Elképzelhető-e háború Oroszországgal?

Publikálás dátuma
2017.02.06. 06:32
Sir Richard Shirreff tábornok könyve tavalyi bemutatóján Edinburgh-ben FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Olyan világban élünk, amelyben, ami tegnap még reálisnak tűnt, mára elvesztette minden valóságtartalmát. Túlzás lenne azt állítani, hogy Sir Richard Shirreff tábornok magyarul az Athenaeum Kiadónál most megjelent „2017: Háború Oroszországgal” című írásán minden tekintetben túllépett az idő, az azonban kétségtelen, hogy könyve tavalyi, nagy-britanniai megjelenése óta a világporondon feltűnt Donald Trump és vele a kiszámíthatatlanság.

A NATO európai szövetséges erőinek korábbi főparancsnok-helyettese rémálmában sem gondolhatta, hogy az új amerikai elnök, miközben elismerő szavakkal méltatja Vlagyimir Putyin személyiségét, a NATO-t elavult intézménynek minősíti, mivel „sok-sok évvel ezelőtt" alakították ki. Mindaz, amit ennek az ismeretnek a hiányában megírt, mégis izgalmas olvasmány. Mindenekelőtt azért, mert a nyugalmazott tábornok sok tapasztalat birtokában a nyugati politikai gondolkodásba, a NATO gépezetébe, fegyverarzenáljába enged izgalmas betekintést.

Shirreff tábornok 2017-től fordulatot remélt egy keményebb amerikai magatartás irányában. E hasábokon viszont arról számoltunk be, hogy az új amerikai elnöknek számos külpolitikai szakértő éppen ennek az ellenkezőjét ajánlotta azon a szimpóziumon, amelyet a konzervatív szellemiségű National Interest című folyóirat és a Carnegie Corporation of New York alapítvány szervezett. Néhányan 2017-től egy másfajta fordulatot várnak. Úgy fogalmaztak, hogy a Fehér Ház új vezetésének fel kell hagynia az orosz vezetőkkel szembeni dölyfös magatartással és tudomásul kell vennie, hogy ezeknek a vezetőknek a politikája az orosz nép megalapozott kívánságát tükrözi: az emberek ismét nagyhatalmi pozícióban szeretnék látni hazájukat.

Shirreff tábornok ezzel szemben azzal érvel, hogy kizárólag az eddiginél keményebb és határozottabb fellépéssel lehet útját állni az orosz terjeszkedési törekvéseknek. Ennek hiányában 2017 a negatív fordulat éve lehet a nyugat számára. A könyv előszavában James Stavridis, az amerikai haditengerészet nyugalmazott tengernagya, a NATO európai szövetséges erőinek korábbi főparancsnoka úgy jellemzi a szerzőt, mint aki remekül átlátja a geopolitikai realitásokat és a kockázatokat. 2014-ben szerinte helyesen ítélte meg annak következményeit, hogy Oroszország megszállta a Krím félszigetet, és annektálta Ukrajna egyes részeit. Úgy véli, mostani helyzetelemzése is helyes, aggasztó érvekkel támasztja alá a potenciális veszélyt és ezért megérdemli a figyelmet.

Shirreff tábornok kiindulópontja, hogy Oroszország a legfontosabb stratégiai partnerből stratégiai ellenséggé vált, amely a Nyugattal való konfrontáció útjára lépett. Helyreállította és fokozatosan növeli katonai erejét, a szabálykönyvet pedig, amelyen Európa hidegháború utáni biztonsági rendszere alapult, félredobta. Amióta Hitler megtámadta a Szovjetuniót, a Krím bekebelezése volt az európai határok megváltoztatására tett első erőszakos kísérlet. A szerző leírja a NATO berkeiben végzett elemző munkát, a vitákat és kétségeket, és nem utolsó sorban az okokat, amelyek idáig vezettek. Nem hallgat róla, bár nem a súlyának megfelelően kezeli, hogy Ukrajna beígért NATO-tagsága tovább növelte Oroszország bekerítéstől való félelmét és megalázottságát.

Az orosz agresszióra adott korábbi nyugati választ Shirreff tábornok nemcsak elégtelennek, hanem egyenesen komolytalannak minősíti, ő nem a nagy szavakra helyezné a hangsúlyt, hanem a fegyverek erejére. Márpedig a fegyverkezés szintjéről lesújtó képet fest. A NATO gyenge pontjának a Baltikumot tartja. Regényes története is a lettországi orosz agresszió előkészítésével kezdődik. Felfedi, milyen módszerekkel dolgoznak az orosz titkosszolgálatok, hogyan szítják az elégedetlenséget az orosz etnikum körében annak érdekében, hogy igazolják a fegyveres beavatkozást, az egész térség lángba borítását. A felvonultatott nyugati haditechnika elégtelen, inkább csak jelképes, ennek következtében Oroszország útja a térségben könnyűnek mondható.

