Történelmi voksolás a fűről

Történelmi voksolásnak nevezete a Marijuana Policy Project az idei november második keddjét, az amerikai elnökválasztás napján lezajlott szavazásokat. A legnagyobb, a marihuána legalizációjáért küzdő amerikai szervezet azért ünnepelte e napot, mert a különböző szövetségi tagállamokban tartott népszavazások után, amelyeket az elnökválasztással párhuzamosan rendeztek, ma már 8 államban a felnőttek legalizált és törvényben szabályozott formában használhatják a marihuánát, 28 államban pedig legális a kannabisz gyógyászati célú használata. A marihuána legalizációját támogatók örömteli esemény tartják, hogy a Föld leggazdagabb országában, bár a szövetségi szintű törvények továbbra is tiltják, egyre több szövetségi tagállamban válik a kender fogyasztása legálissá, azaz törvényileg szabályozottá. Sokan már azt jósolják, hogy akárcsak a XX. század első felében a kannabisz fogyasztásának Egyesült Államokbeli betiltása, a mostani amerikai legalizáció az egész világnak mintát ad majd, s a teljes bolygóra kiterjedő legalizálás sincs már messze.

2016. november 8-án kilenc szövetségi államban voksoltak ugyanis a marihuána különböző fokú legalizációjáról az Egyesüllt Államokban. Öt állam, Arizona, Kalifornia, Maine, Massachusetts és Nevada lakossága a rekreációs, vagyis élvezeti, szórakozási célú felhasználásról döntött, s Arizona kivételével a többi négy államban meg is szavazták a javaslatot, így a felnőttek legálisan birtokolhatnak, fogyaszthatnak, vásárolhatnak és termeszthetnek bizonyos mennyiségű kendert rekreációs célokból. Arizonában a szavazók 51:49 százalékos arányban ezt elutasították, azonban Kaliforniában 56:44, Maine-ben 50:49, Massachusettsben 54:46, valamint Nevadában 55:45 százalékos arányban elfogadták.

Négy állam – Arkansas, Florida, Montana és Észak Dakota – lakossága a marihuána gyógyászati célú fogyasztásáról szavazhatott november második keddjén. Arkansasban 53:47, Floridában 71:29, Montanaban 57:43, míg Észak Dakotában 64:36 arányban döntöttek arról, hogy kender gyógyászati célú fogyasztása a jövőben legális lesz. (Montanában, ahol a gyógyászati célú használat eddig is legális volt, arról döntöttek, hogy tovább enyhítik a gyógyászati kannabisz használatával kapcsolatos szabályokat.)

A többség fűpárti
Az 1990-es évek óta fokozatosan csökken a fűtilalom támogatóinak száma az Amerikai Egyesült Államokban, aminek eredményeként 2011-re a legalizáció híveinek aránya 50 százalékra emelkedett. A Gallup nem sokkal a november 8-i választások előtt közzétett - több évtizedre visszatekintő - felmérése szerint az 1969-es 12, és a 2000-ben mért 31 százalék után 2016-ra már 60 százalék volt a marihuána legalizációját támogatók aránya az Egyesült Államokban (igennel vagy nemmel lehetett válaszolni a kérdésre, hogy legyen-e a marihuána használata legális). A Pew Research Center csaknem ugyanakkor közzétett - szintén több évtizedre visszatekintő - kutatása 57 százalékra mérte a marihuána legalizálását támogatók amerikai arányát.

A kaliforniai siker

Különösen a kaliforniai legalizációt tartják nagy sikernek a fűfogyasztás támogatói, a legnagyobb és leggazdagabb amerikai szövetségi államban nem ez az első „népszavazás” a kannabisz rekreációs használatáról, de eddig elvetették a javaslatot. Az orvosi célú fogyasztás viszont eddig is legális volt 1996 óta, amikor szintén népszavazás döntött a különböző betegségek - így például a rák, az epilepszia, a HIV-fertőzés (AIDS), a PTSD (poszttraumás stressz szindróma), asztma, zöldhályog - kezelésére használható kannabisz szabályozásáról. Kalifornia volt egyébként az első tagállam, ahol a gyógyászati célú felhasználás legálissá vált.

