Ünnepi menetrend, parkolás és ügyelet

Publikálás dátuma
2016.12.24. 06:01
A karácsonyi vásár január 1-jéig várja a látogatókat Budapesten, a Vörösmarty téren FOTÓ: MTI/MOHAI BALÁZS
Az ünnepek alatt változik a közösségi közlekedés menetrendje, a vasút, a Volán-társaságok és a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) is rendkívüli menetrendet hirdetett. A gyógyszertárak ügyeleti rend szerint működnek majd. Budapest területén a két ünnep között díjmentes lesz a parkolás.
BKV

December 24-én (szombaton) a közösségi közlekedési járatok reggel és napközben a szombati menetrend szerint közlekednek, egészen 15-16 óráig. Ezután az éjszakai hálózat járataival lehet közlekedni Budapesten. Az utolsó metrószerelvények 15.19-15.45 között indulnak. A metróhoz csatlakozó busz-, troli-, és villamosjáratok megvárják az utolsó metrószerelvény utasait. December 25-én (vasárnap) és 26-án (hétfőn) az ünnepnapi/munkaszüneti napi indulásokat kell figyelni a menetrendben.

Az éjszakai buszjáratok

- december 25-éről 26-ára (vasárnapról hétfőre) virradóra a szombati menetrendjük szerint,

- december 26-áról 27-ére (hétfőről keddre) virradóra a munkanapi menetrendjük szerint közlekednek.

- december 27-én (kedden), 28-án (szerdán), 29-én (csütörtökön) és 30-án (pénteken) az iskolaszünet idején érvényes munkanapi menetrend szerint indulnak a járatok.

Volánbusz

December 24-én a szabadnapi, 25-én és 26-án munkaszüneti napi, december 30-ig tanítási szünetben érvényes munkanapi menetrend lesz érvényben. December 31-én szabadnapi, majd január elsején ismét munkaszünet napi menetrendnek megfelelően indulnak a járatok.

MÁV

- December 24-én a szombati,

- 25-én ünnepnapi,

- 26-án vasárnapi

- december 31-én szombati,

- január 1-jén vasárnapi közlekedési rend szerint járnak a vonatok.

Parkolás

Budapest területén a közterületi várakozási övezetekben 2016. december 23-án (pénteken) 20 órától 2017. január 2-án (hétfőn) reggel 8 óráig díjmentesen lehet parkolni. Ez alól kivételt jelentenek az alábbi várakozóhelyek, ahol ebben az időszakban is a szokásos rend szerint kell fizetni:

- az I. kerület, Várban lévő és a Citadella alatti,

- a III. kerület, Flórián üzletközpont melletti,

- a XIII. kerület, Margitsziget északi részén található parkolóban.

Továbbá azok az őrzött, fizetős P+R parkolók és garázsok, amelyek

- a II. kerület, Hűvösvölgy végállomásnál,

- a VIII. kerület, Rákóczi tér alatti mélygarázsban,

- a XIII. kerület, Újpest-Városkapu metróállomásnál,

- a XIX. kerület, Kőbánya-Kispest metróvégállomás melletti,

-a X. kerület, Pillangó utcai metró állomás mellett,

- a KÖKI Terminálnál találhatók.

Gyógyszertárak és orvosi ügyeletek

A karácsonyi ünnepek alatt a gyógyszertárak ügyeleti rend szerint működnek majd. December 24-én a patikák rövidített, szombati munkarend szerint tartanak nyitva, december 25-én és 26-án pedig az ünnepnapnak megfelelő ügyeleti, illetve készenléti szolgálatot látnak el. Az ügyeleti vagy készenléti szolgálatot ellátó gyógyszertárakról a www.ogyei.gov.hu/gyogyszertarkereso/ lehet tájékozódni. Bármikor hívható az év minden napján, folyamatosan működő Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat is, ha mérgezés gyanúja merül fel. A szolgálat a 06/80/20-11-99 ingyenes számon érhető el, ahol a várható tünetekről, az elsősegélyről és az orvosi ellátás szükségességéről adnak felvilágosítást. A mentőszolgálat 253 mentőállomásán 1500-an teljesítenek majd szolgálatot karácsonykor.