Ez az az alap, amelyre a szerző forgatókönyvét felépíti az oroszokkal vívott háborúról. Ez a regényes, fordulatos rész nem mentes az orosz mentalitásról kialakított sztereotípiáktól, a már ismert közhelyektől, mégis betekintést nyújt a Kreml mechanizmusába, a döntésben résztvevők gondolkodásmódjába, Putyin vezetési stílusába. A tábornok azonban jobban ismeri a nyugati oldalt, a saját politikusait, diplomatáit és katonai vezetőit. A róluk kialakított kép hitelesebbnek tűnik. A NATO-tagországokat megosztó véleménykülönbségek ábrázolásából a maga útját járó Magyarország sem hiányzik. Szerepvállalásunkról lesújtó véleményen van. A legdrámaibb helyzetben is azt fejtegeti képviselőnk a NATO-ban, hogy „Magyarország nem ismeri el, hogy Oroszország bármely NATO-tagállamra nézve fenyegetést jelentene. Magyarország nem tudja támogatni az 5. cikkely életbe léptetését.” Azaz a megfenyegetett NATO-ország katonai megsegítését, kollektív védelmét.

Ezzel a véleményével Magyarország nincsen egyedül. Több európai ország, időnként még Németország és a nagy szövetséges Nagy-Britannia is vonakodik követni a kemény fellépést, attól tartva, hogy ezzel csak Moszkvát hoznák lépéskényszerbe. A szerző olyannak festi le a NATO döntéshozatali rendszerét, amely a legválságosabb pillanatokban tökéletesen alkalmatlan a gyors reagálásra.

Ezután a nagy kérdés, hogy Putyin elköveti-e az örök hibát: azt hiszi, hogy a háborúnak van logikája, és ő kontrollálni tudja az események alakulását. A felgyorsult események tanúsága szerint számos kiszámíthatatlan tényezővel a moszkvai forgatókönyv nem számolhatott. Sem a balti népi ellenállás fellángolásával, sem az amerikai szövetségesek provokálásának következményével, a NATO-tagországok szorosabb összefogásával, új keletű egységével, elszántságával, sem a nyugati elterelő hadműveletek sikerével, sem azzal, hogy ennek leple alatt a Nyugat rászánja magát arra, hogy megtámadja Kalinyingrádot. Méghozzá a legsebezhetőbb pontján. Az Iszkander rakétabázisok elleni támadással, az orosz parancstovábbító és vezérlő rendszer kiiktatásával.

Shirreff tábornok könyve megírásakor elsősorban saját tapasztalataira alapozott, de haditengerészeti és légi hadviselési szakértők véleményét is kikérte. Ez a szakértelem emeli a könyvet a hasonló témájú művek átlaga fölé.

Kérdés, vajon mennyire aktuális ma ez a könyv, elképzelhető-e egy ilyen háború kirobbanása? Nagy valószínűséggel nem. A NATO néhány év alatt változott, erősödött, s az orosz politikára sem jellemző a mindent kockára tévő kalandorság. Már csak azért sem, mert a hadseregfejlesztésre fordított hatalmas beruházások ellenére is elmarad az orosz hadsereg ütőereje az amerikaiétól. Mint Sz.Bíró Zoltán a könyv kapcsán rendezett vitán elmondta, a Nyugat adja a világ GDP-jének 60 százalékát, Oroszország pedig a 2 százalékát. A világ védelmi kiadásainak kétharmada esik az Egyesült Államokra, Oroszországra viszont csak az 5 százaléka. Számolni Moszkvában is tudnak. Ennek ellenére a nukleáris arzenál léte továbbra is nagy kockázatot jelent.

Ami pedig Trumpot illeti, annyi mindent mondott, és annak az ellenkezőjét is, hogy ember legyen a talpán, aki meg tudná mondani, mindebből mi következik. Emberei között éppen úgy ott vannak a Moszkvával rokonszenvezők mint a NATO elkötelezett hívei. Közülük aligha fog bárki is szembe menni az amerikai érdekekkel.

Szerző

Brexit után jön a Frexit?