A természetes kannabisz orvosi felügyelet melletti gyógyászati alkalmazását nemzetközi egyezmények teszik lehetővé. Az Egyesült Államokban a gyógyászati célokra használt marihuána megítélése legalábbis kettős, hiszen a kannabisz 1970 óta az amerikai szövetségi törvények szerint kábítószernek minősül, használata börtönbüntetéssel fenyegetett. A marihuána gyógyászati célú alkalmazását 1996 óta teszik lehetővé egyes tagállamok - elsőként épp Kaliforniában – bizonyos feltételek mellett. A fű gyógyászati használatában élen járó államok - Arizona, Alaszka, Nevada, Oregon, Washington, Maine és Hawaii - kaliforniai mintára lehetővé teszik, hogy erre a célra közösségeket, "cannabis clubokat" alakítsanak, amelyek a rászoruló betegek ellátásáról gondoskodnak.

Ennek ellenére a gyógyászati alkalmazásban a különböző szintetikus kannabisz-készítmények jelentik a fő irányt. A Drogriporter írása szerint az egyik legelterjedtebb szintetikus készítményt, a dronabinolt - az USA-ban Marinol néven - 1985-ben hozták forgalomba az Egyesült Államokban „a rákos betegek kemoterápiáját kísérő émelygésének és hányingerének megelőzésére.”

Ugyanakkor a kender fogyasztókat érintő döntő változás 2011-ben történt, amikor a kaliforniai törvényhozók az egy uncia (kb. 28 gramm) alatti marihuána birtoklásának büntetését jelentősen mérsékelték, lényegében a közlekedési szabálysértésekhez hasonlóvá tették. Egy, a Drug Policy Foundation által jegyzett tanulmány szerint 2011 óta a marihuánával kapcsolatos szabálysértések – pontosabban az ezzel járó letartóztatások - száma Kaliforniában 86 százalékkal csökkent 2016-ra, ugyanakkor a kenderhez kapcsolódó bűncselekmények száma gyakorlatilag stagnált. Azonban a marihuána dekriminalizációjának hatása nem azonos a különböző népcsoportokba; a letartóztatások számának drámai csökkenése leginkább a fehér lakosság körében érezhető, 2015-ben három és félszer annyi feketét vettek őrizetbe, mint fehéret. A spanyol ajkúakat – a latino vagy "Hispanic" elnevezést használják rájuk – is kevésbé érinti a csökkenés, mint a fehéreket; míg 2006-ban Kaliforniában nagyjából megegyezett a latino és a fehér lakosság körében a kannabisz miatt letartóztatottak aránya, 2015-re a latino lakosság körében ez 35 százalékkal nőtt a fehérekhez viszonyítva (California Marijuana Arrest Report, August 2016).

Rekreációs használat

Az ENSZ 2016-os kábítószer-jelentése (World Drug Report 2016) szerint 2014-ben mintegy 182,5 millió ember, a Föld lakosságának 3,8 százaléka számolt be arról, hogy az előző évben használt kannabiszt. Ezzel a marihuána a világon a legelterjedtebb kábítószer. Világszerte büntetik fogyasztását, ez alól csak néhány ország, az Egyesült Államok mellett Kanada, Hollandia, Uruguay a kivétel. Hogy gond van a büntető-politikával azt jelzi, hogy idén áprilisban az ENSZ Közgyűlés kábítószerekkel foglalkozó különleges ülésére időzítve vezető politikusok és aktivisták nyílt levélben fordultak az ENSZ főtitkárához, kérve, hogy tegye lehetővé "a globális drogkontroll politikák valódi reformját". "Az emberiség nem engedheti meg magának, hogy a 21. században is olyan kevéssé hatékony és kontra-produktív drogpolitikát folytasson, mint az elmúlt évszázadban" - írták a levélben, kritizálva, hogy a legtöbb kormány a kriminalizációra és a büntetésre összpontosít. Az aláírók - Bajnai Gordontól Herbie Hancockon át Soros Györgyig - a drogellenes háború befejezésére és a tiltásra összpontosító drogpolitika alternatíváinak támogatására hívtak fel.

