A felelősség terhe

Szeretném felhívni figyelmüket Beck Tamás "Káros a passzivitás" c. írására /Népszava, 2016. 11.4. 7.old./. Rengeteg tanulságra hívja fel a szerző a figyelmet. Legfőbb mondanivalója, hogy nem szabad megismétlődnie az 1938-39-ben történteknek. Chamberlain brit miniszterelnök naivitását menti az a körülmény, hogy 1938-ban még nem lehetett előre tudni, mire vezethet békéltető politikája, mivel még nem találkozott Hitler-féle mentalitású politikussal, rémálmaiban sem gondolt arra, hogy engesztelő, minden német követelést teljesítő politikájával nem lehet a világháborút elkerülni, sőt, még inkább megnöveli engedékenységével a náci fenevad éhségét. De Hitler után még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát, amibe Chamberlain belebukott az 1940-s választások során, katasztrófába vinné az egész világot. Tanulni, okulni kell az elődök tévedéseiből. Most szerencsére nem fenyeget a világégés réme, mint 78 évvel ezelőtt, de a diktatúrák egyre terjedő fenyegetése igen.

A demokrácia mindenütt, de főként Kelet-Európában veszélyben forog és ha ezt a negatív folyamatot nem állítjuk meg közös erővel, akkor ez a szenny el fogja önteni Nyugat-Európát is. Ezért a felelősség mindannyiunkat terhel, de leginkább a vezető politikai elitet. Az Európai Néppártról pedig lesújtó a véleménye Beck Tamásnak, mert néhány parlamenti mandátumért cserébe nem zárja ki soraiból a Fideszt, holott erre a drasztikus lépésre az Orbán vezette párt már régen megérett. Felháborító, hogy a hatalom igézetében mire képes ez a tömörülés. A demokrácia sorsáért aggódó világ nem engedheti meg, hogy a mindenkit megillető szabadsájogokkal egyesek visszaéljenek. Végül még valami: amikor a Fidesz botrányba keveredik, biztos, hogy "váratlanul" felfedezik, hogy a botrányban érintett valamelyik MSZP-s, PM-s vagy éppen DK-s politikus is. Ahelyett, hogy vállalnák a felelősséget, mindig mást akarnak hibáztatni. Mert a legfontosabb cél számukra a hatalom megtartása.