Hóhérok, áldozatok, földönfutók - Döbbenetes darabot rendezett Alföldi

Publikálás dátuma
2017.01.08 20:00
Olasz Renátó, László Zsolt, Martinovics Dorina és Pál András FOTÓK: SZALMÁS PÉTER
Fotó: /
Öldöklés és öldöklés, borzadályos tömegmészárlás, tobzódó gyűlölet, rideggé vált, tán ki sem alakult emberi kapcsolatok, dermesztő reménytelenség, ezekről mind megdöbbentő erővel, zsigeri fájdalommal regél a nyolcévesen családjával Libanonból Kanadába menekült Wajdi Mouawad világhírűvé lett Futótűz című darabja. A döbbenetes erejű, szombaton bemutatott, torokszorító előadást Alföldi Róbert rendezte a Radnóti Színházban.

Egy kórház orvosa, ahonnan minden beteget elhurcoltak, sorolja és sorolja megfáradt elfásultsággal, hogy a katonák hol kiket öltek meg égbekiáltó kegyetlenséggel, és, hogy ezért a menekültek hogyan álltak bosszút milicistákon, a lakosságon, majd ők hogy vérengzettek a rajtuk esett sérelmek miatt, aztán pedig milyen lidérces dolgot műveltek a menekültek, hogy utána következzen az erre való brutális válasz, és mindig, minden iszonyú gyiloknak van kiváltó oka, és nincs és nincs megállás, ez egy önmagába forduló, iszonytató spirál.

Aki hallgatja a Gazsó György által játszott orvost, egy olyan, szintén menekült asszonynak a lánya, aki élete végén már egyáltalán nem beszélt, dermesztő némaságban feküdt hosszú ideig a halálossá váló ágyán, és nem mondta el ikergyermekeinek elképesztő életének történetét. Csökönyösen hallgatott és hallgatott, de végrendeletében meghagyta nekik, hogy keressék meg apjukat és bátyjukat, akikkel soha, de soha nem találkoztak, és adjanak át nekik egy-egy lezárt borítékot. A bátyjuk létezéséről nem is tudtak, apjukat rég halottnak hitték, először nem is akarnak eleget tenni a feladatnak, a fiú egyenesen úgy fogja fel, hogy az anyjuk halála után is ki akar cseszni velük. De aztán a közjegyző, aki az anya barátja volt, nem hagyja őket békén, így mindinkább belemerülnek a nyomozásba, ami egyben a múlttal és azon keresztül a jelennel való döbbenetesen fájdalmas szembesülés.

A sok díjat nyert dráma, melyből 2010-ben Oscar-díjra jelölt film is készült, azzal kezdődik, hogy az anyától, Nawal Marwantól, akinek törvénytelen fia születik, elszakítják a gyerekét, és elviszik ki tudja hová. A Csomós Mari által játszott nagyanya átadja élettapasztalatát a kisemmizett lányanyának. Mondja, hogy menjen el a szülőföldjéről, mert itt nem lehet boldogulni, tanuljon meg írni-olvasni, nem megalázottként létezni. Határozottan, szinte szoborrá kövülve, csaknem valamennyi szótagot megnyomva, ellentmondást nem tűrően, végrendeletszerűen sorjáztatja a szavakat, majd meghal.

Csomós Mari, Csarnóy Zsuzsanna és Kováts Adél

Csomós Mari, Csarnóy Zsuzsanna és Kováts Adél

Kívánságának megfelelően unokája pedig megtanul írni, olvasni, útra kel, csatlakozik hozzá egy fiatal lány, Sawda, és már együtt járják a világot, ami annak megtapasztalását is jelenti, és az elszakított fiú kutatását szintén. Kisemmizett anyaként Kováts Adél hátborzongató, felejthetetlen alakítást nyújt. Szikár, csökönyösen elszánt, akaratosan fogyhatatlan erejű, a keserves tapasztalatok következményeként bölccsé váló asszony, megakadályozza, hogy egy menekült táborban katonák által elkövetett, rútul kegyetlen, aljas lélektani hadviseléssel is párosuló tömegmészárlás után Sawda fegyverrel nekiessen az ártatlan lakosságnak.