Az Egyesült Államok elsősorban Latin-Amerikába exportálta korábbi szigorú drogpolitikáját, amely óriási ellenállásba ütközött, különösen az egyszerű termesztők körében, akik a kokacserje vagy a marihuána termesztésén kívül máshoz nem értenek, s ez napi megélhetési forrásuk is. Ezzel szemben az Egyesült Államok feladta a szigorú drogpolitikát, s néhány tagállamban ma már legális a rekreációs célú fogyasztás. Az, hogy mára a felnőtt amerikai lakosság legalább egyharmada kipróbálta egyszer életében a marihuánát, annak is köszönhető, hogy a 60-as évek fűszívó nemzedéke uralja az amerikai közéletet. Bill Clinton és Barack Obama amerikai elnökök is elismerték, hogy kipróbálták a kannabiszt.

A nem gyógyászati, hanem úgynevezett rekreációs használatól elsőként két államban, Coloradoban és Washingtonban döntöttek 2012-ben helyi választáson. Hozzájuk csatlakozott 2014-ben további két állam és az amerikai főváros is. A Washington D.C.-ben, Oregonban és Alaszkában kiírt voksolásokon is a legalizációpártiak győztek.

Elsőként Coloradóban - és ezzel párhuzamosan Washington államban - szabályozták a marihuána rekreációs fogyasztását, ami példát teremtett a többi tagállam számára. A 2012-es döntés után a kannabisz eladását 2014 óta teszi lehetővé a két állam. A törvény szerint csak a 21 év fölöttiek (a felnőttek) birtokolhatnak bizonyos mennyiségű kannabiszt (tagállamonként változik: általában 2-től 10 unciáig), néhány - 2-10 tő - marihuána palántát nevelhetnek, az előállítás és az értékesítés pedig az állam feladata. Az árusítás az alkoholt árusító üzletek mintájára történik, az üzletekbe csak 21 év fölöttiek léphetnek be. Közterületen általában nem engedélyezett a fogyasztás.

Töröljük el a tiltást
Repeal Prohibition, Again (Töröljük el a tiltást, ismét) címmel állt ki 2014 júliusában a The New York Times szerkesztősége a kannabiszt érintő szövetségi szintű tilalom ellen ("The federal government should repeal the ban on marijuana").
A szerkesztőségi cikket épp az egyes tagállamok szabályozásának megváltozása, a marihuána tagállami szintű dekriminalizációja és legalizációja inspirálta. A szerkesztőség szerint nincsenek egyértelmű válaszaik a kaannabisz legalizációja kapcsán felmerülő kérdésekre, de a tiltás és a legalizálás elleni és melletti érveket figyelembe véve a egyértelműen kiállnak a a legalizálás mellett. A tiltást az alkoholtilalomhoz hasonlóan elhibázottnak tartják, ami több kárt okoz, mint a szabályozott legális piac.
A NYT az egyes tagállamokra bízná, hogy engedélyezik-e a rekreációs célú fűfogyasztást vagy sem. Arra is felhívták a figyelmet, hogy 2012-ben 658 ezer embert állított elő a rendőrség kannabisszal kapcsolatos bűncselekmény miatt, és a feketék többszörösen érintettek, pedig nem szívnak arányosan annyival többen, mint a fehérek. Mint írták, a mértékletes fűfogyasztás nem ártalmas az egészséges felnőttekre nézve, de 21 év alatt továbbra is tiltanák a kannabisz eladását.

