Horvátország;parlamenti választások;
2016-09-10 07:35:00
Horvátország - Durva kampány után megkezdődött a voksolás
Horvátországban a választók már megszokhatták azt, hogy a parlamenti voksolást megelőző kampány valóságos háborúhoz hasonlít. A jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) és a szociáldemokrata SDP között már szinte a függetlenség óta kibékíthetetlenek az ellentétek. A mostani választási hadjárat hangneme azonban a legrosszabb időkét idézte. A sárdobálás olyan szintet ért el, hogy nem csodálkozhatunk, ha mindezek után sok horvát úgy dönt, inkább elutazik a tengerpartra a választás napjára, s napfürdőt vesz az Adriánál.
A kampány „szépségéről” sokat elárul, hogy a finisben a nem éppen visszafogottságáról ismert Miro Kovac HDZ-s külügyminiszter nemes egyszerűséggel gyáva féregnek minősítette Zoran Milanovic volt miniszterelnököt, az SDP elnökét. Mindez azért érdekes, mert – ha már a gyávaságnál tartunk – a jobboldali konzervatív párt elnöke, Andrej Plenkovic volt az, aki elutasította a televíziós vitát Milanoviccsal. Erről azonban nem tett említést a zágrábi diplomácia vezetője.
A durva hangvétel mellett a pártok bevetették a nacionalizmus fegyverét, ami meglehetősen rossz hagyomány az országban. A szerbellenes kijelentésekben élen járt Miro Kovac külügyminiszter, ezúttal azonban Zoran Milanovic sem akart lemaradni a horvátok nemzeti érzéseire építő versenyben. Utóbbi azzal vádolta riválisa, Plenkovic édesanyját, hogy „szerbbarát”. Ez azért sokat elmond a kampány színvonaláról. Milanovic azt is mondta, „jobb hazafi” Plenkovicnál és kiáll a bosznia-hercegovinai horvátok mellett. Ezek a kijelentések sok baloldali szavazó körében is felháborodást keltettek, de mivel az SDP-nek nincs igazi alternatívája, így mégis a pártot támogatják.
A két említett politikai erő mellé harmadik szereplőként már a tavaly novemberi választásokon is felbukkant a magát centristának nevező Híd, amelyről még mindig nem igazán derült ki, mit is akar. A tavalyi koalíciós megbeszélések során elnöke, Bozo Petrov lényegében „hülyét csinált” Zoran Milanovic SDP-elnökből. Már a tárcákról egyezkedtek, amikor Petrov váratlanul bejelentette, mégsem a szociáldemokratákat, hanem a HDZ-t választja koalíciós partnernek. Nem akármilyen dráma előzte meg tehát a két párt koalíciós együttműködését, de amilyen nehezen indult a jobboldal és a centristák együttműködése, annyira gyötrelmesnek bizonyult ez a frigy. Már a kabinet első száz napját követően készült felmérés is azt igazolta, a lakosságnak nagyon hamar elege lett a kabinet semmittevéséből. A többség úgy vélte: ennél még az előző, Zoran Milanovic által vezetett kormány is többre volt képes. A kabinet „népszerűségét” mutatja például, hogy a megkérdezettek 23 százaléka úgy vélte: a kabinetnek nem volt egyetlen jó húzása sem.
A kabinet tehát elvesztette mindenfajta társadalmi bázisát. De nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem az: a HDZ és a Híd között egyre több feszültségforrás keletkezett. Olyannyira, hogy május végére már kibékíthetetlenné vált az ellentét a két párt között. A bomba azután robbant, hogy a Híd ragaszkodott ahhoz: tárgyalják újra a magyar Mol és az Ina egyébként Horvátországban felettébb népszerűtlen szerződését. Ezt azonban a HDZ nem támogatta, méghozzá azért, mert a párt immár csak volt elnöke, Tomislav Karamarko felesége, Ana Saric egy olyan céggel állt kapcsolatban, amely a Molt is tanácsokkal látja el. Vagyis lobbitevékenységet folytatott a szerződés fenntartása mellett. Petrov Karamarko távozását követelte a kormányból, ő azonban nem volt hajlandó erre. A vita vége szakítás lett, mígnem június 16-án a zágrábi parlament megvonta a bizalmat Tihomir Oreskovic kabinetjétől. Akkor mindössze 15-en voksoltak a száborban Oreskovic és csapatának maradása mellett.
Sokan a HDZ-n belül sem támogatták Karamarkót amiatt, hogy szakításra vitte a dolgot. Nem is úszta meg következmények nélkül: leváltották a párt éléről, s a helyére a HDZ európai parlamenti képviselőjét, Andrej Plenkovicot választották meg.
