Eltemették Somló Tamást - Fotók

Publikálás dátuma
2016.07.21 18:33
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Több száz tisztelője, barátja, pályatársa kísérte utolsó útjára Somló Tamás énekest, zenészt, dalszerzőt, a Locomotiv GT tagját csütörtökön Budapesten, a Kozma utcai izraelita temetőben. A 68 éves zenész július 19-én keddre virradóra hunyt el saját otthonában. A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK! FOTÓK: TÓTH GERGŐ/NÉPSZAVA

Az elhunyt művészt zsidó szertartás szerint búcsúztatta gyászoló családja előtt Kardos Péter főrabbi. A barátok nevében Léderer Pál újságíró beszélt a ravatalnál. "Gyönyörködtetett zenéjével és énekével, sugározta magából a jóságot és a szeretetet, ami napjaink világában alig fellelhető" - mondta a főrabbi. Kitért arra, hogy Somló Tamás szinte hangszerrel a kezében született, és majdnem úgy is halt meg meg, amikor halálos ágyáról felkelve több száz kilométert utazott, hogy egy jótékonysági koncerten beteg gyerekeket vigasztaljon.

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

"Számunkra nem hal meg, visszatér és velünk marad, ha beszélünk róla, felidézzük az LGT felvételeit, megnézzük az Álomarcú lány videóját" - tette hozzá Kardos Péter. Szólt Somló Tamás egy kevéssé ismert oldaláról is, arról, amelyik kipát tett a fejére és várta a rabbi áldását, zsinagógákban adott koncertet az első felkérésre.

Léderer Pál arról beszélt, hogy konszenzus van abban: Somló Tamás volt a magyar zenei élet egyik legeredetibb, legtehetségesebb, legsokoldalúbb és mindenképpen legtermészetesebb, legőszintébb, leglazább alakja. Úgy vélte, a virtuális térben tűzszünetet teremtett a hír, hogy tényleg elment.

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

"Neki unalmas volt, ami másnak racionális. Rengeteg állata volt, szerette telehordani mindenféle megismételhetetlen dolgokkal a tereit régiségekkel és kacatokkal, kis Honvéd utcai lakásába kandallót, harmóniumot, orgonát, pianinót, még egy Bösendorfer-versenyzongorát is felcipelt. Gyűjtőszenvedélye az emberekre is kiterjedt, négy asszonyt és négy gyereket köszönhetett ennek. Imádta őket és viszont. Igazi társasági ember is volt, akkor érezte elemében magát, ha zajlik az élet" - fejtette ki Léderer Pál.

Kitért arra is, hogy Somló Tamás nem készült a halálra, tervei voltak, leginkább egy LGT-koncertet álmodott még, emellett utazni is akart, Izraelbe és Amerikába. "Elment egy nagy ember, egy igazi mensch, jól írta Presser Gabi: Tomi nélkül vacakabb lett a világ. Nagy szórakoztató volt, igazi showman, de olyan, aki bár tisztában volt vele, hogy millióknak szerez örömet, úgy tartotta, a showbizniszen kívül is van élet. Artúr rivaldafényre termett, de a színfalak mögött, az árnyékban is észrevette és szerette az embert" - mondta az újságíró.

Somló Tamás édesanyja a temetésen. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Somló Tamás édesanyja a temetésen. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A búcsúztatáson a zenészek közül jelen volt az LGT három tagja, Presser Gábor, Karácsony János és Solti János, a zenekar korábbi dobosa, Laux József, Somló Tamás egykori zenekarából, az Omegából Benkő László és Mihály Tamás, továbbá mások mellett Zalatnay Sarolta, Bródy János, Dés László, Gallai Péter, Köves Miklós, Závodi János, Horváth Charlie, Balázs Fecó, Demjén Ferenc, Gerendás Péter, Bornai Tibor, Márton András, Lengyelfi Miklós, Heilig Gábor, Jávori Ferenc, Király Viktor, valamint Székhelyi József színművész.

Presser Gábor. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Presser Gábor. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Szerdán a zenészt ábrázoló molinó előtt gyertyagyújtással róhatták le tiszteletüket a rajongók Somló Tamás előtt a Tabánban. 

FOTÓ: TÓTH GERGŐ/NÉPSZAVA

FOTÓ: TÓTH GERGŐ/NÉPSZAVA

Somló Iván Tamás 1947. november 14-én született Budapesten, saját szavai szerint egy erdélyi félzsidó családból származott. Szülei ötéves korában elváltak, testvérével újranősült édesapjuknál maradt. A Práter utcai általános iskola zenetagozatára járt, hegedülni tanult, majd tizenhárom évesen szaxofonra váltott. Még tucatnyi hangszeren játszott, a basszusgitártól a zongorán át a fúvós hangszerekig, de kedvence a szaxofon maradt. Heinemann Sándornak, a Royal Orfeum vezetőjének, a nagycirkusz karmesterének hatására beiratkozott az Állami Artistaképzőbe, cirkuszi zenebohóc lett.
Rövid ideig az Atlas együttesben zenélt, Beatlest, Rolling Stonest, meg minden mást, amit a Radio Luxemburgban hallottak. Az akkor még amatőr Omegának 1964-től három éven át volt tagja, de az anyagilag sokkal jövedelmezőbb artista szakmával sem szakított és utazni is vágyott. A Luxor nevű zsonglőrcsoporttal körbeturnézta a világot, a cirkuszi szezonban - márciustól októberig - bohóckodott a hangszerekkel, a köztes időben "komolyan" zenélt itthon.