Jól menő üzlet

Az egyes tagállamok az alkoholhoz hasonlóan adót vetnek ki - a federal (szövetségi) tax mellett gyakran helyi adók (state tax) is vannak, de az úgynevezett "sales tax"-et is meg kell fizetni - a marihuána forgalmazása után. Coloradóban például négyféle "adót" vetnek ki a rekreációs célú marihuánára: a State sales tax 2.9, a Special sales tax 10, az

Excise tax 15 százalékos, de emellett a Fee for license-t is ki kell fizetni.

A gyógyászati és a rekreációs célú használat engedélyezése ugyanis hatalmas üzletet jelent az Egyesült Államokban. Az ENSZ 2016-os kábítószer-jelentése szerint 2014 óta - amikor két tagállamban megnyílt az út az boltokban való árusítás előtt - Washington és Colorado államokban jelentősen esett a kannabisz átlagára. Egynyolcad uncia (3,5 gramm) fű a korábbi 60 dolláros átlagárról 25-40 dollárra esett vissza 2015 novemberére. A feketepiac visszaszorult, virágzik a legális piac, s eközben az állam jelentős adóbevételekre tesz szert - ezek a legalizáció közvetlen - egy-két év alatt látható - következményei. Coloradóban az élvezeti célú fogyasztási piac profitja 2015-ben csaknem 600 millió dollár volt, szemben a 2014-es 313 millióval. Ugyancsak Coloradóban az állam - az élvezeti célú fogyasztásra vonatkozó - adóbevétele a 2014-es 56 millióról 2015-re 114 millió dollárra nőtt. A kender fogyasztási célú forgalmazása az Egyesült Államok egyik leggyorsabban fejlődő üzletága, forgalma becslések szerint 2020-ra elérheti a 22 milliárd dollárt.

A most elfogadott kaliforniai szabályozás unciánként 9,25 dolláros fogyasztási adót (sales tax) vet ki a marihuána virágzatra, 2,75 dollárt a levelekre. A kender-forgalmazók pedig 15 százalékos adót fizetnek. Ugyanakkor a szabályozás az állam adóbevételeiből évente 2 millió dollárt kannabisszal kapcsolatos kutatóközpontra, 10 milliót a törvény hatásvizsgálatára, 3 milliót a beszívott autóvezetők kiszűrésére, 10 milliót pedig megelőzés és egészséggel kapcsolatos programokra fognak költeni. A marihuánát állami és önkormányzati licensszel rendelkező üzletek árusíthatják, iskola közelében tilos az eladás. A kaliforniai szabályozás 5 évre megtiltja a nagykereskedőknek, hogy licenszhez jussanak. A kannabisz kereskedelmének szabályozását a korábbi Bureau of Medical Cannabis Regulation végzi, amelyet átneveztek Bureau of Marijuana Control-ra. Ugyanakkor a helyi hatóság komoly saját jogkörrel rendelkeznek a marihuánát árusító üzletek szabályozására.

