Nyílt levél Lovász Lászlónak

Tisztelt Elnök Úr! Figyelmesen átolvastam a 168 óra hasábjain (2016. október 27.) az Akadémia társadalmi szerep vállalásával kapcsolatban megjelent írásokat, valamint az Önnel készített interjút. Megértem Önt. Azt kérem tisztelettel, Ön is próbáljon megérteni valakit, akinek a mostani politizálás ugyancsak nem tetszik, de az értelmiség hallgatása sem - írja levelében Rakusz Lajos a Kutatási, Technológiai és Innovációs Tanács egykori elnöke.

Majd így folytatja:

Ön éveken át dolgozott Bill Gates szellemi műhelyében, eminens részese a computer sciente diadalának. Mindenkinél jobban tudja tehát, hogy a XXI-ik században az országok felemelkedése (és pusztulása) a tudástól, a megszerzett ismeretek hasznosításától függ. Az is evidens Ön számára, s remélem, az akadémikus társainak is, hogy Magyarországon az oktatás, a tudás átadásának feltételei, s ezzel a jövő generációinak kilátásai évről évre gyorsulva romlanak! Azt pedig még inkább érzékelik, hogy a kutatás támogatása, s az elért kutatási eredmények hasznosítása, az innováció alakulása elmarad nem csupán az európai követelményektől, de hazánk lehetőségeitől is! Hogy versenyképességünk hanyatlása hosszú évek óta tart, s a 29-ik helyezésről 15 év alatt 40 hellyel csúsztunk hátra, s az utóbbi évben már hat hellyel zuhantunk vissza! Tudósaink által kivívott presztízsünk, s ezzel párhuzamosan megbecsülésünk a világban lassan a múltba vész. Ezek a tények.

Az Akadémia az értelmiség kiemelkedő teljesítményt felmutató-, nemzetközi presztízzsel is rendelkező, az ország legtekintélyesebb testülete. A Magyar Tudományos Akadémia felelőssége ebből fakadóan kiterjed a társadalom, az ország sorsának alakulására. Az Ön által képviselt testületnek kell (kellene) a legérzékenyebbnek lennie, s minden vitán felül, megfellebbezhetetlenül jeleznie, ha az ország rossz irányba halad, ha az emberi méltóság társadalmi méretekben sérül. Ha a modern világ értékeit a hatalom intézményesen leépíti, s azok egyre kevésbé érvényesülhetnek hazánkban. Mindez nem politikai álláspontok arányának a függvénye. A gyűlölködés elutasítása, az erkölcsi tisztaság és tisztesség elvárása az Európai Unióban nem politika-függő!

Ön a világ egyik legnagyobb tudósa, akit ennek megfelelő tisztelet övez. Az Ön szava súlyos. De a hallgatása még súlyosabb. Az egyik a felemelkedést segítheti, a másik belenyugvást szolgálja. Ezt mérlegelnie kell, ha tetszik, ha nem. Közismert, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem emelte fel szavát a rasszista nézetek tobzódása idején. Az Ön tudományterületén maradva: az Akadémia miért is nem vette tagjai közé Neumann Jánost 1937-ben? S ugyan ez évben az amerikai National Academy of Science miért választotta tagjai közé az akkori világ (mint kiderült) egyes számú matematikusát? Sokak szerint most Öné ez a kitüntető elismerés. És Ön nem megy, hanem jött az USÁ-ból. És nem “csupán” rasszizmusról van szó. Hanem az ország tönkretételéről.

A tudományos élet működésének egyik sarokpontja a függetlenség. Az autonómia. Sérültek ezek az elvek az utóbbi években? Igen. Megszűnt az OTKA? Igen. Mégis, az idei Közgyűlésükön megtapsolták azt a miniszterelnököt, aki kijelentette: mi, a kormány és az Akadémia „össze vagyunk láncolva.” Valóban? És ez tapsot érdemel?

Végezetül. Mit is tett a Nature folyóirat a 2000-ik év első számának címoldalára? „A XX-ik századot Budapesten csinálták.” A XXI-ik századnak még csak az elején vagyunk....

Minden jót kívánok Önnek, Elnök Úr

Budapest, 2016. november 4.