Juhász T. János;
Szerintem;1956;
2016-11-19 07:26:00
A Népszava november 10-i számában a „Még egyszer ’56-ról” című olvasói levélben több értékes megállapítás mellett van néhány vitatható is. A levélíró a kialakuló többpárti demokráciával kapcsolatban megállapítja: "ennek azonban részben a jaltai egyezmény, részben a demokratikus hagyományok hiánya miatt nem volt semmi esélye." A jaltai konferencia Nyilatkozata szerint a fenti megállapítás pontatlan. Ugyanis abban ez áll: a három hatalom a felszabadított európai országokat kötelezte arra, hogy „…a lakosság összes elemeit széleskörűen képviselő ideiglenes hatalmat létesítsenek, amely köteles minél előbb szabad választások útján a nép akaratának megfelelő kormányt kialakítani." Ennek következtében tartották meg hazánkban az 1945. november 4-i parlamenti választásokat, amikor is hat párt képviselői és néhány független került be a parlamentbe. Ezzel megindult az igazi többpártrendszerű demokrácia kialakulása.
A megállítás konkrét oka pedig az, hogy a Magyar Kommunista Párt a szovjet utasításoknak megfelelően az SZDP-t magába olvasztotta (1948), és a még működő nyolc pártot valós és valótlan dolgokra hivatkozva felszámolta. Abban a levélírónak igaza van, hogy 1945 előtt hazánkban még nem volt a nyugati országokhoz hasonló többpárti demokrácia. Értve ez alatt, hogy nemcsak egy pártnak van esélye a parlamenti választási győzelemre, hanem hol az egyiknek, hol a másiknak is. Az ugyan igaz, hogy 1867-1944 között egy-két rövidebb periódus kivételével csak a nagybirtokosok és a nagytőkések pártjai voltak hatalmon, és parlamenti képviselői arányuk 58-73 százalék között váltakozott. Ugyanakkor a Tanácsköztársaság kivételével mindig voltak ellenzéki - demokratikus - polgári pártok, 1922-től szociáldemokraták, később szélsőjobboldali pártok is a parlamentben. A fentiek szerint a többpárti demokráciának 1956 előtt is voltak hagyományai hazánkban, de annak elsorvasztását a szovjet vezetésnek köszönhetjük.