Szüdi János: A petárdaeffektus

Publikálás dátuma
2019.02.17 16:00
NAGYSZÜLOK IS KAPHATNAK GYEDET - A gyerek pedig köteles eltartani a szüleit
SHUTTERSTOCK
Látszik, hogy az országnak nincs pénzügyminisztere. Igaz évekig pénzügyminisztérium sem volt. Mára van minisztérium, van kinevezett pénzügyminiszter, csak éppen semmi súlya nincsen a kormányban. Nincs, mivel a gyakorlatban kormány sincs. Egyetlen ember, a miniszterelnök szava számít. Ezt az állítást messzemenően alátámasztja az évértékelőn meghirdetett 7+1+1 pontból álló választási programcsomagja. A rendszerváltás óta nem volt még olyan miniszterelnök, aki ennyi fedezetlen csekket állított volna ki, hasonlóan a nagy elődhöz, Kádár Jánoshoz, aki például - közérzetjavító intézkedésként - bejelentette az élelmiszerárak csökkentését a hatvanas évék végén. Ő végre is hajtotta, amit ígért. A mai napig emlékeznek az öregek a három hatvanas kenyérre, tejre, a háromforintos „fradi kolbászra”. Orbán Viktor ígérgetni tud, ám az ígéretek beváltására már sok esetben nem kerül sor. Innen ered egyik fullajtárjának elszólása: „ígéret kategóriájában megoldottuk.”
Mostani bejelentései petárdaként röppentek a magasba. Tapsvihar, csodálkozó sikongatások, elismerő bólintások, kéjes nyögdécselések, tágra nyitott szájak és szemek, füttyentgetések kísérik a pályaíveket. A petárdák nem esnek szét. Nem robbannak. Állócsillagok, fekete lyukak az égen. Senki nem tudhatja mit is rejtenek valójában az ígéretek, de jól hangzanak, s elfednek minden aktuális problémát. Mielőtt átnézzük az új közérzetjavító bejelentéseket, két dolgot érdemes végiggondolni: kinek a pénzét osztogatja Orbán? Az adófizetőkét. Mészáros Lőrinc és a többi száz leggazdagabb magyar nem finanszíroz, csak továbbgazdagodik e program által is. Másodszor, hová vezetettek az említett kádári intézkedések? Államcsődhöz! Így hát gaudiumra semmi ok!
Nézzük a bejelentéseket! Minden negyven év alatti nő az első házasságakor tízmillió forint kedvezményes kölcsönben részesülhet. A törlesztést az első két gyerek születése után három-három évre felfüggesztik, a második gyereknél a tartozás harmadát elengedik. A harmadik gyerek megszületése esetén az egész tartozást elengedik. Minden fiatal házaspár kap tízmillió forintot? Szegény? Gazdag? Magyar? Cigány? Csak házasodni kell? Nincs kamat? Nem is kell visszafizetni? Elég szülni? A bankok fizetnek majd mint a katonatiszt? A válaszokra várni kell. Ami biztosnak tűnik, aki elkapkodta a házasságkötést az valószínűleg ráfázott. Vannak azért biztos befutók. Orbán Rózának - az ígérgető 19 éves, hajadon lányának - például jó esélye van arra, hogy esküvője költségeinek egy részét kifizettesse az állammal. Orbán Flórának, az osztogató másik, hajadon, 14 éves lányának az esélyei a lehetséges következmények miatt bizonytalanok.
Lépjünk tovább. Bővítik a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) kedvezményes hitelét, amelyet két vagy több gyermek esetén használt lakások vásárlására is lehet fordítani. A csok bővítését nem kell magyarázni. A használt lakások vásárlásához nyújtott húsz-harmincmillió forint támogatás segíthetne az otthonhoz jutáshoz, ha hatására a lakásárak nem szöknének azonnal az égig, s ha a szegények is hozzá tudnának jutni a pénzhez. A falvakban élők esélyei jobbak lennének, mint a városi lakásra vágyóké, azonban ők – a bejelentő szerint – másik, testre szabott megoldást kapnak néhány hét múlva. Jelenleg várólistára kerültek.
Mit mond a következő ígéret? A második gyermeknél egymillió forintot átvállalnak a nagycsaládosok jelzáloghiteléből. A harmadiknál négymilliót, minden további gyereknél egy-egy milliót. A jelzáloghitel átvállalásának a petárdája megfejtésre vár. Valaki kölcsönkér. A hitelező pedig úgy ad kölcsönt, hogy jelzálogot vezettet a kölcsönkérő házára. Létezik egy jelzálog-hitelintézet, amelyik jelzáloglevelet bocsát ki. Csak a jelzálog alapjául szolgáló hitel kifizetését vállalhatja át az állam.
