Meglepő kompromisszum Bejrútban

Megcsillant a remény Libanonban, az október 31-re kitűzött elnökválasztás több mint két éve tartó politikai bizonytalanságnak vethet véget. Úgy tűnik, a 46. elnökválasztás eredményes lehet. A 2005-ben meggyilkolt Rafik al-Hariri volt miniszterelnök fia, Szaad visszalépett a jelöléstől és korábbi legnagyobb ellenfelét támogatja.

Több mint két éve, 2014 májusa óta politikai válság uralja a libanoni belpolitikát, az országnak azóta nincs elnöke. A parlament 45 alkalommal próbálkozott eddig államfőt választani, de mindannyiszor sikertelenül. A 46. kísérletre október 31-én kerül sor, és ha a jelenlegi felállás nem változik, ezúttal lesz államelnöke a közel-keleti országnak. Libanon stabilitása ugyanis fontos tényezője a térségbeli rendezésnek, hiszen Szíria szomszédjaként a menekülthullám egyik legnagyobb elszenvedője. A 4,5 milliós országban a lakosság fele hovatovább szíriai vagy palesztin menekült, és az Iszlám Állam elől menekülő iraki keresztények egy része, mintegy 20 ezer ember is itt keresett menedéket. A gazdasági nehézségekkel és politikai válsággal küszködő ország egyre nehezebben néz szembe a problémával, félő, hogy a líbiaihoz hasonlítható káosz alakul ki a háborús övezettel szomszédos újabb országban.

A mostani megállapodás azonban véget vethet a politikai bizonytalanságnak, megegyeztek a különböző vallási és politikai nézetű nagy politikai erők. Valóságos szenzációként hatott, hogy a szunnita Szaad al-Hariri, a 2005-ben (vélhetően, de nem bizonyítottan) a síita Hezbollah által meggyilkolt Rafik al-Hariri volt kormányfő fia, aki egyben a legnagyobb parlamenti frakció vezetője is, csütörtökön késő este bejelentette, hogy visszalép a jelöltségtől és a maronita keresztény Michel Aount támogatja. A 81 éves Aoun a 45 éves Szaad al-Hariri legnagyobb ellenfele volt. De nem ez a szenzáció a fiatal politikus lépésében, hanem mindenekelőtt az, hogy a keresztény Aoun legfőbb szövetségese a Rafik al-Hariri gyilkosának tartott Hezbollah. (Sokáig úgy tűnt, Szíria állt a gyilkosság mögött.)

A jelöltségtől visszalépő Hariri azt nyilatkozta, azért döntött így, mert, mint fogalmazott, újra kell éleszteni a párbeszédet az országban, vissza kell állítani a normalitást Libanonban. A normális élethez pedig működtetni kell az intézményeket, talpra kell állítani a gazdaságot, munkahelyeket kell teremteni. Minden valószínűség szerint ezek után ismét gazdára talál a 2014-ben megüresedett államfői tisztség, Michel Aoun Libanon 13. elnöke lehet.

Az államfőt a bejrúti parlament választja abszolút többséggel. A 128 tagú testületben a helyeket egyenlő arányban osztják el a muszlimok és a keresztények között. Az eddigi választásokat az Aount támogató keresztények és a Hezbollah síitái bojkottálták, ugyanis az 1943-as paktum szerint az államfőt a keresztények, a miniszterelnököt a szunniták, a parlament elnökét pedig síiták adják. Az azóta eltelt 63 évben viszont megváltoztak az etnikai-felekezeti viszonyok, ma már 40-60 százalék a keresztény-muszlim arány, és az állampolgárságot szerzett palesztin menekültek révén a szunniták aránya is növekedett a muszlim lakosságon belül. (Libanon egyike azon kevés közel-keleti országnak, amely állampolgárságot is adott a palesztinoknak.)

Némi bizonytalanságot jelent az, hogy a síita Nabih Berri parlamenti elnök, a síita Amal mozgalom vezetője elfogadhatatlannak nevezte a Hariri és Aoun közötti megállapodást, jelezte, hogy ő maga nem szavaz Aounra, annak ellenére, hogy ezúttal ő lesz az egyedüli jelölt. Azt is elmondta, hogy ellenzékbe vonul. Az AFP hírügynökség által idézett Hezbollah-közeli napilap, az Al-Akhbar szerint a síita terrorszervezet politikai szárnya elkerülhetetlennek tartotta a megállapodást és már csak formalitásként tekint a választásra. A lap úgy tudja, az alku részeként Hariri újra miniszterelnök lesz (2011-ben mondott le), így kívánja erősíteni a libanoni szunnita közösséget, amely az érintettek álláspontja szerint utóbbi időben sokat veszített pozícióiból nemcsak az országban, hanem az egész térségben.

Tábornokból államfő

A 81 éves Michel Aoun szegény családból származik, többek között ennek is köszönhető, hogy katonai pályát választott, ahol viszont a tábornokságig vitte. A maronita keresztény milíciák parancsnokaként harcolt a szír megszállás ellen, élesen Damaszkusz ellenes álláspontot képviselt, amit azonban a 2005-ös szír kivonulás után enyhített. A Hariri családdal való rivalizálása sem újkeletű, még a meggyilkolt Rafik idejéből ered és Szaan színrelépése óta kettejük között zajlik.

Aoun 1988 és 1990 között a hatalomért vetélkedő két kormány egyikének az élén állt, 1990-ben ő veszített. A síita Hezbollahval való együttműködést is Aoun hozta össze, pártja, a Szabad Hazafiak Mozgalma 2006-ban kötötte meg az Egyetértési Memorandumot a Hezbollah politikai szárnyával. Pártja ugyan keresztény gyökerű, de egyre nyilvánvalóbban szekuláris álláspontot képvisel. Az előző maronita patriárka, Nasrallah Boutros Sfeir Hezbollah- és Aoun-ellenes volt, az új egyházi vezetés, Béchara Boutros Rai pátriárka viszont az Aoun vonalat erősíti.