A hála ára

Még a hetvenes évek elején történt. Édesanyám végstádiumú rákos betegként a Szabolcs utcai kórházában haldoklott, amikor a nagy tekintélyű belgyógyász professzor magához hívott, és kerek perec azt mondta: vagy hazaviszem a mamát arra a 3-4 napra meghalni, vagy ott tartja, de fizessek neki tízezer forintot. Amikor elmeséltem otthon édesapámnak, milyen választás elé állítottak, egyik barátjának orvos ismerőse, a Honvéd Kórház főorvosa, másnap mentőt küldött anyuért (ami akkor tilos volt) és átvitte az osztályára. Ahogyan a professzor is mondta, három nap múlva ott halt meg. Bekopogtam a főorvoshoz és oda akartam adni a borítékot. Mit képzelek? – förmedt rám. Nem tudott segíteni, tegyem el a borítékot!

A napokban egy veszprémi orvos bírósági ügye kevert országos vihart: az onkológus nőgyógyász olyan betegektől kért előre 100-150 ezer forint hálapénzt, úgymond „életmentő műtétekért”, akikről pontosan tudta, hogy nem tud rajtuk segíteni. Tíz ilyen betege közül már csak egy van életben, a feljelentő. A beteg akkor döntötte el, hogy nem hagyja szó nélkül az esetet, amikor az orvos az első 50 ezer forintos boríték átvételekor közölte: ő nem ilyen olcsójános, 150 ezer a tarifája. Megállapodtak, a következő viziten rendezi a „tartozását”.

Talán pont is kerülhetett volna az eset végére, ha a minap nem szólal meg az egyik kereskedelmi televízió híradójában az orvos ügyvédje. A feljelentő ugyanis eljuttatta a szerkesztőségnek azt a hangfelvételt, amelyet a rendelőben készített a második alkalommal, a 100 ezer forint átadásakor. Az orvos természetesen ezúttal sem állt a kamerák elő, viszont az ügyvédnő úgy nyilatkozott: szó sem volt hálapénzről, szó sem volt a „honorárium” kevesléséről, védence mindössze arról érdeklődött, hogy betege férjének sikerült-e összegyűjtenie a család által tervezett álomutazáshoz hiányzó pénzt. Teljesen életszerű ez a magyarázat, nincs semmi ok a kutakodásra, tessék tovább lépni!

A vád tízrendbeli, üzletszerűen elkövetett vesztegetés, amiért akár 7 év börtönt is kiszabhattak volna. De a törvényszék nem ezt tette: öt év felfüggesztett börtönnel és némi pénzbüntetéssel beérte, hogy az orvos szabadlábon folytathassa „nélkülözhetetlen gyógyító tevékenységét”. A tárgyaláson a jelenlévők nem hallottak sem egy halk elnézés-kérést, sem valami elmormogott megbánást. Az orvosi kamara hallgat, nincs véleménye, mert "hivatalosan nem kaptak tájékoztatást a történtekről".

A közvélemény felháborodott, a közösségi hálón terjed az orvos fényképe, a környéken élők igyekeznek óvni betegtársaikat az azóta ismét „munkába állt gyógyítótól”.

Nem értem a közvélemény felháborodását. Nem történt más, csak annyi, hogy a Fidesz által teremtett zavaros vízben valaki halászott, és a halőr rajtakapta. A KDNP-s Semjén Zsolt a parlamentben, amikor kellemetlen kérdésekkel szembesíti az ellenzék, és már kifogyott minden más érvéből, azzal a bizonyos decemberi kettős állampolgárságról döntő népszavazással huzakodik elő, azzal talál alkalmat, hogy hazaárulónak nevezhesse szocialista képviselőtársait. Most nyugodtan felállhatna bárki a patkó túlsó oldalán és gyilkosnak nevezhetné a miniszterelnök helyettesét, aki annak idején egyik vezéralakja volt a szociális népszavazás elbuktatásának. A Fideszt, a KDNP-t nyugodtan lehetne bűnbaknak tekinteni az egészségügy mai állapotáért. A veszprémi orvos szemérmetlen korrupciós ügyéért éppen úgy, mint a 300 forintos vizitdíj és az 1500 forintos kórházi ápolási díj elvetése miatt. Ezért zsúfoltak megint a rendelők, ezért nincs vécépapír, takarító, aki észrevegye a halottat a vécében, nincs elegendő pénz fertőtlenítőszerre a kórházakban, ezért ehetetlen a betegeknek feltálalt étel.

A Fidesz is az oka az egészségügy átláthatatlan, zavaros viszonyainak. Bűnös módon annak idején mindent elkövettek, hogy ne tudja az MSZP-SZDSZ kormány elkezdeni a biztosítási rendszer átalakítását. Mindenféle riogatással azt akarták elhitetni a „magyar emberekkel”, hogy ha a biztosítókat beengedik az egészségügyi szolgáltatásokba, akkor a szegény ember felfordulhat majd, a gazdag meg luxus körülmények között gyógyulhat. Orbán-Semjén úgy gondolkodott, minél rosszabb az országnak, annál jobb nekik.

Mára az lett az egészségügy legnagyobb baja, hogy nincsenek tiszta viszonyok. Akinek pénze van, előrébb kerül a várólistán, zsebbe dugott borítékban megfizeti a különszobát, a figyelmes ápolást. Ha mindez kiegészítő-biztosítási alapon történhetne, a szegények is megkapnák a szükséges ellátást, a tehetősebbek legálisan (és adózva) törleszthetnének a „luxusért”, de nem az orvos munkájáért. Azt – ahogyan mindenütt Európában - tisztességesen kifizetné a biztosító. Nem érezné megalázva magát sem az, aki adja, sem az, aki elfogadja a hála borítékját. És jóval kevesebb fiatal, tehetséges orvos keresné valamelyik nyugati kórházban, klinikán a boldogulását, pusztán csak azért, mert minden alkalommal belepirul, ha fehér borítékot lát. A sűrűn egymást váltó államtitkároknak sem kellene minden évben némi költségvetési baksisért könyörögniük Balog vagy Varga miniszternek, hogy ugyan hadd emeljenek néhány ezer forintot az orvosbéreken, hátha akkor maradnának.

Egyszóval már régen tiszta és átlátható lehetne minden, ha… Ha nem ragaszkodna e téren is – mindenütt másutt - a zavaros és átláthatatlan viszonyokhoz az Orbán rezsim.