Publikálás dátuma
2017.02.06. 06:31
Le Pen és környezete hisz a győzelemben FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SYLVAIN LEFEVRE
Hivatalosan is megkezdte választási kampányát szombaton Marine Le Pen. Az elnökválasztás első fordulóját április 23-án, a másodikat május 7-én rendezik Franciaországban. Ez lesz talán az Európai Unió legnagyobb kihívása 2017-ben. A francia szélsőjobb államfőjelöltje azzal kampányol, hatalomra jutása esetén jöhet a Frexit, azaz Franciaország kilépése az Európai Unióból.

A francia szélsőjobb államfő jelöltje, a Nemzeti Front (FN) elnökasszonya szombaton nyitotta meg kampányát. Nagyvonalakban ismertette 144 pontos választási programját, amelyek között kiemelt helyen szerepel Franciaország uniós kilépésének, a Frexitnek az ígérete és a közös európai valutának, az eurónak, mint francia fizetőeszköznek az elvetése. „Ennek a programnak az a célja, hogy visszaadjuk Franciaországnak a szabadságot, népének pedig a saját hangját”, fogalmazott Le Pen a nyitórendezvényen.

Franciaország Európai Uniós tagsága kapcsán a Nemzeti Front első lépésben az uniós alapszerződések újratárgyalását veti fel, a tagállamok elutasítása esetén következne a Frexit referendum. E program szerint az Európai Unióban nincs szükség közös fizetőeszközre, vámunióra, nincs szükség hozzájárulásra a közös költségvetéshez és az uniós jog sem kell hogy elsőbbséget élvezzen a nemzeti jog fölött. Ha ezeket a javaslatokat nem fogadja el a többi tagország, akkor az elnökké választott Le Pen a választások után hat hónapon belül referendumot ír ki Franciaország EU-tagságáról.

A program makrogazdasági kérdésekben nem túl részletes, de egy a Reuters hírügynökségnek nyilatkozó FN-politikus szerint a Nemzeti Front kormánya mindenképpen protekcionista lenne, közbeszerzéseken például csak francia cégek indulását engedélyezné, amennyiben az árkülönbség nem lenne túlságosan nagy. Le Pen tanácsadója, Jean Messiha azt is elmondta a Reutersnek, hogy a Front kötelezővé tenné minden boltban egy bizonyos, egyelőre nem meghatározott százaléknyi francia áru jelenlétét, a francia ipar feltámasztását és minden nemzetközi szabadkereskedelmi egyezményt elvetne.

Le Pen adócsökkentést ígér, a munkahét 33 órán tartását, a nyugdíjkorhatár csökkentését 62-ről 60 évre, a gyerekek utáni kedvezményeket nem kötnék a szülők jövedelméhez, azok alanyi jogon járnának. Ingyenes oktatásban viszont csak francia állampolgárok részesülhetnek, más uniós tagállamok polgárai nem. Azoknak a cégeknek, amelyek külföldieket alkalmaznak, 10 százalékos illetéket kell majd fizetniük. Ha Le Pen lesz az államfő, 10 ezerrel emeli majd a rendőrök számát és 40 ezerrel bővíti a börtönbeli férőhelyek számát is.

Igencsak radikális lépéseket tervez a bevándorlás és menekültkérdésben is – maximum 10 ezer menekültet fogadna be évente Franciaország (még ez francia szélsőjobb elképzelés is megengedőbb, mint a magyar és a V4-ek kormányzati álláspont.) A parlamenti képviselők számát felére csökkentené.

A felmérések következetesen azt jelzik, hogy Le Pen az első fordulót megnyeri, de bármely jobb- vagy balközép ellenfelével szemben veszítene a második fordulóban. A Nemzeti Front politikusai azonban azt hangoztatják, hogy a felmérések és a média szerint Donald Trump soha nem nyerhette volna meg az amerikai elnökválasztást. De megnyerte és Le Pen is meg fogja nyerni a május 7-i második fordulót, állítják a Front politikusai.

Hogy ki lesz Le Pen ellenfele május 7-én, az egyre kuszább. A korábban biztos győztesnek tekintett Francois Fillont meggyengítette a felesége alkalmazása körül kirobbant botrány, a jobbközép vezető politikusai rendre hátrálnak ki mögüle. Múlt héten a francia ügyészség már nemcsak Fillon feleségnek, hanem két gyermekének fiktív alkalmazását is vizsgálni kezdte. A nagy lehetőséget Emmanuel Macron, független balközép jelölt használta ki. A jelenlegi erőviszonyok közepette ő lehet Le Pen ellenfele és legyőzője májusban - Macron 23 százalékkal a második helyen áll a Nemzeti Front jelöltje, Marine Le Pen mögött, akit a szavazók 27 százaléka támogat.