Az orvosi ügyelet a szokásos rendben működik.

Szerző

Beer Miklós püspök: Ne címkézzük kereszténynek magunkat

Publikálás dátuma
2016.12.24. 06:00
FOTÓ: Tóth Gergő
Nem szerencsés, ha az egyházak kormánytól függnek – mondja lapunknak adott interjújában Beer Miklós. A váci egyházmegye katolikus püspöke fájó élményének nevezi az egyházon belüli szűkkeblűséget, az érthetetlen bezárkózást. Nem érti, mi azzal a probléma, ha egy egyházi közösség befogad egy iraki vagy szíriai családot. A menekültkérdésről szólva kifejti, a keresztények számára nem lehet kérdés, hogy sorsközösséget kell vállalni az elesettekkel, a bajbajutottakkal. Ferenc pápa következetesen áll ki mellettük – emlékeztet, hozzátéve: szembe kell nézni azzal, hogy a népvándorlást nem lehet megállítani. Mint mondja, a pápát amiatt is bírálják, mert a befogadást hirdeti, miközben a szentírásnak is ez az egyik legfőbb mondanivalója. „Aki tud, adjon, a javainak legalább kicsi részét ne sajnálja a nélkülözőktől” – emeli ki a katolikus püspök. Úgy véli, felülről nem lehet ráparancsolni a társadalomra, hogy váljon vallásossá, ezzel szerinte „saját magunkat értékelnénk le”.

- Miként fogadta itthon a katolikus egyház, amikor Ferenc pápa úgy fogalmazott, a menekültügyet az autokrata vezetők arra használják fel, hogy félelemben tartsák, és kerítések mögé zárják az országukat?

- Naiv módon gondolkozom a politikáról. Néhányszor elsütöttem már, hogy ha rám bíznák, csak nyugdíjas embereknek adnék parlamenti mandátumot. Olyanoknak, akik saját nyugdíjat kapnak, és van sütnivalójuk. Akkor talán kicsit jobb lenne a világ. Régen is létezett a vének tanácsa. Fiatal magabiztos emberek osztják az észt, ez pedig valahogy olyan ellentmondásos. A hatalom és a politikai gépezet annyira összefonódik, és akinek a kezében a hatalom van, óhatatlanul azt gondolja, hogy a szabályokkal rendet csinál majd. Tételezzük fel, hogy minden parlamenti képviselő rendes, becsületes, okos ember. Ám akármilyen rendelkezést hoznak is, lehet az nyugdíj-, adótörvény, vagy akármi, az a „durva beállítás”. Utána jön a finomhangolás, az állampolgárok önkéntes áldozathozatala, hogy olajozottan menjen a szerkezet. A politikusok próbálnak csinálni valamit, ők hozzák meg a durvább intézkedéseket. Én viszont azt hangoztatom, hogy a finomhangoláson múlik a társadalom hangulata, közérzete. Ki tiltja meg azt nekem, hogy a magas nyugdíjamból rendszeresen ne tegyek félre egy részt és másoknak adjak? Jó, tudom, naiv vagyok. Olyan jól érzem magam itt Vácon, de hát oly könnyű is, hiszen itt a Duna, a Börzsöny, a Pilis. Már sok embert megbántottam azzal, amikor feltettem a kérdést: mi a bánatnak kell külföldre menni nyaralni? Pihenni akarsz? Hát akkor miért nem jössz el a nógrádsipeki falusi turistaszállásra? Ott csönd van, erdő, patak. Ha végig akarod járni a világot, azt hiszed, a 80 év elég ahhoz, hogy mindenhova elmenjél?

- Az egyház a finomhangolásban segít? Akkor miért szemléli higgadtan a nélkülözést, miért támogatja a magát kereszténynek valló kormány menekültpolitikáját, az iskolai szegregációt?