Somlóra emlékeztek a fesztiválon is
Somló Tamás emlékének ajánlják a szervezők a Campus Fesztivál nagyszínpadát csütörtök este - közölte a fesztivál sajtófőnöke. Bakó Csaba tájékoztatása szerint a Pepsi Nagyszínpadon búcsúznak a kedden elhunyt zenésztől, a Quimby koncertje előtt egy filmet is levetítenek Somló Tamásra emlékezve. 

 

Somló a kilencvenes években együtt dolgozott Geszti Péterrel és a Rapülőkkel, Bródy Jánossal, Zalatnay Saroltával, Koltai Róberttel, Dés Lászlóval, s közben mindig ott volt az egy-egy koncertre összeálló LGT emlékezetes fellépésein.

A könnyed, lezser és vicces embernek ismert Somló – sokak meglepetésére – 57 évesen jogi diplomát szerzett, amit azonban a civil életben nem tudott kamatoztatni. Maradtak a nosztalgia-koncertek, megsokasodtak a jótékonysági felkérések – ezeknek mindig örömmel és első szóra eleget tett. Élete utolsó évtizedében mind gyakrabban tűnt fel zsidó kulturális fesztiválokon, illetve baloldali-antifasiszta rendezvényeken. 

Szerző
Frissítve: 2016.07.21 20:39

Elhunyt Kautzky József színművész

Publikálás dátuma
2019.02.20 18:56

Shutterstock
Szerdán, 92 éves korában elhunyt Kautzky József Jászai Mari-díjas színművész - közölte a család az MTI-vel.
Kautzky József 1927. január 15-én született Soroksáron, 1946 és 1948 között végezte el a Színművészeti Akadémiát. 1949-ben a debreceni Csokonai Színház, 1949-től a pécsi Nemzeti Színház, 1952-től a Magyar Néphadsereg Színháza, 1958 és 1996 között a Jókai Színház, a Petőfi, a Thália, az Arizona, a Művész, valamint a Thália Színház tagja volt, ahonnan végül elköszönt a színpadtól. Akkor is hű volt az épülethez, amikor az nevet és direktort váltott többször is. Láthattuk őt főszerepekben, és jellegzetes orgánumát, humorát, iróniáját karakter szerepekben is kamatoztatta. Sokat filmezett is az ötvenes évektől évtizedeken keresztül, de szerepelt tévéjátékokban és népszerű sorozatban is, például a Szomszédokban. Művészetének elismeréseként 1983-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Főbb szerepei: Ágh Miklós (Molnár: A hattyú); Szigligeti: Liliomfi; Vak jós (Euripidész: Bacchánsnők); Kacsóh Pongrácz (Kellér: Bal négyes páholy); Biberach (Katona: Bánk bán); Rozsos Henrik (Karinthy: Házszentelő); Arkagyij Afranius (Bulgakov: A Mester és Margarita); Omar Gaffney (Chase: Barátom, Harvey); Pap (Vian: Mindenkit megnyúzunk); Sir Colenso Ridgeon (Shaw: Segítség! Orvos!); Candy (Steinbeck: Egerek és emberek); Weller Martin (Coburn: Kopogós römi); Számos filmben is játszott, szerepelt egyebek mellett az Egy pikoló világos (1955); Két vallomás (1957); Fekete szem éjszakája (1958); Alba Regia (1961); Legenda a vonaton (1962); Meztelen diplomata (1963); Törékeny boldogság (1965 tv); A tizedes meg a többiek (1965); A veréb is madár (1968); Az örökös (1969); A kormányzó (1969 tv); Érik a fény (1970); Az utolsó ítélet (1970 tv); Ártatlan gyilkosok (1973); Hét tonna dollár (1973); A cárné összeesküvése (1976 tv); Bűnügy lélekelemzéssel (1978 tv); Égigérő fű (1979); A sóder (1980 tv); Két férfi az ágy alatt (1983 tv); Halál (1983 tv); Kaviár és lencse (1984 tv); Szomszédok (1987-1999 teleregény); A templom egere (1998 tv); Hóesés a Vízivárosban (2004 tv). 
Frissítve: 2019.02.20 20:26

