Egyhangú támogatás Martin Schulznak

A német szociáldemokrata párt, az SPD elnöksége vasárnapi berlini ülésén, egyhangú szavazással hivatalosan is kancellárjelöltnek tette meg Martin Schulzot, az Európai Parlament volt elnökét.

A német szociáldemokraták nagy reménysége az 1955-ben született politikus, egyes felmérések szerint akár 3-4 százalékkal nőhet az SPD népszerűsége, ha Schulz átveszi a párt irányítását is. A Schulz-effektus már most érezteti hatását. A ZDF szerint az SPD-re 24 százaléknyian szavaznának, ha most lenne a választás, igaz, továbbra is 12 százalékkal le van maradva a CDU/CSU mögött.

Az ARD és a ZDF felmérése szerint Angela Merkel kancellár és Martin Schulz 41-41 százalékot kapna, ha közvetlenül választanák meg a kancellárjelöltet. Bár a szeptemberi parlamenti választáson pártokra adják a voksukat a németek, ezért a kérdésnek önmagában nincs nagy jelentősége, Schulz mégis új színt vihet az SPD életébe. A szociáldemokraták márciusban esedékes, előrehozott kongresszusán választják meg a tömörülés első emberének.

Sigmar Gabriel múlt kedden általános meglepetésre jelentette be, hogy nem kíván kancellárjelölt lenni, s a pártelnökségről is lemond. Gabriel a gazdasági tárcát a külügyire cserélte, mivel Frank-Walter Steinmeier eddigi külügyi tárcavezetőt márciusban megválasztják a hivatalban lévő német elnök, Joachim Gauck utódának.

Gabrielt pénteken iktatta be a német diplomácia vezetőjének Gauck államfő. A lemondott SPD-elnök első útja külügyminiszterként Párizsba vezetett. Mint a Spiegel írta, nagyon jól megértette magát Jean-Marc Ayrault francia külügyminiszterrel, s nemcsak azért, mert már régről ismerik egymást. Ennek legfőbb oka az, hogy Ayrault folyékonyan beszéli a német nyelvet. Steinmeierrel is kiváló volt a kapcsolata. A francia külügyi tárcavezető azonban nem tűnt letörtnek barátja „elvesztése” kapcsán. „Hatalmas öröm számomra, kedves Sigmar, hogy itt köszönthetlek téged” – jelentette ki. Külön köszönetet mondott azért, hogy kinevezése másnapján máris a francia fővárosba vezetett az útja. Hozzátette, Gabriel „nemcsak Németországban, egész Európában fontos politikai személyiség”. Gabriel beszédében fontosnak nevezte az európai populistákkal szembeni fellépést.