- Ideális politikai rendszer soha nem létezett. Az egyházaknak - a protestánsokra is gondolok - viszont a maguk útját kellene járniuk. Nem jó, ha kiszolgáltatottak a mindenkori kormánnyal szemben. Ebből mindig baj van. Független egyházakra lenne szükség, ám nem tudom, hogyan lehetne ezt megvalósítani.

- Nyilván maguk az egyházak sem akarnak önállóak lenni, mert különben megtehetnék.

- Ehelyett kompromisszumokat kötünk, és ez mindig sérülést okoz. A mostani politikai rendszert figyelve, nagy dolognak tartom, hogy konszolidált gazdasági helyzetet teremtett ez a kormány. Tényleg úgy látom, hogy aki dolgozni akar, az tud boldogulni. Viszont elszomorít, hogy ilyen sokan külföldön keresik a boldogulást. Elmennek a fiatalok, a szakemberek. A napokban az egyik orvos barátom panaszolta, mennyire ki van merülve, mert egyik ügyeletből rohan a másikba. Orvosok, ápolónővérek ugyanis alig vannak. Nem tudom, miért kell kimenni. A tornasorban mindig állunk valahol és mindig van előttünk valaki, akit irigyelhetünk. Nagy-Britanniában jóval magasabb a fizetés, ezért oda szegődnek a magyarok. Bosszankodva mondom, hogy ott ezt könnyen megtehetik, hiszen amit a gyarmatokról összelopkodtak évszázadok óta, az biztosítja a jólétet. Na, de az igazi baj a mi lelkületünkben van, hogy nekünk semmi nem elég.

- A képzeletbeli tornasor végére viszont nem akarunk nézni, pedig ott vannak a bevándorlók, akik esetleg ide szeretnének jönni, például orvosnak.

- Rajtunk múlik, hogy helyet adunk-e egymásnak. A migrációs válsággal a legnagyobb baj az, hogy eltereli a figyelmet a cigányságunkról, amely javarészt nyomorban él. Először nekik kéne emberi életkörülményeket teremteni. Nyilván naiv ötleteim vannak erről, de jó lenne, ha legalább egy családot patronálna minden jól szituált család. Akad néhány bátorító példám, egy-két „őrült” barátom, aki csinál ilyet. De legalább beszélni kellene róla. Az első lépés az lenne, ha megengednénk, hogy a szomszédunkba cigány család költözzön. Arról már nem is merek beszélni, hogy a templomba odaüljön mellénk egy cigány ember.

- Egyetért Lázár Jánossal abban, hogy a magyar oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények?

- Nagy az elvárás a kormány részéről. Azt hiszik, hogy a mi egyházaink akkora lelkierőt képviselnek, hogy megoldják az oktatás helyzetét. Hát régen nem vagyunk erősek. Nincs emberünk ahhoz, hogy ezt a területet átvegyük.

- Befogadás, vagy kirekesztés, amikor a miniszter azt mondja, a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt nevelnek belőle? Biztosan mindenkinek kereszténnyé kell válnia ebben az országban?

- Ez megint nagy csapda. Egykor egy nagyon jó pap barátom mondta, szégyellné, ha nem lenne ateista, meg zsidó barátja. Saját magunkat értékeljük le, ha azt akarjuk, hogy parancsszóra menjen mindenki templomba. Pedig nagy a kísértés. Ám a hit nem parancsszóra ébred, hanem belülről fakad.

- Ma divat, sőt kötelező legalább szavakban kereszténynek lenni. A jelenlegi hatalom legalábbis elvárja ezt. Ha megbuknak, ez nem hullik majd vissza az egyházra?

- A keresztény Európa szép vágy. „Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni…” Ady figyelmeztetett, hogy a karácsonyi rege nem válik valóra. Mitől lenne Európa keresztény, amikor a keresztény gyökerét, a zsidó-keresztény hagyományait megtagadja. Minden visszaüt. A Charlie Hebdo szerkesztőségét is megtámadták, amiért gúnyolták Mohamedet. Szörnyű, ami a lap párizsi szerkesztőségében történt. Ráadásul a muszlimok arra hivatkozva, hogy a keresztény Európa bántja őket, ölik a keresztényeket. Ne címkézzük magunkat kereszténynek, amikor régen nem azok vagyunk.