Tegyünk még egy lépést. Azok a nők, akik legalább négy gyermeket szültek és neveltek, életük végéig mentesülnek a személyi jövedelemadó megfizetése alól. Ez az ígéret azoknak kecsegtető, akik jól fizető állásban vannak. Miután a megjelent szöveg múlt időt használ, ez a mentesség azoknak is járhat, akik a megjelenő szabályozás hatályba lépése előtt teljesítették a feltételeket. A „szültek” kifejezés viszont kizárja az örökbefogadott és a nevelt gyermekek beszámítását. A gyermekét egyedül nevelő apa sem számíthat a támogatásra. Az „életük végéig” fordulat remélhetően nem a nyugdíjak jövőbeli megadóztatására céloz.
Ugorjunk! Elindul a nagycsaládosok autóvásárlási programja. A legalább háromgyermekes családoknak két és félmillió forint vissza nem térítendő támogatást adnak legalább hétszemélyes autó vásárlásához. Ez az első olyan ígéret, amelynek szövegéből arra lehet következtetni, hogy a gyermekhez férfira is szükség van. Az autóvásárlásra nem csak az anya jogosult. Jó hír az is, hogy maga a bejelentő is megkaphatja a támogatást, amire a vagyonbevallása szerint rá is szorul. Reméljük ezzel az állami segítséggel az intézkedést bejelentő miniszterelnök meg tudja venni az autóját, hiszen ezek a kocsik négymillió forintnál kezdődnek.
A következő lépés valóban nemzetmentő. Huszonegyezer új bölcsődei férőhelyet hoznak létre három év alatt. A huszonegyezer új férőhely nem biztos, hogy elég, de jó alkalom újabb kiemelt állami beruházás indítására. Ekkor nincs közbeszerzés, hatósági engedély, a számla is mozoghat felfelé. A bölcsődebővítés hasznos lehet, ha a „rabszolgatörvény” alapján a szülőkre kivetik a maximális túlmunkát.
Nézzük a következő jó hírt. Bevezetik a nagyszülői gyermekgondozási díjat, így a nagyszülők is maradhatnak gyeden a szülők helyett. A nagyszülői gyermekgondozási díj bevezetése összhangban áll a nagyszülő gyermekgondozási segítő ellátásra való jogosultságával. Így legalább bezárul a kör. Az alaptörvény (szándékos kisbetűvel) szerint a gyermek köteles gondoskodni szüleiről, a nagyszülő meg ellátja a szülők gyermekeit.
Egy új terület következik. A nyolcadik pont az egészségügyről szól. Kap hétszázmilliárdot a fejlesztésekre. Igaz a centrumkórház megépítésének költsége is benne foglaltatik ebben az összegben, így érvényesülhet az eddigi gyakorlat, a maradék-elv szerinti elosztás. Miután nincs fejlesztési koncepció, miután nem lehet tudni mire is lenne szükség, biztosan lesznek, akik jól járnak. Ezek közé tartoznak mindazok, akik építhetnek, beszállíthatnak a szokásos – ”névre szóló” - kiválasztási rend alkalmazásával, a szokásos kiemeltté nyilvánítás mellett.
Ismét egy másik területre érkezünk. A kilencedik pont tovább bővíti a gyermekek utaztatására szaporodott vállalkozások lehetőségeit. Orbán ugyanis bejelentette: a középiskolások a kilencedik és a tizenegyedik évfolyam végén kétszer kéthetes külföldi nyelvtanfolyamon vehetnek részt, amelynek a költségét a kormány állja. A határon túli magyaroknál tett látogatások megszervezése mellett több mint százezer tanuló nyári programját kell állami pénzből megszervezni. Mértékadó vélemények szerint a nyelvtanulás akkor lehet sikeres, ha a tanulót családi környezetben fogadják. Nem találkozik magyarokkal. Ennek becsülhető költségét nehéz megadni, hiszen amit az állam fizet, az folyamatosan drágul. Jelenleg háromszázezer forintra becsülték az egy tanulóra eső kiadásokat. Igaz, illetékes szájból már elhangzott, a részvételhez pályázni kell, s valószínűleg tartanak nyelvi szintfelmérést is. Érvényesüljön a kormány oktatáspolitikája: aki nem tud, az ne is tanuljon!
Nem lehet tudni, milyen jogszabályok mikorra tisztázzák ennek az orbáni petárdacsomagnak a valóságos tartalmát. Melyikből fog szikraeső hullani, melyik bocsát ki füstfelhőt? Nem lehet tudni, csak sejteni melyik beruházói, befektetői kör erősödik az állami feladatok végrehajtásában való részvételnek köszönhetően.
De az talán kijelenthető, hogy egy felelős pénzügyminiszter ilyen bejelentések után a felmentését kéri a miniszteri teendők ellátása alól.
Frissítve: 2019.02.17 16:00

