évértékelő;Orbán;

2017-02-13 07:10:00

Ők és mi

Hagynánk mi magára a kormányfőt, hogy az elreteszelt budai Várkert Bazárban Soros György nagytestű úszkáló ragadozóival tusakodjon; hogy megkésett poszt-marxistaként a történelemből Istent kreáljon, „aki” nevetve mutat fityiszt a liberális politika prófétáinak, mert „amikor már mindenki azt hitte, hogy a globális liberális világrend megváltoztathatatlan, vett egy éles kanyart, és kilépett a kijelölt mederből”. Hagynánk, hogy az új undok elit a nemzetállamok zárt jövőjében fedezze fel nem a nemzet, hanem saját poshadt biztonságát. De nem tehetjük, mert ők azok, akik hosszú árnyékot vetnek a mi holnapunkra. Ők vagy mi? Akarjuk-e magunkon ezt a nyomasztó árnyat? Akarunk-e azok lenni, akikre nem a liberalizmus politikai korrektsége, hanem éppen Orbán illiberális gondolatrendőrsége tesz szájzárat?

Igaza van Orbánnak: ők már túl vannak a maguk „lázadásán”. Hét év alatt felépítették az ő észjárásukból, az ő testükre szabott, az ő ízlésük szerint kikovácsolt modellt, amelynek élén ez az 53. évére kivénhedt szavajárású, zakkant nagypapa áll, aki abban a tévhitben él, hogy ő maga volna a politikai stabilitás, amelynek elvesztése luxus, és ami nem fog bekövetkezni, amíg ő állhat a kormányrúdnál. Csakhogy ez a modell nem „a magyaroké”, csupán az övék.

Elnéztük pénteken a Bazárban szuszogó új elitet, meg a kormányfőhöz törleszkedő ifjú törököket, akik ebédidőben tucatjával kóborolnak egyen öltönyeikben a belvárosi hivatal negyedben, és azt gondoljuk: Orbán elfeledkezett a feje fölött elpergő időről. Mert nemcsak szociális, hanem generációs árkot is látunk. Ki vezeti majd egy nemzedékkel később az országot? Az az ifjú mameluksereg, amelybe vagy besorolsz, vagy mint „az elit által tisztelt” takarítónő, útkaparó, rakodómunkás, culáger, napszámos foglalod el a helyed az ő közös jövőjükben. Tudunk-e a megrohadt Fidesz-nemzedék után egy európai idealista, de nem ideológia-fogoly generációról, amely az európai szuverenisták és unionisták harcában az utóbbiak oldalán áll? Vagy csak olyan húszéveseket látunk, akiknek kezét fásult szüleik és nagyszüleik elengedték, s most Orbán árnyékában, merev tekintettel menekülnek a valóságból.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke – akit nyugati liberalizmus elől futó holland menekültként Orbán a keblére ölelne – a múlt héten azt mondta: Európába visszatért a paranoia politikája. Kilátunk-e legalább résnyire belőle?