A váci katolikus püspök számára fájó élményt jelent az az érthetetlen bezárkózás és szűkkeblűség, ami időnként a katolikus egyházat is jellemzi. FOTÓ: Tóth Gergő

A váci katolikus püspök számára fájó élményt jelent az az érthetetlen bezárkózás és szűkkeblűség, ami időnként a katolikus egyházat is jellemzi. FOTÓ: Tóth Gergő

- Ferenc pápa és ön is állítja, a cölibátus változhat. Mi kell ahhoz, hogy ez megtörténjen?

- Egyre többször kell erről beszélni, akkor majd meglesz a „kritikus tömeg”, amelyik eléri, hogy a kötelező cölibátust eltöröljék. Ezt persze csak egy zsinat tudja megtenni.

- Egy harmadik vatikáni zsinat?

- Igen. Egyik öreg barátom arra kért, ha jövőre megyek a pápához, kérjem tőle, hogy hívja össze ezt a zsinatot. Nem szabad türelmetlenkedni, de őszintén kell erről beszélni. Nagyon nagy baj van, mert nincsenek papjaink. Hogyan legyen életerős az egyházunk, ha nincsenek vezetői.

- Milyen alkalomból megy jövőre az egyház fejéhez?

- Most esedékes az előírásszerűen ötévenként kötelező püspöki látogatásunk. Együtt megyünk valamennyien Magyarországról.

- Karácsony van. Kikre gondol ilyenkor és mit üzen az embereknek? Hívőknek, nem hívőknek egyaránt.

- Assisi Szent Ferencre és Ferenc pápára gondolok. No meg mindazokra, akik számára hozzájuk hasonlóan fontos mindenki. Akik küzdöttek, illetve ma is tesznek azért, hogy jobb, igazságosabb legyen a világ. Azokra a nagyszerű pap barátaimra gondolok, akik a cigánytelepeken szolgálnak, ott igyekeznek segíteni, ami óriási dolog. Ami számomra a legnagyobb öröm és reménység, hogy több olyan fiatal családdal találkozom, amelynek szabad a lelke. Nem anyagi érdekek vezérlik az életüket, nem majmolják a környezetüket. Falvakban telepednek le, ott varázsolnak maguknak otthont, és amíg kicsik a gyermekek, televíziót sem vásárolnak. Az ilyesmitől mindig meghatódom. Ez üzenet lehet a rohanó, hívságokkal teli társadalom számára. Karácsonykor a hívők jobban érzik, hogy a Mindent-teremtő Isten jelen akar lenni az életünkben. Jézus Krisztus személyében sorsközösséget vállal velünk, reménységet ad. Ilyenkor mindenki kicsit jobb ember akar lenni. Ajándékot gyűjtenek, mikulásgyárakat nyitnak, gyakoribb az ingyen ebéd. Azután visszatérnek a hétköznapok és eltűnik a karácsonyi varázslat. Karácsonykor azért is fohászkodom, hogy mindenki számára váljon természetessé és mindennapivá a segítő szeretet. Aki tud, adjon, javainak legalább kicsi részét ne sajnálja a nélkülözőktől. Ehhez persze bátorság kell. De jó lenne, ha minél többen elindulnának ezen az úton! Karácsonykor abban bízom, hogy a szeretet varázsa sokakat megérint, amitől szabadabbak, önzetlenebbek leszünk.