Hosszas érveléssel, folyamatosan a szemébe nézve, a Lovas Rozi megszemélyesítette, feldúltan felháborodott társát meggyőzi, hogy akkor ugyanolyanná válna, mint ő. De ő maga azért elkövet egy bosszút, amiért börtönbe kerül. Itt megerőszakolja a hóhér, akiről később kiderül, hogy a saját, annyira keresett, de ekkor föl nem ismert fia, tőle születnek az ikrei. Amikor megtudja az igazságot, némul meg, nem képes elmesélni azt a förmedvényt a gyerekeinek, ami történt. Az előadás a bevarratlan sebekről, az elhallgatott történetekről regél, és arról, hogy végre-valahára el kell ezeket mondani, és csak ekkor lehetséges valamelyest normalizálódó élet.

Beleérződik ebbe a darabba, hogy nálunk még mindig kimondatlan a vészkorszak temérdek bűne, teljes egészében a nyilvánosság által nem ismert az '56-os forradalom minden mozzanata, a Rákosi korszak, szüleink inkább hallgattak erről, mint beszéltek, nem véletlenül hívták az 50-es évek végén, a 60-as esztendőkben születetteket apátlan nemzedéknek. Nádas Péter Találkozás című darabja elképesztően szuggesztívan állítja ezt reflektorfénybe. A Futótűz pedig fájdalmasan metsző fénnyel arra világít rá, mennyire nem tudjuk, kik miért menekülnek, miért jelenthetnek veszélyt, milyen gyógyíthatatlan sebeik vannak, miért hordoznak magukban pusztításra is alkalmas gyűlöletet, és kellő ismeretek hiányában, meg idegenkedésünk, félelmeink okán mi miért nem tudjuk ezt kezelni, miért nem vagyunk alkalmasak empátiával teli befogadásukra, menekülésre való kényszerük megértésére.

Alföldit vádolni szokták azzal, hogy úgynevezett plakátszínházat csinál, produkcióiban túlzottan a napi aktualitásoknak megfelelően politizál. Ez most garantáltan nem plakátszínház, az előadás elgondolkodtatóan és megrendítően mélyre ás, miközben nem nélkülözi a kesernyés fekete humort sem. A színészek ezúttal elmondhatják, hogy „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni,” mert ritkaságszámba menően ezt szinte valamennyien meg is teszik. Igencsak hosszasan kellene sorolni az érdemeiket.

Közjegyzőként László Zsolt azt az embert testesíti meg, aki nem hagyja, hogy bármi is elkallódjon, elévüljön, feledésbe merüljön, kötelességének tartja, hogy utánajárjon annak, amit rábíztak. Martinovics Dorina és Olasz Renátó az ikerpár, kínok kínján mennek keresztül, míg eljutnak az igazsághoz, a farkasvakság állapota után temérdek megpróbáltatás után felnyílik a szemük. Pál András a rögeszmés gyilkológéppé váló, állandósult bosszúra berendezkedett elsőszülött fiú, kéjjel öl, és fotókon még imádja is megörökíteni a halál pillanatát. Martin Márta az a pótanya, akiből nehezen felfakadó vallomásként tör elő, hogy kígyót melengetve a testén, felnevelte őt, aki a Rusznák András által játszott saját apját is lelövi. Csarnóy Zsuzsanna olyan idegenvezető, aki szenvtelen tárgyilagossággal szónokol öldöklések helyszínén. Sodró Elisa semmiről sem tudni akaró ápolónő, de katona is, ahogy lényegében Schneider Zoltánról is elmondható, hogy két szerepe szerint lehetne áldozat és hóhér egyaránt.

Mintha Örkény István ezt már megírta volna a Pisti a vérzivatarban című groteszk darabjában, hogy bizony lehetünk gyilkosok és megöltek egyaránt. A történelem ismétlődni látszik. Menczel Róbert olyan díszletet is tervezett, hogy az nem kötődik korhoz, ahogy Nagy Fruzsina jelmezei sem. Bárhol, bármikor járunk, nagyon is a jelenről szól a lúdbőröztető erős valóságtartalmú mese.

