Hová tűnnek a milliárdok?

Nem egészen értem, hogyan megy ez. A vizes (nem szeretem ezt a szót, de úgy fest, megkerülhetetlen) világbajnokság költségvetése eredetileg 40 milliárd forint volt, most már állítólag 90 milliárd körül jár és hol van még a vége? De ugyanez történik egy vasútvonal fejlesztésénél, a hajmeresztő fordulatokban gazdag Budapest-Esztergom vasútvonal építésénél, a Kelenföldi és a Ferencvárosi pályaudvar átalakításánál, és minden nap hallani olyan híreket, miszerint egy előzetes költségvetés nem öt-tíz százalékkal emelkedik, ami még elfogadható lenne, hanem két-háromszorosára, ami alapvetően aláássa a kormányzati gazdálkodásba vetett bizalmat.

Mi ennek az oka? Az első ok az lehet, hogy eleve rosszul számolják ki a várható költségeket azok az emberek, akiknek az lenne a dolguk, hogy többé-kevésbé pontosan kikalkulálják, mennyi pénzt szánnak egy-egy vállalkozásra. Ha ők hibásan számolnak, akkor ezért valamiféle felelősség csak terhelné őket, hiszen egy olyan országban, ahol – a kormányzat szerint – szigorúan betartandó költségvetés van, nem lehet játszani a milliárdokkal.

A másik lehetőség, hogy eleve alábecsülik a várható költségeket, mert tudják, hogy úgysem tartja be senki a kereteket, akkor meg minek a sok bajlódás, majd menet közben módosítanak. És módosítanak is. Ha már egy vállalkozó megkapta a megbízást, bizony körülményes visszavonni tőle és átadni valaki másnak, ilyenkor kezdődik a végeláthatatlan pereskedés, ami rendszerint tovább növeli a költségeket. Aztán az is lehet, hogy a vállalkozó szándékosan alacsonyabb áron vállalja a munkát, majd menet közben különböző ürügyekkel emeli a költségeket, és ezzel praktikusan hülyét csinál megbízójából, a magyar kormányból.

Úgy fest, valami ilyesmi gyakorlat alakult ki Magyarországon, nem számítanak a határidők, nem számít a pénz, manapság már magyarázkodni sem kell. Nem magyarázkodik a kormány, nem magyarázkodik a MÁV, az útépítési mizériáknál néha próbálkoznak hamis ígérgetésekkel, aztán ezeket mindenki elfelejti, jönnek az újabb ügyek, aztán azokat is elfelejtjük.

Még gondolni is rossz arra, hogy a megpályázott budapesti olimpia pénzügyei hogyan alakulnak majd. Már most létrejött valamiféle kormányközeli bizottság, amelyik felügyelné a körülbelül – még kimondani is szörnyű – 2000 milliárd forint elköltését, de hát az efféle kormányközi bizottságok működését Magyarországon általában cinikus mosoly követi. Csak megjegyzem, hogy a megvalósíthatósági tanulmány szerint az olimpia látszólag mindig nagy elismerést hoz az országnak, azonban ezek az elismerések múlandóak, a terhek és adósságok viszont maradnak. Ráadásul az olimpiák költségvetése rendre elszáll, a végösszeg gyakran köszönőviszonyban sincs a tervezett kerettel. Athénban a kivitelezés elcsúszása miatt borult a büdzsé, de Londonban sem sikerült tartani az eredeti számokat. A görög gazdaság rá is ment. Az olimpiák szervezésekor a költségek végeredménye átlagosan majdnem másfélszerese annak, amivel eredetileg számolnak – derül ki az oxfordi egyetem kutatóinak 2012-es tanulmányából. E szerint 1960 óta még soha, sehol sem tartották a büdzsét. Ezt esetleg elviselheti egy gazdag ország büdzséje.

Mi is azok vagyunk – de csak Orbán álmaiban…