Ferenc pápa gondolatai
- A megosztásról
„A megosztás és az ellenségeskedés vírusa áthatja a gondolkodásmódunkat, az érzéseinket és a cselekedeteinket. Nem vagyunk védtelenek ezzel szemben és figyelni kell arra, hogy ez az érzés ne töltse ki a szívünket, mert ez az egyház gazdagsága és egyetemessége ellen hatna. Távoli földekről jövünk, különbözőek szokásaink, bőrszínünk, nyelvünk, másképpen gondolkodunk, a hitünket másféle szertartásokkal ünnepeljük. Ez azonban nem tesz ellenséggé bennünket, ellenkezőleg, ez egyik legnagyobb gazdagságunk."
- A menekültekről
„A menekültek olyanok, mint mi, őket a háború megfosztotta otthonuktól, munkájuktól, rokonaiktól és barátaiktól. A menekültek személyes történetükkel és arcukkal arra szólítanak fel, hogy ismételten elkötelezzük magunkat az igazságban épített béke mellett. A menekültekkel akarunk lenni, találkozni akarunk velük, befogadni, meghallgatni őket, hogy velük együtt építsük a békét."
„A menekültek nem puszta számok, hanem nők, férfiak, fiatalok, akiknek nevük, arcuk, saját történetük van és elidegeníthetetlen joguk, hogy békében éljenek és gyerekeikkel jobb jövőben reménykedjenek.”
- A szolidaritásról
„Ebben a történelmi időszakban nagy szükség van olyan emberekre, akik meghallják a szegények kiáltását és arra könyörületességgel és nagylelkűen válaszolnak.”
- Az irgalmasságról
„Az irgalmasságnak mindig fiatalos az arca. Az irgalmas szívnek bátorsága van, hogy lemondjon a kényelemről (...), képes másokkal találkozni, mindenkit átölelni. Képes a gyengédségre és az együttérzésre, megosztja kenyerét az éhezővel, nyitott arra, hogy befogadja a menekülteket és a migránsokat.”
- A háborúkról
„Nem szabad félnünk attól, hogy kimondjuk az igazságot. Nincs már béke a világban. Ha háborúról beszélek, akkor az érdekek, a pénz, a nyersanyagok miatti konfliktusokról beszélek, s nem a vallások közöttiekről”
- A felebarátokról
„Nem szabad kategóriák szerint megítélni, ki a felebarátom és ki nem az. Legyél annak a fivérednek vagy nővérednek a felebarátja, akit nehézségben látsz. Üres szavak helyett jó cselekedetekre van szükség. Isten abban az emberben rejlik, aki félig halott, abban a migránsban, akit el akarnak kergetni”

Szerző

Beer Miklós püspök: Ne címkézzük kereszténynek magunkat

Publikálás dátuma
2016.12.24. 06:00
FOTÓ: Tóth Gergő
Nem szerencsés, ha az egyházak kormánytól függnek – mondja lapunknak adott interjújában Beer Miklós. A váci egyházmegye katolikus püspöke fájó élményének nevezi az egyházon belüli szűkkeblűséget, az érthetetlen bezárkózást. Nem érti, mi azzal a probléma, ha egy egyházi közösség befogad egy iraki vagy szíriai családot. A menekültkérdésről szólva kifejti, a keresztények számára nem lehet kérdés, hogy sorsközösséget kell vállalni az elesettekkel, a bajbajutottakkal. Ferenc pápa következetesen áll ki mellettük – emlékeztet, hozzátéve: szembe kell nézni azzal, hogy a népvándorlást nem lehet megállítani. Mint mondja, a pápát amiatt is bírálják, mert a befogadást hirdeti, miközben a szentírásnak is ez az egyik legfőbb mondanivalója. „Aki tud, adjon, a javainak legalább kicsi részét ne sajnálja a nélkülözőktől” – emeli ki a katolikus püspök. Úgy véli, felülről nem lehet ráparancsolni a társadalomra, hogy váljon vallásossá, ezzel szerinte „saját magunkat értékelnénk le”.

- Miként fogadta itthon a katolikus egyház, amikor Ferenc pápa úgy fogalmazott, a menekültügyet az autokrata vezetők arra használják fel, hogy félelemben tartsák, és kerítések mögé zárják az országukat?

