szedte, miért lenne rémisztő, ha Boris Johnsont választanák kormányfőnek a toryk. A baloldali lap nehezményezi, hogy híve az ingyenes egészségügyi ellátás privatizálásának, megszavazta a legdurvább megszorításokat, például a mozgássérültek támogatásának csökkentését. Dühösek rá a skót konzervatívok, akik a pártközi kapcsolatok megszakítását fontolgatják. Túl nagy dolgokat nem vitt véghez polgármesterként sem, írta a Mirror, főként a lakáshelyzet javításáért tett keveset. Ráadásul hajlamos a provokatív kijelentésekre: már a királynőt is sikerült megsértenie, s a Brexit-kampány hevében Barack Obama amerikai elnökre is tett kevéssé diplomatikus megjegyzéseket.

A Mail on Sunday-ben közzétett, friss felmérés szerint a közvéleményben ugyan Boris Johnson a népszerűbb, de ha két jelölt közül kell választani, a tory párttagság 53-47 arányban inkább Theresa Mayt látná szívesen jövendő brit kormányfőként.