újságírók;Népszabadság;szolidaritás;

2016-10-14 08:08:00

Szolidaritás

Kezdem úgy érezni magam, mint tíz deka párizsi. Úgy adnak-vesznek minket újságírókat, szerkesztőségeket, mint a hentes a felvágottat. Vagy ami még rosszabb: a hátunk mögött, a fejünk felett döntenek.

Amit a múlt hét végén megtettek a Népszabadsággal, megtették már másokkal is. Nem régen éppen a Mediaworks cserélte el az Axel Springerrel a Blikket a vidéki lapokra, vette meg a pannon Lapokat. Kizárólag üzleti szempontból? Tudvalévő, hogy a falusi, kisvárosi újságolvasók 90 százaléka nem a néhány ezer példányos országos lapokat, csak a helyi újságokat olvassa. Csupán a véletlen műve, amit az Átlátszó kiderített: a kormánylapokon kívül a Mediaworks kapta a legtöbb népszavazási kormányzati újsághirdetést: 57,9 millió forintot fizettek a 9 megyei lapban és a Nemzeti Sportban megjelentetett reklámokért. Meg is volt az eredménye, lásd a vidékiek szavazási hajlandóságát!

Ebbe a sorba nem akart beállni a Népszabadság. Nem is kapott hirdetést, tehát ráfizetést termelt, amit a kiadó nem pótolt ki a vidéki lapokon kaszált állami pénzekből. Volt-e ebben politikai sandaság? Ki-ki eldöntheti.

A vidéki szerkesztőségek adásvételekor sem kérdezték meg, mit szólnak az üzlethez az ott dolgozó kollégák. Mit szólhattak volna? Ha kinyitják a szájukat, vehetik a sátorfájukat, csak éppen nem volna hová újra leverni. Meg se mukklant az ügyben sem a szakszervezet, sem a MÚOSZ. Már tudjuk, az érdekvédők „üzleti ügynek” tekintik az ilyesmit. Az igazsághoz tartozik, nem kiabált ez ellen sem a Népszabadság, sem a Népszava, sem más kollektíva.

Hiányoljuk a cégen belül dolgozó vidéki kollégák szolidaritását? Ahogyan egy-két szerkesztőség megtette, kiállhattak volna a Népszabadság mellett a többiek is. A hír hallatán akár mondhatták volna, hétfőn nem jelennek meg a vidéki lapok sem. Ez lett volna a leghatékonyabb szolidaritás, ami gondolkodóba ejthette volna a tulajdonost, meg azokat a politikusokat is, akiknek „semmi köze” nem volt a döntéshez.

De nem így történt. Most a Népszabadság volt a „párizsi”, holnap talán a Népszava lesz, aztán mindenki más, aki nem hajlandó énekelni a NER kórusában. És ez mindaddig így lesz, amíg valami elementáris felháborodás el nem söpri a közönyt.