- Naiv módon gondolkozom a politikáról. Néhányszor elsütöttem már, hogy ha rám bíznák, csak nyugdíjas embereknek adnék parlamenti mandátumot. Olyanoknak, akik saját nyugdíjat kapnak, és van sütnivalójuk. Akkor talán kicsit jobb lenne a világ. Régen is létezett a vének tanácsa. Fiatal magabiztos emberek osztják az észt, ez pedig valahogy olyan ellentmondásos. A hatalom és a politikai gépezet annyira összefonódik, és akinek a kezében a hatalom van, óhatatlanul azt gondolja, hogy a szabályokkal rendet csinál majd. Tételezzük fel, hogy minden parlamenti képviselő rendes, becsületes, okos ember. Ám akármilyen rendelkezést hoznak is, lehet az nyugdíj-, adótörvény, vagy akármi, az a „durva beállítás”. Utána jön a finomhangolás, az állampolgárok önkéntes áldozathozatala, hogy olajozottan menjen a szerkezet. A politikusok próbálnak csinálni valamit, ők hozzák meg a durvább intézkedéseket. Én viszont azt hangoztatom, hogy a finomhangoláson múlik a társadalom hangulata, közérzete. Ki tiltja meg azt nekem, hogy a magas nyugdíjamból rendszeresen ne tegyek félre egy részt és másoknak adjak? Jó, tudom, naiv vagyok. Olyan jól érzem magam itt Vácon, de hát oly könnyű is, hiszen itt a Duna, a Börzsöny, a Pilis. Már sok embert megbántottam azzal, amikor feltettem a kérdést: mi a bánatnak kell külföldre menni nyaralni? Pihenni akarsz? Hát akkor miért nem jössz el a nógrádsipeki falusi turistaszállásra? Ott csönd van, erdő, patak. Ha végig akarod járni a világot, azt hiszed, a 80 év elég ahhoz, hogy mindenhova elmenjél?

- Az egyház a finomhangolásban segít? Akkor miért szemléli higgadtan a nélkülözést, miért támogatja a magát kereszténynek valló kormány menekültpolitikáját, az iskolai szegregációt?

- Ideális politikai rendszer soha nem létezett. Az egyházaknak - a protestánsokra is gondolok - viszont a maguk útját kellene járniuk. Nem jó, ha kiszolgáltatottak a mindenkori kormánnyal szemben. Ebből mindig baj van. Független egyházakra lenne szükség, ám nem tudom, hogyan lehetne ezt megvalósítani.

- Nyilván maguk az egyházak sem akarnak önállóak lenni, mert különben megtehetnék.

- Ehelyett kompromisszumokat kötünk, és ez mindig sérülést okoz. A mostani politikai rendszert figyelve, nagy dolognak tartom, hogy konszolidált gazdasági helyzetet teremtett ez a kormány. Tényleg úgy látom, hogy aki dolgozni akar, az tud boldogulni. Viszont elszomorít, hogy ilyen sokan külföldön keresik a boldogulást. Elmennek a fiatalok, a szakemberek. A napokban az egyik orvos barátom panaszolta, mennyire ki van merülve, mert egyik ügyeletből rohan a másikba. Orvosok, ápolónővérek ugyanis alig vannak. Nem tudom, miért kell kimenni. A tornasorban mindig állunk valahol és mindig van előttünk valaki, akit irigyelhetünk. Nagy-Britanniában jóval magasabb a fizetés, ezért oda szegődnek a magyarok. Bosszankodva mondom, hogy ott ezt könnyen megtehetik, hiszen amit a gyarmatokról összelopkodtak évszázadok óta, az biztosítja a jólétet. Na, de az igazi baj a mi lelkületünkben van, hogy nekünk semmi nem elég.

- A képzeletbeli tornasor végére viszont nem akarunk nézni, pedig ott vannak a bevándorlók, akik esetleg ide szeretnének jönni, például orvosnak.

- Rajtunk múlik, hogy helyet adunk-e egymásnak. A migrációs válsággal a legnagyobb baj az, hogy eltereli a figyelmet a cigányságunkról, amely javarészt nyomorban él. Először nekik kéne emberi életkörülményeket teremteni. Nyilván naiv ötleteim vannak erről, de jó lenne, ha legalább egy családot patronálna minden jól szituált család. Akad néhány bátorító példám, egy-két „őrült” barátom, aki csinál ilyet. De legalább beszélni kellene róla. Az első lépés az lenne, ha megengednénk, hogy a szomszédunkba cigány család költözzön. Arról már nem is merek beszélni, hogy a templomba odaüljön mellénk egy cigány ember.