A Kováts Adél által nem is olyan régen vezetett Radnóti Színház, az elmúlt időszak bemutatóit, A párnaembert és az Iván, a rettenetet is figyelembe véve, új, az eddigieknél háborgóbb, vadabb vizekre evezett. A kulturált, színvonalas, olykor túlzottan is disztingvált polgári színjátszás után, bátrabban, élesebben, szókimondóbban, de mégis akár elvonatkoztatva, filozofikusan is beszél húsba vágó kérdésekről. Mindehhez új tagok is vannak a társulatnál, akik törésvonalak nélkül, harmonikusan illeszkedtek be a csapatba. A Futótűz jelentős, sőt, ki merem mondani, hogy nagy előadás.

2017.01.08 20:00

Augusztus 31-én temetik Kerényi Imrét

Publikálás dátuma
2018.08.16 12:20

Fotó: Népszava/
A család azt kéri, hogy a megjelenők jelképesen egy szál fehér rózsával róják le kegyeletüket.
Augusztus 31-én 14 órakor a Fiumei úti sírkert művészparcellájában temetik Kerényi Imre miniszterelnöki megbízottat, Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendezőt, színigazgatót, egyetemi tanárt, publicistát, érdemes és kiváló művészt, aki augusztus 11-én hunyt el 74 éves korában – közölte a temetés szervezője, a Nemzeti Örökség Intézete csütörtökön az MTI-vel. „A gyászoló család vár mindenkit, akik szerették, tisztelték és becsülték” – olvasható a közlésben. A család kérése, hogy a megjelenők kegyeletüket jelképesen egy szál fehér rózsával róják le. Kerényi Imre szombaton hunyt el, a Miniszterelnökség és a Madách Színház is saját halottjának tekinti.
2018.08.16 12:20
Frissítve: 2018.08.16 12:34

