menekültek;gyűlölet;

2016-08-29 08:00:00

Gyűlöld is!

Ne csak őrizd, gyűlöld is! Az idézett felszólítás az államvédelmisek jelmondata volt. Nem kell különösebben magyarázni: az ÁVO/ÁVH embereit ezzel félemlítették meg, és a verőlegények semmivel nem voltak kevésbé kiszolgáltatva a párthatalomnak, mint akiket őriztek.

Vegyük közelebbről: „a horthysta rendőrség a kommunisták kihallgatását azzal kezdte, hogy agyba-főbe verte őket és mi most kesztyűs kézzel bánunk az ellenséggel, ez teljességgel helytelen. A verés az Államvédelmi Hatóságnál (a Párt ökle) szükséges eszköz, és élni kell vele…” – jelentette ki Rákosi Mátyás. Ma a határrendész a párt ökle.

Nemzetközi sajtószerte arról beszélnek, hogy a bevándorló magyarok földjére lépő nyomorultakat kevéssé szívesen fogadják. Egészen pontosan kutyákat uszítanak rájuk, ütik-verik, visszafelé is letalpaltatják velük a Magyarisztánban elért 8 – vagy akárhány - kilométerüket. A kutyák uszítását – a harapásokról tanúskodó fényképeket -, az agyba-főbe verést persze tagadja a kormány. A főkapitány is „mindössze” négy ilyen kivizsgálandó esetről tud. Mármost, ha már ő is négy határesetet ismer be, vajh, mekkora a látencia?

Magunk tavaly több helyszíni riportban számoltunk be, hogy a „migránsokkal” közvetlenül érintkező rendőrök mennyivel kulturáltabban, empatikusabban kezelték az eseményeket, mint „odafönn” a fővárosban. Ebből lehetett elege a parancsnokoknak. Főleg az akkoriban kitermelt Bakondi főtanácsadónak. Legyen vége a migráns-szimpatizálásnak!

Rengeten láthattuk a dupla – sőt, hamarosan tripla – határkerítés mellett kukoricaszárból, szalmabálából, husángokból eszkábált őskőkori kalyibákat a sajtófotókon. És nem, nem a migránsok húzódnak meg ezek alatt, hanem az azóta katonákkal is kiegészült rendőrök. Olvasunk a menekülteket koncentráló táborok aljasságairól is. „Honvédőinknek” kiutalt negyven éve lejárt konzervekről, kővé száradt zsömlékről és más szégyenletes „hadtápról” járnak hírek. És igen. A gyűlöletről.

Vajon miként vélekedik bármely egyenruhás arról, hogy adott esetben az általa őrzött ember különb – persze önmagában is iszonyú - körülményekben részesül, mint ő, a maga „életpályamodelljével”. A különbség relatív. Hiszen rendőrünk nem a menekültek sarában kényszerül fetrengeni, hanem a kincstáriban.

A megalázott államhatalmistákban gyűlölet halmozódik fel – miként ezt elöljáróik természetesen már szánták és kiszámították. És tessék mondani, egy otthonról hetekre kiszakított rendőr vajon a parancsnokán vagy a rá bízott nyomorultakon tölti-e ki tökéletesen érthető keserűségét? A végek kizsigerelt egyenruhásait így tolják bele a vállalhatatlanba.

Hétvégi hír: elvette az őt felügyelő három rendőr egyikének pisztolyát egy afgán férfi Szegeden. Előre volt bilincselve a keze, így akart öngyilkos lenni – állítólag. (Jegyezzük fel: amikor pár éve a Népszava fotósát egy strandriportról – egy elmebeteg feljelentő miatt – pedofília gyanújával elvitték a rendőrök, úgy bilincselték hátra(!) a kezét, mintha rablógyilkos volna.) Két valódi rendőr jelenlétében vették el a harmadik valódi pisztolyát! Most, amikor gyorstalpalón képeznék ki a migránsok (börtön)őreit vajon mire számíthatunk?

És mi lehet ott a tananyag? Ne csak őrizzék…?