- Egyetért Lázár Jánossal abban, hogy a magyar oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények?

- Nagy az elvárás a kormány részéről. Azt hiszik, hogy a mi egyházaink akkora lelkierőt képviselnek, hogy megoldják az oktatás helyzetét. Hát régen nem vagyunk erősek. Nincs emberünk ahhoz, hogy ezt a területet átvegyük.

- Befogadás, vagy kirekesztés, amikor a miniszter azt mondja, a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt nevelnek belőle? Biztosan mindenkinek kereszténnyé kell válnia ebben az országban?

- Ez megint nagy csapda. Egykor egy nagyon jó pap barátom mondta, szégyellné, ha nem lenne ateista, meg zsidó barátja. Saját magunkat értékeljük le, ha azt akarjuk, hogy parancsszóra menjen mindenki templomba. Pedig nagy a kísértés. Ám a hit nem parancsszóra ébred, hanem belülről fakad.

- Ma divat, sőt kötelező legalább szavakban kereszténynek lenni. A jelenlegi hatalom legalábbis elvárja ezt. Ha megbuknak, ez nem hullik majd vissza az egyházra?

- A keresztény Európa szép vágy. „Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni…” Ady figyelmeztetett, hogy a karácsonyi rege nem válik valóra. Mitől lenne Európa keresztény, amikor a keresztény gyökerét, a zsidó-keresztény hagyományait megtagadja. Minden visszaüt. A Charlie Hebdo szerkesztőségét is megtámadták, amiért gúnyolták Mohamedet. Szörnyű, ami a lap párizsi szerkesztőségében történt. Ráadásul a muszlimok arra hivatkozva, hogy a keresztény Európa bántja őket, ölik a keresztényeket. Ne címkézzük magunkat kereszténynek, amikor régen nem azok vagyunk.

A váci katolikus püspök számára fájó élményt jelent az az érthetetlen bezárkózás és szűkkeblűség, ami időnként a katolikus egyházat is jellemzi. FOTÓ: Tóth Gergő

A váci katolikus püspök számára fájó élményt jelent az az érthetetlen bezárkózás és szűkkeblűség, ami időnként a katolikus egyházat is jellemzi. FOTÓ: Tóth Gergő

- Ferenc pápa és ön is állítja, a cölibátus változhat. Mi kell ahhoz, hogy ez megtörténjen?

- Egyre többször kell erről beszélni, akkor majd meglesz a „kritikus tömeg”, amelyik eléri, hogy a kötelező cölibátust eltöröljék. Ezt persze csak egy zsinat tudja megtenni.

- Egy harmadik vatikáni zsinat?

- Igen. Egyik öreg barátom arra kért, ha jövőre megyek a pápához, kérjem tőle, hogy hívja össze ezt a zsinatot. Nem szabad türelmetlenkedni, de őszintén kell erről beszélni. Nagyon nagy baj van, mert nincsenek papjaink. Hogyan legyen életerős az egyházunk, ha nincsenek vezetői.

- Milyen alkalomból megy jövőre az egyház fejéhez?

- Most esedékes az előírásszerűen ötévenként kötelező püspöki látogatásunk. Együtt megyünk valamennyien Magyarországról.

- Karácsony van. Kikre gondol ilyenkor és mit üzen az embereknek? Hívőknek, nem hívőknek egyaránt.