Félmunka volt az Erkel felújítása, és ez sokba fog kerülni

Publikálás dátuma
2018.08.16 06:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Öt évvel ezelőtt nyílt meg a rekonstruált Erkel Színház, amelyet Ókovács Szilveszter főigazgató szerint 2020 végén újra be kellene zárni. Az indok: fel kellene újítani.
Vasárnap hosszú interjút közölt a távirati iroda a Magyar Állami Operaház főigazgatójával, Ókovács Szilveszterrel, aki egyebek mellett arra is kitért: időszerű lenne az Erkel Színház széleskörű felújítása, amely becslése szerint mintegy 30 milliárd forintba kerülne és két évbe telne. A laikus olvasó erre felkaphatta a fejét: 2013-ban az épületet már egyszer felújították, ennyire rossz minőségű munkát végeztek volna? Erről nincs szó: a több mint százéves épületet egy 2012-es kormánydöntés értelmében csupán öt évre újították fel 1,7 milliárd forintból. Az ötéves ciklus idén novemberben jár le – hangsúlyozta Ókovács az interjúban, akit lapunk is keresett kérdéseivel, ám szabadságára hivatkozva nem állt rendelkezésre. Az MTI-nek adott interjúban viszont diszkréten hallgatott arról, hogy miután a kormány 2012-ben kiemelt jelentőségűnek nyilvánította az Erkel felújítását, végül az épület részleges felújításának a legolcsóbb terve mellett döntött. Létezett ugyanis egy 5,4 milliárd forintos, illetve egy 3,6 milliárd forintos terv is.  A Laki Épületszobrász Zrt. és a Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda végül alig tíz hónapot kapott arra, hogy „játékra alkalmassá” tegye az épületet. Korszerűsítették a színpad műszaki berendezéseit, megújult az épület gépészeti rendszereinek jelentős része. Igaz, a rendszerek nagy részét csak javítani tudták, cserélni nem. Az auditórium rekonstrukciója során a kényelmi szempontok mellett arra is ügyeltek, hogy ne változzanak az Erkel Színház híresen jó akusztikai adottságai. A színházterem megújulásán túl látványos elem lett az épület kicserélt homlokzata, átépített főbejárata, a közönségforgalmi terek egyedi tervezésű burkolata. A spórolós „félmegoldás” ismeretében érdekes volt hallgatni a 2013. november 7-i megnyitón Orbán Viktor miniszterelnököt, aki arról beszélt: „a színházak, operaházak és koncerttermek a nemzeti kultúra templomai”. 
Ókovács Szilveszter mostani interjújából (is) kiderül, hogy az Erkel újabb felújítása elsősorban a színpadot és a mögötte álló épületrészeket érintené – sok előadást azért nem tudnak játszani az Erkel Színházban, mert egyszerűen nem férnek el a színpadon. A teátrum színpadmélysége mindössze kilenc méter, alig harmada az Operaházénak. Mondhatni, ez a méret egy vidéki kultúrház léptékének felel meg. Kérdés azonban, hogy ha a színpadhoz hozzányúlnak, az mennyire változtathatja meg a terem hangzását. A 2013-as felújítás tehát több volt egy tisztasági festésnél, de kevesebb a szükséges rekonstrukciónál – az épületet korábban 56 éve, 1962-ben újították fel jelentősebben.  Az 1990-es években, ha az operaház főigazgatóit, Ütő Endrét, majd Szinetár Miklóst kérdezték az Erkel Színház épületéről, egybehangzóan állították: pocsék állapotban van. Ütő Endre főigazgatósága idején egy japán–angol vállalkozás elképzelése kapott majdnem zöld utat: az Erkelt lebontották volna, a szomszédjában szálloda, színház, mélygarázs és föld alatti bevásárlóközpont létesült volna. A döntéshozók azonban a 2000-es évek elejéig arról sem jutottak dűlőre: az Erkel függetlenedjen-e az Operaháztól, privatizálják-e, vagy maradjon továbbra is állami fenntartásban. Kérdés volt az is, hogy legyen-e népopera, musical színház, koncertterem, vagy pedig az új Nemzeti Színház otthona. Utóbbit leszámítva – hiszen a kérdés aktualitását vesztette – mindezek beleférnek Ókovács Szilveszter most ismertetett elképzeléseibe is. 
Az Erkel Színház felújítására 2005 elején írtak ki PPP-konstrukciós – a köz- és magánszféra partnerségére építő – előpályázatot. A Mányi István Építészstúdió és a KÉSZ Kft. pályázata az épület teljes megújításából indult ki. A terv a színpadot, valamint a hozzá kapcsolódó épületrészeket visszabontásra és teljes újjáépítésre javasolta, a nézőteret illetően a színház fő építészeti elemei megmaradtak volna. A Dunasétány Kft. és a Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda közös pályázata több koncepciót is felvázolt. Volt, amely az Erkel Színház általános felújítására vonatkozott, volt, amely részleges átépítést helyezett kilátásba, illetve teret kapott azon elképzelés is, amely a színház teljes lebontására és új épület felépítésére vonatkozott. Akkor – tizenhárom évvel ezelőtt – az Erkel-projektet 22,3 milliárd forint bekerülési értékre tervezték, ám az előpályázat végén nem hirdettek eredményt. Új Erkel Színház építéséről, vagyis a régi épület elbontásáról pedig 2008-ban és 2009-ben is született kormányhatározat. A bontás szükségességét többek között azzal indokolták, hogy az épület a statikája miatt nem korszerűsíthető. A Főber Zrt. akkori szakvéleményéből ez nem volt kiolvasható, az viszont igen: az épület állapotának konzerválását 4-5 milliárd, az Erkel korszerűsítése 15-16 milliárd, míg az Erkel bontásával – ám néhány műemléki elem megtartásával – járó új épület emeltetésének költségét 25-28 milliárd forintra becsülték.

Világvárosi választék Budapesten

A jövő évi költségvetésben az Operaház 8,2 milliárd, a Modern Opera 500 millió forinttal szerepel. A Budapest Music Centerhez (BMC) tartozó kortárs teátrum, a Modern Opera – Opera X létesítéséről két éve döntöttek, megnyitását 2020-ra tervezik. Az Eötvös Péter Kossuth-díjas karmester, zeneszerző művészeti vezetésével megvalósuló 700 fős budapesti  befogadó operaház nem lesz konkurenciája az Ókovács vezette operának, rétegműfajt képviselve kisebb, a hagyományostól eltérő ízlésű közönséggel számol. Gőz László, a BMC vezetője 2016-ban arról beszélt, hogy az 5 milliárd forintos beruházás 40 százalékát, 2 milliárd forintot vissza nem térítendő állami támogatásként kapják, a maradék 3 milliárd forintot hitelből és saját tőkéből fedezik. H. K.

2018.08.16 06:00
Frissítve: 2018.08.16 06:00