Szerző

Fazekas Sándort cáfolják a tények

Publikálás dátuma
2017.02.06. 06:24

A magyar mezőgazdaság nem erősödött az elmúlt években, hanem egyre inkább lemaradóban van az uniós versenytársakhoz képest. Ezért az orosz export kiesése aligha hibáztatható, van mert amúgy is csekély volt a kivitelünk.

A magyar mezőgazdaság erősödéséről tartott beszámolót a közelmúltban Fazekas Sándor mezőgazdasági miniszter, vitatható számokkal is alátámasztva kijelentéseit. A tárca vezetője szerint a mezőgazdaság kibocsátása 2010 óta 55 százalékkal bővült, s 6 év alatt 50 ezer új munkahely létesült. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a mezőgazdaság bruttó kibocsátása 2015-ben csak 22,5 százalékkal haladta meg az egyébként igen rossz 2010. évit. 2009-hez képest pedig a növekedés csak 9 százalékos.

A KSH decemberben már közzétette az előzetes becslést a 2016-os kedvező eredményekről. Ám 2010-hez képest az összes kibocsátás növekedése még így is csak 33 százalék, 2009-hez viszonyítva pedig csak 18 százalékos a bővülés. A gyenge számok mögött az áll, hogy a magyar mezőgazdaság a versenytársak többségénél jóval kitettebb az időjárási viszonyoknak, mert a 200-250 ezer hektár öntözhető területnek alig negyedén folytatnak öntözéses gazdálkodást, és semmi jele, hogy ezen változtatni akarnának az agrárium irányítói. Ennek is betudható, hogy jó évben a mezőgazdaság 0,5-0,7 százalékkal növeli a GDP-t, rossz évben ugyanannyit, ha nem többet vesz el belőle.

Nem tudni honnan származnak a tárcavezető feldicsérő számai, akár a bruttó kibocsátást, akár a létszámokat tekintve, de alaposan túlbecsülte a hazai agrárium erősödését és a munkahelyek gyarapodását - nyilatkozta a Népszavának Némethné Pál Katalin, aki egy tanulmányban cáfolta a szaktárca állításait. A GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője a KSH és az Agrárgazdasági Kutató Intézet számaira alapozva azt állapította meg, hogy a mezőgazdaságban az alkalmazottak száma 7 év alatt 83 ezerről 78 ezerre csökkent. Ez nem a munkahelyek drámai növekedésére utal, még ha a családi vállalkozások révén nőtt is a nem alkalmazottként a mezőgazdaságban dolgozók száma.

A kormányzati propaganda szerint Magyarországot több mint 6 milliárd dollár kár érte az Oroszország elleni szankciók miatt. A legtöbb szakértő ennek legföljebb 10 százalékát tartja reálisnak, de abból sem lehet minden dollárt a szankciók terhére írni. A magyar agrárkivitel pedig már jóval a Moszkva ellen a Krím-félsziget annektálása miatt bevezetett szankciók előtt sem érte el a teljes kivitel 8-10 százalékát. A magyar agrárkivitel évi 240-250 millió dollár volt, a szakértők 120-240 millió dollárra teszik a szankciók okozta mezőgazdasági exportveszteséget. A Külkereskedelmi és Külügyminisztérium tavaly év végi kimutatása szerint mégis 400-450 millió dollár vesztesége származott a magyar agráriumnak az orosz piacvesztés miatt. Egyebek mellett azért is, mert sok magyar áru kerülő úton, például Szerbián keresztül, átcsomagolva érkezett az orosz piacra.

Az orosz piac visszaszerzésére később is kevés az esély. Oroszország az elmúlt években jelentős állattenyésztő kapacitásokat épített ki, gabonából pedig nettó exportőrré vált, nem szorul rá a magyar mezőgazdasági alapanyagokra - jegyezte meg Némethné Pál Katalin. Egyre több orosz üzletember áll át az olajról a mezőgazdaságra.

Az agrárminiszter derűlátó nyilatkozataival és adataival ellentétben a magyar mezőgazdaság teljesítménye egyre inkább leszakad az uniós átlagtól. Továbbra is a külterjes, mezőgazdasági alapanyagtermelésen van a hangsúly. Lemaradtunk a hozamokkal, a technikai, technológiai felszereltséggel és és még lehetne sorolni. Kormányprogramok és uniós támogatások helyett a piaci versenynek kellene megfelelni. Addig erre nem sok esély van, amíg a földpiacról ki vannak rekesztve azok, például agrártársaságok, külföldiek, akik a legtöbbet tudnák tenni az agrár-versenyképesség javításáért - tette hozzá a kutatásvezető.

Szerző