Európai baloldal válaszút előtt

A baloldal válsága, ami pár évvel ezelőtt még posztszocialista sajátosságnak tűnt, mára összeurópai jelenséggé vált. Ha el akarja kerülni a harmincas évek megismétlődését, és nem akar évtizedekre kiiratkozni Európa politikatörténetéből, akkor a baloldalnak alapvető változtatásokra van szüksége. Európa politikai közhangulata kísértetiesen emlékeztet a harmincas évek hangulatára. Annak a történetnek ismerjük a végét. Azt ugyanakkor mára már sokan elfelejtették, hogy a harmincas években a radikális jobboldal felemelkedését ugyanaz a gazdasági kiábrándultság és elitellenesség fűtötte, mint korunk illiberalizmusát. A nemzeti szocialista és fasiszta jobboldal ott és akkor tudott megerősödni, ahol a szociáldemokrácia nem tudott osztályokon átívelő politikai otthont kínálni a válságtól besokallt választók többségének. Svédország többek között ebben különbözött Németországtól. A dühre építő tekintélyelvű jobboldali politika akkor is és ma is kulturális kódokba csomagolva értékesíti újra az osztályellentéteket. Éppen ezért veszélyes, ha a baloldal nem érti meg a társadalmi kiszolgáltatottság és az osztályélmény jelentőségét. Ebben rejlik korunk baloldali kudarcának gyökere. Két évtizeddel ezelőtt a baloldal elitje azt gondolta, hogy a szabad piac ideológiai vonatára felpattanva előbb érhet célba, mint a jobboldal. Történelmi léptékű tévedésnek bizonyult. Mára világossá vált, hogy a neoliberális kapitalizmus válsága olyan politikai vihart kavart, amiből csak gyökeres megújulással, a progresszív szociáldemokrata politika életre keltésével léphet ki a baloldal. (...)