Bihari Tamás: Benzingőzölés

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:45
nehézséAZ OMINÓZUS P70-ES - Az NDK járműiparának remeke volt
FORTEPAN/BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA. LEVÉLTÁRI JELZET HU BFL XV
- Vigyázz a lábaddal, ne tedd a lukba! – figyelmeztetett a Papa, miközben óránként 40 kilométeres észveszejtő sebességgel száguldoztunk a Népköztársaság út platánsora alatt. A szürke Prága már 1958-59-ben is oldtimernek számított, hiszen még az indexe is az első ajtó oszlopából csapódott ki, ha a Papa irányt kívánt változtatni. A figyelmeztetést azonban nagyon is komolyan kellett vennem, hiszen az öreg Prága padlólemezén némi anyaghiány mutatkozott. Magyarán, itt-ott lukas volt. Végül emiatt is vált meg tőle.
Mégsem maradtunk autó nélkül, mert akkortájt az orvosok, újságírók, neves művészek és egyéb fontos emberek vásárolhattak személygépkocsit. A Papa gyermekorvosként megvehette a család első modern, új autóját, az NDK járműiparának remekét, egy P70-est. Az almazöld jószág vígan pöfögött a keverék üzemanyaggal.
A mama öccsei gyakran kölcsönkérték és vékonypénzű egyetemistaként a tankolást és a javítás költségeit a Papára hagyták, aki ezt természetesnek vette. Egyszer, amikor az egyik sógor kezében felrobbant a szódásüveg és a Papa dudálva száguldott vele a kórházba, a sebesült elhaló hangon rászólt: "Tibikém, kapcsold fel a sebességváltót hármasba, akkor gyorsabban megyünk." Kétségtelen, a Papa filosz volt, nem technikus.
A keskeny utakon csökkentette a baleset kockázatát, hogy percekig egyetlen autó sem tűnt fel az úton. Azok is többnyire BA-s rendszámú vállalati Volgák, vagy Pobjedák, esetleg Warsawák voltak. Ja, fontos elvtársak is rótták az utakat, a legfontosabbak állami Mercedesekkel, de az egy másik történet. Kisebb falvakban bizony a gyerekek még az autó után futottak, mert a helyi tsz Csepel teherautóin, vagy a MÁVAUT Ikarusain kívül még nem láttak gépjárművet.
A lelkesedést néha az irigység gyűlölködő kitörése váltotta fel. Egy kis faluban egy biciklis srác a Papa elé vágott, aki hiába fékezett, az ütközés elkerülhetetlen volt. Szerencsére a srácnak nem esett különösebb baja, de minket a feldühödött tömeg majdnem meglincselt. Öklüket rázták, ordítoztak, hogy a városi ember itt száguldozik és elüti a szegény gyereket. Galamb szelíd gyermekorvos apámnak üvöltötték ezt, aki soha senkitől egyetlen fillért el nem fogadott és ha hívták, az éjszaka közepén is ugrott a beteg gyerekhez. Végül élve megúsztuk, de akkor repedt meg először az üvegbúra, amiben addig éltem, és ahol erőszakkal csak az Iliászban, vagy az Odüsszeiában találkoztam, amit a Papa persze eredetiben is olvasott. Máig emlékszem arra a hitetlenséggel kevert félelemre, amit az eltorzult arcok, üvöltő szájak láttán éreztem gyermekfejjel. Azóta az üvegbúrának a cserepei sincsenek már meg.
