Ott tartunk, mint 2009-ben

A nemzeti össztermék (GDP) évenkénti adatsoraiból kiderül: a hazánkba érkező uniós forrásokat rosszul használtuk fel, ugyanakkor kimutatható, hogy csaknem 1500 milliárd forintnak „lába kelt”, közvetlenül nem segítette a növekedést. Uniós pénzek nélkül ott tartanánk, mintha a tragikus eredményű 2009-es esztendőt írnánk.

Mi lenne a gazdasággal az Unió nélkül?

Csak az uniós támogatási pénzek éltetik a magyar gazdasági növekedést, értenek egyet a Népszava által az utóbbi hetekben megszólaltatott szakértők. Bár a kormány által közölt növekedési kilátások igen bizakodóak, az első negyedéves GDP-adat aggodalomra ad okot, és felveti azt a kérdést: mi lenne a gazdasággal, ha nem áramolnának be folyamatosan a pályázati pénzek?

A jövő évi növekedéssel kapcsolatban kivételesen azonos állásponton áll az Európai Bizottság és a magyar kabinet, 2,5 százalékos GDP-bővüléssel számolnak. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy 2016 első negyedévének növekedési mutatója lényegesen alacsonyabb volt a vártnál, pusztán 0,9 százalék.

A versenytársakkal szemben már most erős lemaradás mutatkozik. A Népszavának júniusban nyilatkozó Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke szerint Magyarország egy egyértelműen lassú növekedési pályán mozog, Csillag István, korábbi gazdasági miniszter pedig egyenesen úgy fogalmaz: több mutató tekintetében már inkább Romániához kéne felzárkóznunk.

Inotai András közgazdász szerint azonban még ezzel a mérsékelt ütemű bővüléssel is gond van, mert a papíron megindult magyar növekedés fenntarthatatlan – a gazdaságot ugyanis eddig az uniós támogatások mellett főként két nagy autóipari beruházás húzta. Kiemeli továbbá, hogy minden elemző számára világos volt, hogy a növekedés egyik, ha nem a legmeghatározóbb tényezője az uniós támogatás.

A helyzet kialakulásában alapvető szerepet játszik, hogy a külföldi tőke kevés beruházást valósít meg Magyarországon. Csillag István és Vértes András egyetért abban, hogy ennek legfőbb oka az átláthatatlan állami intézményrendszer és a jogbizonytalanság, ahogy Mellár Tamás egyetemi tanár szerint is elengedhetetlen az állam demokratikus működése a gazdasági növekedéshez. Ettől függetlenül a külföldi beruházások hiánya nem jelentene gondot, ha azt a hazai befektetők képesek lennének kipótolni. Azonban Csillag István és Mellár Tamás is azt hangsúlyozza, hogy mindez nem történik meg, mert a hazai vállalati szektor elavult, alacsony versenyképességű. További létfontosságú tényező a lakossági és üzleti hitelezés, amely Vértes szerint nem növekszik érdemben. Mindegyik szakértő fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy az egyre elmélyülő munkaerőhiány csak súlyosbítja a beruházások küszködését.

Ilyen válság közeli helyzetben természetesen égető szükség van az uniós transzferekre, mert az a kereslet élénkítésén keresztül növeli a GDP-t és a foglalkoztatottságot, írja Dedák István közgazdász. A Portfolión megjelent írásában rámutat: az Európai Unión belül Magyarország kapta arányosan az egyik legtöbb támogatást 2010-2014 között, a GDP-ből származtatott GNI (bruttó nemzeti jövedelem) 4,4 százalékát.

Inotai szerint azonban ez az összesen 21 milliárd eurónyi összeg nem hasznosult kellőképpen. A kis- és közepes vállalkozások megerősítésére mindössze ennek 10 százalékát fordíthatták, miközben az agrártámogatásokat is kevés esetben költötték a mezőgazdaság modernizációjára.

A „hogyan tovább”-ról sötét képeket festenek a szakértők. Csillag és Vértes szerint a legcélszerűbb az lenne, ha az állam békén hagyná a piacokat, és nem változtatná folyton az adórendszert. Mellár Tamás úgy véli, az oktatásra és az egészségügyre kellene több forrást fordítani, vagy akár dán mintára a hi-tech iparágat húzóágazattá fejleszteni. Inotai szerint a Brexitnek is köszönhetően vagy csökkennek a jövőben a pályázati alapok, vagy csak visszatérítendő támogatásokként osztja ki őket – ez azonban katasztrofális hatással lehet a magyar gazdaságra. Dedák István úgy számol, a brüsszeli pénzáradat mérséklődése esetén a növekedés gyakorlatilag nullára esne vissza.

(O. B.)