Lépéskényszerbe került Szaúd-Arábia

Szaúd-Arábia gazdasága már nem a régi. Igencsak megsínylette az elmúlt két évben 30-36 dollár körül mozgó alacsony olajárat. Bár az OPEC országok olajkitermelést korlátozó múlt heti megállapodása előtt Rijád kissé morózusan jelentette ki: csak akkor hajlandó csökkenteni kitermelését, ha ezt Teherán is megteszi, az már egy idő óta nyilvánvaló, hogy a szaúdi gazdaság már nemigen engedheti meg magának az alacsonyabb olajárat.

A szaúdi gazdaságban súlyos válságjelek jelentkeztek már 2015-ben. Tavaly a költségvetési deficit elérte a 98 milliárd dollárt, ami a gazdasági teljesítmény 16 százaléka. A Rystad Energy norvég kutatóintézet szerint idén az ország 250 milliárd dollárral kevesebb bevételhez jut az olajból. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) abból indul ki, hogy a GDP növekedés az idei évben 1,2 százalékra esik vissza. Tavaly ennek még a háromszorosa volt.

Ezért Szaúd-Arábia is lépéskényszerbe került. Rijád éveken át nem akarta csökkenteni olajkitermelésének mértékét. Ennek több oka volt. Egyrészt nem akarja, hogy a nemzetközi nyersanyagpiacra visszatérő Irán befolyása jelentősen növekedjen egy magasabb olajárral. Másrészt pedig, s erről kevesebb szó esik, nem akarja azt, hogy az Egyesült Államoknak megérje huzamosabb ideig folytatni a palaolaj-kitermelést, amelyet az amerikai gazdaság egyik motorjának tartanak.

Ez a rijádi stratégia azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Igaz ugyan, hogy Amerikában sok kitermelő kutat be kellett zárni, ám ez vajmi kevés hatással volt a nyersanyag árának alakulására.

Szaúd-Arábia most megadta magát, belátta, nem képes már sokáig elviselni a jelenlegi helyzetet. Hiába próbálta megakadályozni a királyság Irán befolyásának növekedését, mindenképpen új geopolitikai és geostratégiai helyzet állt elő azzal, hogy a perzsa állam visszatért a nemzetközi piacokra. Szaúd-Arábia még tavaly év végén regionális szövetséget hozott létre az Iszlám Állam (IS) ellen, amelynek valódi oka nem a szélsőséges iszlamisták elleni fellépés, hanem az erőfitogtatás Teherán irányába.

Ez a hatalmi játszma a gazdaságra is hatást gyakorol. Irán rendelkezik a világon a negyedik legjelentősebb olajkészletekkel. Elemzők szerint a perzsa állam hosszabb távon 4,7 millió hordó olajat is képes lesz termelni. Megjósolhatatlan azonban, hogy az iráni olaj még nagyobb mennyiségű piacra dobása hogyan hat majd nemcsak a régió, hanem az egész világ gazdaságára. Hogy hatásai lesznek, az biztos.

Az olaj eddigi alacsony ára ugyanakkor már így is komoly nehézségeket okozott a Perzsa-öböl országai számára. Különösen Rijád nézett szembesült nehézségekkel, még ha ezzel a jelenlegi vezetés nem is volt hajlandó szembenézni. Az IMF azonban már figyelmeztette a királyságot arra, hogy ha a jelenlegi mértékben folytatják a pénzherdálást, akkor öt éven belül felélik pénzügyi tartalékaikat.

Bár Szaúd-Arábia jelentős tartalékkal rendelkezik, amely eléri a 730 milliárd dollárt, ez egy év alatt körülbelül 70 milliárddal csökkent. Az állami bevétel 90 százaléka ugyanis az olajból származik. Az IMF szerint 2015-ben a költségvetési hiány 21 százalékos volt, ami az idén elérheti a 19 százalékot. A valutaalap szerint ugyan azonnali reformokra lenne szükség, de a királyságnak nem erőssége a spórolás. Hatalmas, sok milliárd dolláros befektetéseket hajtott végre a kormányzat. Jellemző az is ottani viszonyokra, hogy az állami alkalmazottak 13. és 14. havi fizetést is kapnak.

Az első válságjelek azonban érzékelhetőek. A fiatalok nagy része rendelkezik ugyan felsőfokú végzettséggel, mégis nehezen találnak munkát. Mohammed bin Szalman al-Szaúd koronaherceg, a jelenlegi király fia, aki második az örökösödési rangsorban, reformokat vezetett be, ezek azonban a jelenlegi bajok figyelembe vételével inkább csak látszatintézkedésnek tekinthetők.

Az ország ezért más utakon is elindult. Áprilisban bejelentették, hogy Szaúd-Arábia legkésőbb 2018-ig tőzsdére kívánja vinni az Aramco olajvállalatot (amelynek vezetője ugyancsak Szalman herceg, aki már januárban jelezte ilyen irányú szándékát), ezzel radikális fordulatot készít elő gazdaságpolitikájában. „Húsz éven belül olyan állammá válunk, amely elsődlegesen nem a nyersanyagtól függ majd” – közölte akkor a Bloomberggel a herceg.

Ez meglehetősen derűlátó jóslatnak tűnik. A Saudi Aramco a világ legnagyobb olajtársasága, s alighanem a világ egyik legjelentősebb cége, hiszen a világ olajszükségletének 10 százalékát állítja elő, olajtartalékainak 15 százalékát ellenőrzi, tízszer nagyobb az amerikai Exxon-Mobilnál, amely a világ legnagyobb magán olajtársasága.

Bin Szalman elmondta, a cég kevesebb, mint 5 százalékát kívánják privatizálni. Nemcsak az anyavállalat, hanem a leányvállalatok részvényeinek egy kis hányadán is túladnak. Rijád az ebből befolyó pénzösszeget az állami alapba viszi. „Nem kérdés, hogy ezáltal a világ legjelentősebb nyersanyagalapja keletkezik, amelynek értéke eléri a kétmilliárd dollárt” – fejtette ki. A koronaherceg ugyan még csak 30 esztendős, ám a királyi család egyik legbefolyásosabb tagja.

Az Aramco privatizálásának bejelentése nagyot szólt ugyan, de szakértők már akkor figyelmeztettek, hogy ez is inkább csak figyelemelterelés, az alapvető gondok ezzel nem oldódnak meg. A privatizációnál ugyanis az olajtársaságok értéke sokat csökken, mert a magánbefektetők csekély befolyást gyakorolnak a vállalat vezetésére.