- Assisi Szent Ferencre és Ferenc pápára gondolok. No meg mindazokra, akik számára hozzájuk hasonlóan fontos mindenki. Akik küzdöttek, illetve ma is tesznek azért, hogy jobb, igazságosabb legyen a világ. Azokra a nagyszerű pap barátaimra gondolok, akik a cigánytelepeken szolgálnak, ott igyekeznek segíteni, ami óriási dolog. Ami számomra a legnagyobb öröm és reménység, hogy több olyan fiatal családdal találkozom, amelynek szabad a lelke. Nem anyagi érdekek vezérlik az életüket, nem majmolják a környezetüket. Falvakban telepednek le, ott varázsolnak maguknak otthont, és amíg kicsik a gyermekek, televíziót sem vásárolnak. Az ilyesmitől mindig meghatódom. Ez üzenet lehet a rohanó, hívságokkal teli társadalom számára. Karácsonykor a hívők jobban érzik, hogy a Mindent-teremtő Isten jelen akar lenni az életünkben. Jézus Krisztus személyében sorsközösséget vállal velünk, reménységet ad. Ilyenkor mindenki kicsit jobb ember akar lenni. Ajándékot gyűjtenek, mikulásgyárakat nyitnak, gyakoribb az ingyen ebéd. Azután visszatérnek a hétköznapok és eltűnik a karácsonyi varázslat. Karácsonykor azért is fohászkodom, hogy mindenki számára váljon természetessé és mindennapivá a segítő szeretet. Aki tud, adjon, javainak legalább kicsi részét ne sajnálja a nélkülözőktől. Ehhez persze bátorság kell. De jó lenne, ha minél többen elindulnának ezen az úton! Karácsonykor abban bízom, hogy a szeretet varázsa sokakat megérint, amitől szabadabbak, önzetlenebbek leszünk.

Ferenc pápa gondolatai
- A megosztásról
„A megosztás és az ellenségeskedés vírusa áthatja a gondolkodásmódunkat, az érzéseinket és a cselekedeteinket. Nem vagyunk védtelenek ezzel szemben és figyelni kell arra, hogy ez az érzés ne töltse ki a szívünket, mert ez az egyház gazdagsága és egyetemessége ellen hatna. Távoli földekről jövünk, különbözőek szokásaink, bőrszínünk, nyelvünk, másképpen gondolkodunk, a hitünket másféle szertartásokkal ünnepeljük. Ez azonban nem tesz ellenséggé bennünket, ellenkezőleg, ez egyik legnagyobb gazdagságunk."
- A menekültekről
„A menekültek olyanok, mint mi, őket a háború megfosztotta otthonuktól, munkájuktól, rokonaiktól és barátaiktól. A menekültek személyes történetükkel és arcukkal arra szólítanak fel, hogy ismételten elkötelezzük magunkat az igazságban épített béke mellett. A menekültekkel akarunk lenni, találkozni akarunk velük, befogadni, meghallgatni őket, hogy velük együtt építsük a békét."
„A menekültek nem puszta számok, hanem nők, férfiak, fiatalok, akiknek nevük, arcuk, saját történetük van és elidegeníthetetlen joguk, hogy békében éljenek és gyerekeikkel jobb jövőben reménykedjenek.”
- A szolidaritásról
„Ebben a történelmi időszakban nagy szükség van olyan emberekre, akik meghallják a szegények kiáltását és arra könyörületességgel és nagylelkűen válaszolnak.”
- Az irgalmasságról
„Az irgalmasságnak mindig fiatalos az arca. Az irgalmas szívnek bátorsága van, hogy lemondjon a kényelemről (...), képes másokkal találkozni, mindenkit átölelni. Képes a gyengédségre és az együttérzésre, megosztja kenyerét az éhezővel, nyitott arra, hogy befogadja a menekülteket és a migránsokat.”
- A háborúkról
„Nem szabad félnünk attól, hogy kimondjuk az igazságot. Nincs már béke a világban. Ha háborúról beszélek, akkor az érdekek, a pénz, a nyersanyagok miatti konfliktusokról beszélek, s nem a vallások közöttiekről”
- A felebarátokról
„Nem szabad kategóriák szerint megítélni, ki a felebarátom és ki nem az. Legyél annak a fivérednek vagy nővérednek a felebarátja, akit nehézségben látsz. Üres szavak helyett jó cselekedetekre van szükség. Isten abban az emberben rejlik, aki félig halott, abban a migránsban, akit el akarnak kergetni”

Szerző