Van Dyck olcsóbb volt Munkácsynál

Publikálás dátuma
2019.02.20 11:00
Kásler Miklós, a nemzeti erőforrások minisztere (j2) és Baán László főigazgató (j) nézi a múzeum birtokába került Van Dyck-festm
Fotó: MTI/ Balogh Zoltán
Az utóbbi száz év legdrágább műtárgy vásárlásának örülhet a Szépművészeti Múzeum: a kormány támogatásával a flamand Anthonis Van Dyck képével bővült a gyűjteménye.
Kedd délelőtt az emberi erőforrások minisztere, Kásler Miklós királyi gyermekek portréiból álló kamaratárlatot nyitott a Szépművészetiben annak alkalmából, hogy a magyar kormány a múzeum részére megvásárolta az élvonalbeli flamand barokk festő, Anthonis Van Dyck egyik utolsó, befejezett művét, Stuart Mária Henrietta esküvői portréját. A Szépművészeti Múzeum elmúlt száz évében ez eddig a legnagyobb értékű műtárgy vásárlás. A festményt a Christie’s december 6-i árverésén Londonban vették meg 5,85 millió angol fontért, mintegy 2,1 milliárd forintért – azaz a mű jelentősen olcsóbb volt, mint Munkácsy Mihály Golgotája, amelyért a Miniszterelnökség idén januárban 10 millió dollárt, mintegy 2,8 milliárd forintot fizetett. (Korábban a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja 6 millió dollárt ajánlott a képért akkori tulajdonosának, Pákh Imre műgyűjtőnek, de ő 9 milliót kért. Azóta is rejtély, a Miniszterelnökség hogyan jutott kilencről tízre.) A Van Dyck-képnek – így tárlatnak is – némi bizarr színezetet ad, hogy I. Károly angol király legidősebb lánya, Stuart Mária Henrietta éppen kilencéves volt, mikor házasságot kötött az akkor tizennégy éves II. Orániai Vilmos herceggel, a független Hollandia későbbi kormányzójával. Igaz, a szövetségkötéseket megpecsételő gyermekházasságok akkoriban nem voltak szokatlanok, és minden bizonnyal a művet nem a tematikája miatt méltatta a világ festészetének egyik kiemelkedő alkotásaként az emberminiszter. A Szépművészeti kamaratárlatán tíz gyermekportré látható, többek között Baltazár Károly infáns − Stuart Mária Henrietta unokatestvére – portréja Diego Velázqueztől. Az ötéves trónörökös vadászként, puskával a kezében állt modellt a spanyol udvar festőjének. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került műtárgy a 2004-ben megjelent Van Dyck-monográfiában és a holland művészettörténeti kutatóintézet nyilvántartásában is egyértelműen a művész saját kezű, kimagasló színvonalú alkotásaként szerepel. A szakirodalom a portré három ismert változata közül a szóban forgó képet tekinti az először készült, legkvalitásosabb példánynak – emlékeztet a magyar múzeum közleménye. A portré egyik ismert változata egyébként a Christie’s árverése előtt egy nappal, a Sotheby’s árverésén tűnt fel Londonban, és 790 ezer angol fontért, mintegy 284,4 millió forintért kelt el. Igaz, a festmény szerzőjeként Van Dyck műhelyét, nem pedig magát a festőt tüntették fel – a reprodukciók alapján utóbbi kép sötétebb tónusú, ám a kompozíció ugyanaz, a méret is majdnem azonos. „Nagyjából ez a különbség árban, hogy egy művész saját kezű alkotásáról van-e szó, vagy csupán a műhelyéből került ki” – nyilatkozta lapunknak Martos Gábor művészettörténész, aki a Papageno portálon épp kedden indított blogjában arról írt: Van Dyck képei iránt komoly érdeklődés mutatkozik az aukciós piacon. „Minden annyit ér, amennyit adnak érte: a két festmény között – mindkettőt láttam – jelentős a minőségbeli különbség mind a kidolgozottságát, mind a színeit tekintve” – mondta lapunknak Martos Gábor. A Christie’s árverésén egyébként 5-8 millió angol fontra tették a Szépművészetinek megvásárolt festmény becsértékét, az 5,85 millió fontos vételár reálisnak mondható.  

Győrből a Szépművészetibe

Mint arról korábban többször beszámoltunk, egy decemberi döntés nyomán 250 ezer euróért, mintegy 80 millió forintért vásárolta meg Sébastien Bourdon Nagy Szent család mosónővel című festményének tulajdonjogát Váczy Péter történész, művészettörténész örökösétől, Röszler Balázs Károlytól a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár programja Bourdon festménye 1994-től 2017-ig a győri Városi Művészeti Múzeumban – a Váczy Péter-gyűjtemény részeként – volt látható, a kollekció egyik legbecsesebb darabjaként. A kép most nem a győri múzeumba, hanem a Szépművészeti Régi Képtárába került tartós letétbe. Az MNB-től kérdeztük, miért. − Az Értéktár program Tanácsadó Testületének ajánlása nyomán az MNB Igazgatóságának döntése értelmében − a festmény minősége és annak ritkasága indokolta, hogy a kép a budapesti múzeumba került – válaszolták megkeresésünkre. A témát egyébként a francia barokk művész többször megfestette, e képet pedig 1999-ben kiállították Montpellierben, a művész szülővárosának múzeumában is, a művész első teljes életmű-kiállításán.

Frissítve: 2019.02.20 11:00