A NATO-csúcstalálkozóhoz

A NATO csúcstalálkozóhoz

A NATO varsói csúcstalálkozójának apropója a rendszeres összejövetelen túl a kelet-európai országok (Lengyelország, Baltikum) aggodalma volt az esetleges orosz agressziótól. Nagyon óvatos lépéseket tett a NATO, nehogy megsértse Oroszország "érzékenységét". Oroszország régóta berzenkedik a NATO azon lépései miatt, amikkel "tevékenységi köre" egyre közelebb kerül Oroszország határaihoz. Korábbi szerződéseik is erre irányultak a NATO-val. Részben érthető, hogy egy nagyhatalom nem szívesen veszi mások "okvetetlenkedését" határainál. Lépjenek csak visszább, tartsák csak magukat látó- és hallótávolságon kívül. Ugyanakkor nem érthető abból a szempontból, mert a NATO sohasem lépett hódító háborúba, azaz sohasem támadott meg NATO-n kívüli országokat. A szövetség alapvetően arra a célra alakult, hogy tagjait megvédje az idegen támadásoktól. Tehát Oroszországnak nincs oka félni egy NATO beavatkozástól. Ugyanez nem mondható el Oroszországról, amely bizonyította ennek ellenkezőjét, amikor saját maga által aláírt szerződés ellenére a Krím félszigetet annektálta, és hasonló akciót irányít évek óta Kelet-Ukrajnában. Tehát Oroszországról nem mondható el, hogy saját érdekeit a saját területén védi, hanem saját érdekeit próbálja kiterjeszteni más országok területére, amelyek viszont nem kérnek ebből. És Oroszország ezek után nagyon méltatlankodik, ha ez a más ország be akarna lépni a NATO-ba, védelmet keresve. Minden országnak szuverén joga, hogy kivel milyen szerződést köt, milyen szövetségbe kíván belépni, persze viselve annak következményeit. De józan politikusok ezt józanul mérlegelik.