A késő ’60-as évektől gépkocsinyeremény-betétkönyvvel is lehetett nyerni autót. Sosem felejtem el azt a kitörő örömöt, amikor a mi sorszámunkat olvastuk a Népszabiban: egy Škoda 1000MB-t nyertünk. Szürke, lassú csacsi volt, de a szép piros műbőr üléseivel mégis szerettük. Végül egy céges autó belehajtott és totálkáros lett. Szerencsére Gyuri bátyámnak nem esett baja. A sors adta, a sors elvette. A Papa halála után évekig nem volt autónk, de a Mama, aki modern nő volt és amellett, hogy levágatta a gyönyörű hosszú haját, mint a Sörgyári capriccio hősnője, Maryska, és szerette a Beatleseket, letette az autóvezetői vizsgát és jogosítványt szerzett. Akkoriban még csak elvétve ültek nők a volán mögött.
Egyik nap egy vadiúj modellel, egy alul bili-kék, felül fehér Trabant kombival tért haza. A kormányváltós, kék füstöt eregető jószág csomagterébe egy kisebb hálószoba bútor is elfért volna. Élveztük a száguldás szabadságát, de azért gyakran megálltam a Népköztársaság úti autószalon kirakata előtt és álmodozva néztem az üveg mögött a Zsigulik, Škodák és a Wartburg de luxok áramvonalas karosszériáját. A kocsik elé ki volt téve az áruk és a sorszámuk is, ami arra utalt, ki veheti át néhány éves várakozás után - ha jól emlékszem a Csepeli Szabadkikötő területén lévő Merkur telepen. Jó üzlet volt az autókiutalás adásvétele: a jó állapotú, alig használt kocsikhoz hasonlóan egy új árán, vagy afölött is el lehetett adni tehetős embereknek, akik nem akartak 4-5 évet várni. Igaz, ez semmi nem volt az NDK-beli 10-15 éves toporgáshoz képest. A Mama egyik öccse oda nősült és amikor a fia 10 éves lett, befizettek neki egy Trabantra, hogy mire nagykorú lesz, éppen meglegyen az álomautó.
A 70-es években a Zsiguli utóda, a Lada tarolt, az 1500-ast a népnyelv csak paraszt Mercinek hívta, és népszerű volt, bár némi kézügyességet igényelt, a Dacia. Misi barátom, miután hiába alkudott egy Velorexre, avagy Bőregérre, vett egy Daciát. Tehette, taxizott, értett az autókhoz. Szüksége is volt a szaktudásra, mert miután az új Dacia csomagtartóját elegánsan lecsapta, gondosan fölszedte a lepattant díszlécet és visszaszerelte. Ezután már csak a némi autóvillamossági beavatkozásra volt szükség. Tamás kollégám a papájával Szegeden vette át a román csodát és mivel 5 literrel adták ki, az első kútnál megálltak tankolni. Mikor már egy tartálykocsiba való üzemanyag is belement, és egyre erősebb benzinszagot éreztek, kinyitották a csomagtartót, amiben a felesleg lötyögött. A gyári benzintartály ugyanis lukas volt.
De hát ezek 40 éves történetek. Ki hitte volna akkor, hogy egyszer a lesajnált Trabik a nosztalgia hullámát meglovagolva egy mai új autó áráért kelnek majd el.