Riótól rettegve

Folyamatosan érkeznek az aggasztó hírek az ünnepélyes megnyitóval magyar idő szerint szombaton hajnali egykor kezdődő riói nyári olimpia helyszínéről. Videón láthatjuk, hogyan rabolnak ki turistákat a nyílt utcán, a szerencsén múlik, hogy a vitorlás hajók épségben megérkeznek-e. A biztonságért felelős cég a 24. órában felbontotta a szerződést a szervezőbizottsággal, de a házigazdák állítják, ez nem jelenti azt, hogy veszélyben lennének a résztvevők, a rendőrség és a hadsereg mindenkire vigyáz. Nagy kár, hogy a rendezők sok mindent állítottak, amiről később kiderült, nincs összhangban a valósággal.

Elvben minden rendben…

Az olimpiai faluban és a versenyhelyszíneken talán valóban nem kell félni, itt „csak” a csapvíz fogyasztásától érdemes tartózkodni, és a jégkockát is kizárólag kifejezetten erős bélrendszerrel rendelkezőknek ajánlják. A városnézést, például a legendás hírű Copacabana felkeresését viszont még a beszámolóiban mindig a pozitívumokat kiemelő Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) sem javasolja senkinek.

Hogy mit nyújt nekünk Rio? Az időeltolódás miatt álmatlan éjszakákat biztosan: a legtöbb éremmel kecsegtető magyar érdekeltségű úszódöntők hajnalban lesznek, a másik sikersportág, a kajak-kenu versenyeit szerencsére kora délután láthatjuk. Azt viszont nem tudhatjuk, mikor, kiről derül ki, hogy atipikusan vagy tipikusan használt-e tiltott szereket.

A remélt magyar sportsikerek mellett a 2024-es budapesti nyári olimpiai és paralimpiai pályázat szempontjából sem mindegy, hogyan teljesítenek a házigazdák. Minden riói szervezési hiba újabb szög a magyar kandidálás koporsójában.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a jelentkezők alaposabb szűrésén gondolkozik. Akkor lesz Budapest még nagyobb bajban, ha Thomas Bach, a NOB német elnöke megnézi a hazája közszolgálati televízióján, az ARD-n bemutatott elemzést a nyári játékokról és azok következményeiről. Ott ugyanis azt állapították meg: kizárólag ott volt nyereséges a rendezés, és jelentett valódi előrelépést az adott város és régió életében, ahol fejlett a demokrácia és nincs a korrupció...

Van még kérdés?

Voldemort nagyúr alkotmányos költségei

A "szokásos" 50 helyett csak 10 százalékot tarthatott volna meg az uniós támogatásból egy szociális szövetkezetekből álló hálózat, további kiadás egy fideszes képviselőnek előre fizetendő ötmilliós „alkotmányos költség”. Erről ír a 168 óra, mely cikkből kiderül: Mengyi Roland fideszes honatya is érdekelt lehet a milliók zsebretételében. Őt a vallomások szerint Voldemort Nagyúrnak kellett szólítani.

Voldemort Nagyúr a Harry Potter főgonosza. Árvaházban nevelkedett, a többi gyermek félt tőle. Néha lopott – írja róla a Wikipédia. Sokat elárul egy ember személyiségéről, hogy milyen „becenevet” akaszt magára.

A lehallgatott beszélgetésekből, vallomásokból szépen kirajzolódik, hogyan is működött (működik?) az uniós források leszívása. Igazság szerint csak az feltűnő Voldemort esetében, hogy nem a „szokásos” 10-20-50 százalékot kell leadni, visszacsörgetni a támogatásból, hanem 90-et nyúlnának le, de a maradék tíznek is a kétharmadát tovább kell fizetni. Végső soron csoda, hogy egyáltalán kiszorítottak volna valamit az eredeti célra.

Azt mondanom sem kell, hogy a díszes kompániából éppen csak Voldemort ellen nem lépett fel a hatóság. Talán azért, mert nincs félnivalója. A mese szerint is csupán egyetlen embertől tartott a sötét nagyúr: a világ legnagyobb fehér mágusától.

Az MSZP persze nyomban felszólította, hogy azonnal távozzék a politikából. Csakhogy nem teheti, mert weboldala Kossuth szavaival kezdődik: „soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újra kezdeni”.

Szerző

Erdogan pénze

Amikor az Európai Unió aláírta a menekültügyi megállapodást Törökországgal, már akkor tudni lehetett, nem ez lesz az a paktum, amelyre az EU valaha is büszke lesz. Ankara ugyanis már jó idő óta nem jogállam, Recep Tayyip Erdogan mindent elkövet azért, hogy minél nagyobb hatalomra tegyen szert. Korábban arra törekedett, hogy alkotmánymódosítással elnöki köztársasággá alakítsa át hazája politikai rendszerét, ezzel jogilag is elérje azt: minden kérdésben ő egy személyben dönthessen. A puccskísérletet követő tisztogatás óta ez a kérdés azonban háttérbe szorult, hiszen minden ellenállás nélkül számolhat le politikai ellenfeleivel.

Angela Merkel német kancellár akkoriban úgy ítélte meg, az ördöggel is megéri cimborálni, nincs jobb megoldás ennél. Hogy az eltelt bő négy hónap alatt sikeres volt-e a megállapodás, vagy sem, erre azért nem lehet egyértelmű választ adni, mert nincs adat arról, hogy a balkáni útvonal lezárása, vagy a török fellépés hatására csökkent-e jelentős mértékben a menekültek száma. Ami tény, míg januárban, illetve februárban napjában kétezer menekült kötött ki a görögországi Leszbosz partjainál, számuk mostanra ötvenre csökkent. Ebből a szempontból sikerről lehet beszélni, de ha azt vesszük alapul, hogy a paktum életbe lépése óta csak 468 személyt küldött vissza az EU török területre, illetve részben a közép-európai államok ellenállása miatt mindössze 849 szíriait helyeztek el az Unió területén, rögtön árnyaltabbá válik a kép.

A bizonytalan ankarai helyzet, valamint a megállapodás felmondására vonatkozó állandó török fenyegetések hatására jogosnak látszik az a görög felvetés, találjon ki egy B-tervet az EU a menekültválság megoldására, mert Ankara nem megbízható partner, s bármikor dönthet úgy, hogy elárasztja menekültekkel az EU-t. Igen ám, de mi legyen ez a B-terv? Erre még senki sem jött rá sem Brüsszelben, sem az EU többi fővárosában.

Merkel egyvalamiben reménykedhet. Erdogan számára a pénz mindennél többet számít. Emiatt javult rohamsebességgel a török-orosz, valamint a török-izraeli viszony. S ha az EU tényleg átutalja az ígért 3 milliárdot Ankarának, akkor talán – egy időre legalábbis – sikerül csillapítani a török elnök haragját. S hogy egy féldiktátor kap ekkora összeget az EU-tól? Ugyan, minden csoda három napig tart…

Szerző