A tűzoltóság vége?

Előre kell bocsájtanom, hogy apám 33, magam 34, a fiam 16 évet szolgált a lakosság 94-95 százaléka által legelfogadottabb szervezetben, a Tűzoltóságnál. Valóban megakarják szüntetni a tűzoltóságot, mint segítségnyújtó szervezetet? Miért is teszem fel ezt a látszólag komolytalanak tűnő kérdést? Az utóbbi napokban két elképesztő tartalmú írást is olvastam kedvenc lapomban: Tűzoltók söpörhetik a kéményeket, és Tényleg rendőrt csinálnak a tűzoltókból? címmel. 2010-től szinte eltűnt a tűzoltó megnevezés és a katasztrófavédelmi elnevezéssel újabb és újabb feladatok kerültek a szervezet irányítása alá. Az eredeti tűzoltási és műszaki mentési feladat mellé, polgári védelmi, iparbiztonsági, piacfelügyeleti, hulladék szállítási és kéményseprő ipari szolgáltatás, valamint a katasztrófa elhárítását követően kárfelmérési, helyreállítási, újraépítési, de még lakótelep építésvezetői (Ócsa) feladatokkal is bővült a hatáskör. És akkor most olvasom, hogy a tűzoltók söpörhetik a kéményeket, mivel a szakember hiány pótlására tűzoltókat is kiképeztek kéményseprői feladatok ellátására. Gondolom, nem sokat kell várnunk arra, hogy az OKF szervezetében létre jöjjön a Kéményseprői Főfelügyelőség, egy tábornok vezetésével.

A második írás kapcsán talán meglepő, de Csurka István 1991-ben A tűzoltóság tűzoltása, avagy a tűzoltók három „T”-je címmel megjelent írása jutott eszembe. Szerinte a szocialista időkben „az történt, hogy a pártállami rendszer mindent elkövetett, hogy a tűzoltókból kiölje a hivatás tudatot és azon utált karhatalmi erők sorába emelje, azaz inkább taszítsa őket, mint az ÁVH, avagy a politikai rendőrség”. Majd így folytatta: „Ma tábornoki paszománya van a parancsnoknak.” Végül kijelentette, hogy az állam igényelte a tűzoltók hatósági fellépését és egységeit a nép ellen bevethető szervezetnek tekintette. Amit Csurka állított az szinte kivétel nélkül, szemen szedett hazugság volt. Apámon keresztül tudom, hogy a Rákosi rendszerben, de még az 56-os forradalom idején sem akarták a tűzoltókat a nép ellen felhasználni, bevetni, nem is rendelkeztek ilyen feladat ellátására alkalmas felszereléssel, és az ehhez szükséges kiképzést sem kapták meg. Én 1960-ban lettem vonulós tűzoltó, 1990-ben országos-parancsnok, de soha nem kaptam, vagy adtam bármilyen nép ellenes utasítást.

Azt hiszem azonban Csurka István látnok volt, mivel ő nem olvashatta a már említett, napokban megjelent 2016. évi CXXVIII. törvény módosítását, amely lehetővé teszi, hogy "a katasztrófavédelmi szerv, mint veszélyesáru-szállítási hatósági ellenőrzési feladatokat ellátó hivatásos állományának tagjai meghatározott esetekben kényszerítő eszközöket is alkalmazzanak. Ez lehet testi kényszer, vegyi eszköz, bilincs, rendőrbot, melyeket önvédelem esetén még láthatóan terhes nővel és gyermekkorúval szemben is használhatnak". Mivel a felszerelő tűzoltó fegyverhasználati kiképzést is kap, így a Csurka által leírt tények, ha az általa megjelölt időszakban nem is, de ma megvalósulnak. Abban igaza volt, hogy a tűzoltóságot, rövid időszakokat kivéve tábornoki rendfokozattal rendelkező személy vezette, de nyugdíjba vonulásomig a mintegy kilencezer fős szervezetben mindig csak egy tábornok teljesített szolgálatot, míg ma a közel tizenkétezer főt számláló katasztrófavédelmi szervezetben tizenöt tábornok vesz fel fizetést. A hatalom félelme sokba kerül, és egy segítség nyújtó szervezetből is képes erőszak szervezetet létrehozni. Írásommal azt hiszem biztosítottam, hogy továbbra sem vehessek részt egyetlen nyugdíjas találkozón, és mint ahogy a 70, úgy 75. születésnapomról se emlékezzen meg az általam kritizált szervezet.