Bár a HDZ és az SDP (beleértve szövetségeseiket is) mindent bevetett azért, hogy rájuk voksoljanak a választók, s stílusuk nem éppen az úriemberéket idézte, az már most teljesen biztos, hogy a Híd nélkül nem lesznek képesek életképes koalíciót megalakítani. A Híd ismét eljátssza azt, amit a tavaly novemberi voksolás előtt. Úgy tesz, mintha nem kívánna a következő kormány tagja lenni. A horvát liberális párt, a HSLS azonban Facebook oldalán azt közölte, eldőlt, hogy ismét ugyanezen két párt akarja alkotni a következő horvát kormányt. Ezt alátámasztja – véli a tömörülés –, hogy három választókörzetben közös jelöltet indítanak.
Mindenesetre Bozo Petrov pártelnök megfogalmazta feltételeit, állítása szerint csak akkor hajlandó szövetkezni bármelyik nagy párttal, ha igent mondanak felvetéseire. Ezt azonban lényegében mind a HDZ, mind az SDP elutasította.
A választás egyik legsajátosabb formációja az Élőfal nevű tömörülés. A baloldali populista szerveződés és a spanyol Podemos között nemcsak az a hasonlóság, hogy a két párt vezetője, Ivan Velibor Sincic és Pablo Iglesias némiképp külsőleg is hasonlít egymásra. Igaz, a Podemos programja egy fokkal talán felelősségteljesebb, mint az Élőfalé, amely nagyon egyszerű, de rendkívül veszélyes módszert javasol a gazdaság gondjainak megoldására. A párt szerint ugyanis be kell indítani a pénzgyárat, kunák sorát kell nyomtatni, ami fellendítené a fogyasztást. Érdekes az ötlet, annál is inkább, mert 30-35 éve, Jugoszlávia súlyos válságának idején ugyanezt a módszert választották, aminek meg is lett a következménye: óriási lett az infláció, elértéktelenedett a dinár.
A legfrissebb felmérések szerint az SPD 55 mandátumot szerezhet, a HDZ a boszniai szavazók nélkül 53-at. A Híd 12 képviselői helyre számíthat, a baloldali populista Élőfal nyolcra, Milan Bandic zágrábi polgármester szerveződése hét képviselői helyre lehet jó, az SDP természetes szövetségesének számító isztriai IDS pedig háromra. Két kisebb tömörülés pedig egy-egy mandátumhoz juthat. Mindezek alapján politikus legyen a talpán, aki képes lesz kormánytöbbséget összekovácsolni. Ha ugyanis igazak a hírek a HDZ és a Híd újabb összeborulásáról, a két párt ez esetben sem tud elég mandátumra szert tenni a kormányalakításhoz. A borúlátók azt sem tartják kizártnak, hogy ragadós lesz a spanyol példa, s Horvátországban is újabb előrehozott választás követi majd a mostani idő előtti voksolást.
Plenkovic számára a győzelem szinte élethalál harc. A jobboldalon ugyanis kevéssé ismert személyiség, sokan úgy vélik, nincs elég karizmája. Ha a HDZ nem tudna kormányt alakítani, úgy előre borítékolható lenne, hogy komoly támadásokra számíthat a HDZ nacionalista szárnya részéről.
A pártprogramok szinte teljesen jelentéktelen szerepet játszottak, pedig éppen az a legnagyobb kérdés, hogyan sikerülhet talpra állítani az ország gazdaságát. Az ország évek óta igen nehéz helyzetben van. Hat évig tartó recesszió után ugyan 1,6 százalékos emelkedést tudott felmutatni a GDP, az eladósodás azonban meghaladja a bruttó hazai termék 90 százalékát. A regisztrált munkanélküliek száma júliusi adat szerint 13,6 százalék volt, ami egy hónap alatt 0,8 százalékos csökkenésnek felelt meg, egy év alatt pedig két százalékos volt a visszaesés. Ez ahhoz képest előrelépés, hogy korábban az állástalanok aránya megközelítette a húsz százalékot, a fiatalok számára azonban továbbra is szinte lehetetlen munkához jutni. A friss diplomások célja ezért az, hogy mihamarabb külföldön, elsődlegesen Németországban vállaljanak munkát.
Szakértők szerint a horvát fejlődés gátja az, hogy az államigazgatás továbbra is monstrumhoz hasonlít, amelynek fenntartása rendkívül veszteséges. A tömeges elbocsátásokkal járó szerkezeti változásokkal kapcsolatos intézkedéseket azonban egyik kormány sem meri meghozni. A hatékonyságot az sem segíti elő, hogy az államigazgatásban sokat számít a párthoz való kötődés, a hozzáértés már nem nyom olyan sokat a latban.