A Jobbikkal nem

Nem véletlenül látható az oldal tetején az, hogy: vélemény. Az itt található írások ugyanis általában nem a szerkesztőség álláspontját képviselik. Tartjuk magunkat ugyanis ahhoz az alapelvhez, hogy a hír szent, a vélemény szabad. Vagyis helyt adunk olyan publicisztikáknak is, amelyekkel - részben vagy egészben - nem tudunk azonosulni.

Mindezt azért kellett előre bocsátani, mert tegnapi számunkban ezen a helyen megjelent egy olyan írás, amely a szokásosnál is nagyobb közfigyelmet keltett. Szerzője ugyanis úgy vélekedett, nem szabadna kizárni, hogy - ha úgy alakul a helyzet - a 2018-as választás után a baloldali pártok együtt alakítsanak kormányt a Jobbikkal. Odze György elismeri ugyan, hogy momentán szinte elképzelhetetlen az álláspontok közelítése, ám adott esetben nem lehet más remény "az erősen bebetonozódott" kormánypárt megbuktatására.

Nagyra becsüljük Odze György munkásságát, szívesen közöljük írásait. Mint diplomata, rengeteg élményt gyűjtött és azokat élvezetesen írja meg. De nem pusztán külpolitikával foglalkozik, gyakran ír a közeli mindennapokról is. Általában pontosan megfigyel, okosan elemez. Ezúttal azonban nem értünk vele egyet. Amit papírra vetett és lapunk le is közölt, egyéni vélemény. Nem a szerkesztőség álláspontja. A Népszava ugyanis változatlanul tartja magát ahhoz, hogy a mai - látszólag átalakult - Jobbik nem az a párt, amellyel együtt lehetne működni, még akkor sem, ha az országot meg kell(ene) menteni a Fidesz uralmától.

Nem tagadható, hogy a Jobbik sokat változott. Egy ideig "bejött" Vona Gábor cukiság-kampánya is. Ám az továbbra is kérdéses, hogy hihető-e egy szélsőségesen jobboldali, antiszemita és cigányellenes párt teljes pálfordulása. Szerintünk nem. Inkább arról lehet szó, hogy az elnök pontosan felmérte, miképpen tűnhetnek fel kedvezőbb színben minél nagyobb választói csoportok előtt. Árulkodó, amit Sneider Tamás - a párt és a parlament alelnöke - néhány hónapja egy előadásában elmondott. Többek között arról beszélt, hogy a párt kommunikációjának lényege a lavírozás. Meg kell nyerniük a nyugdíjasokat, mert nélkülük nem lehet választást nyerni. Munkamegosztás van a párt és a szélsőséges, olykor rasszista csoportok között. Ami őt magát illeti, mint képviselőnek vigyáznia kell, nehogy kimondja azt, amitől megijed a kevésbé radikális választópolgár. Ugyanakkor szívesebben lenne harcos, mint képviselő. Végül, de nem utolsósorban: előbb a baloldali ellenzéket kell kinyírnia a Jobbiknak, aztán jöhet a Fidesz.

Az utóbbi megállapítás nem csupán arra jelenthet választ, hogy vajon a Jobbik oly nagyon keresné-e a baloldal partnerségét, hanem arra is, amit most a Fidesztől láthatunk. Nyilván előttük sem maradt titokban a Jobbik eme törekvése, tehát inkább igyekeznek megelőzni a "bajt". Vagyis most - és különösen az alkotmánymódosítás bukása után - fő céljukká vált Vonáék lejáratása. Az eszközökben ezúttal sem válogatnak, de ezt megszokhattuk némely baloldali politikusok esetében is.

Rákositól (aki nincs velünk, az ellenünk van) Kádáron át (aki nincs ellenünk, az velünk van) eljutottunk Orbánig (aki nincs velünk, az nincs). Ám ez esetben nem igaz, hogy az ellenségem ellensége a barátom.

A Népszava álláspontja: a Jobbikkal nem lehet nagykoalíció. Valami másra van szükség. De az idő kétségkívül sürget.