Ők és mi

Hagynánk mi magára a kormányfőt, hogy az elreteszelt budai Várkert Bazárban Soros György nagytestű úszkáló ragadozóival tusakodjon; hogy megkésett poszt-marxistaként a történelemből Istent kreáljon, „aki” nevetve mutat fityiszt a liberális politika prófétáinak, mert „amikor már mindenki azt hitte, hogy a globális liberális világrend megváltoztathatatlan, vett egy éles kanyart, és kilépett a kijelölt mederből”. Hagynánk, hogy az új undok elit a nemzetállamok zárt jövőjében fedezze fel nem a nemzet, hanem saját poshadt biztonságát. De nem tehetjük, mert ők azok, akik hosszú árnyékot vetnek a mi holnapunkra. Ők vagy mi? Akarjuk-e magunkon ezt a nyomasztó árnyat? Akarunk-e azok lenni, akikre nem a liberalizmus politikai korrektsége, hanem éppen Orbán illiberális gondolatrendőrsége tesz szájzárat?

Igaza van Orbánnak: ők már túl vannak a maguk „lázadásán”. Hét év alatt felépítették az ő észjárásukból, az ő testükre szabott, az ő ízlésük szerint kikovácsolt modellt, amelynek élén ez az 53. évére kivénhedt szavajárású, zakkant nagypapa áll, aki abban a tévhitben él, hogy ő maga volna a politikai stabilitás, amelynek elvesztése luxus, és ami nem fog bekövetkezni, amíg ő állhat a kormányrúdnál. Csakhogy ez a modell nem „a magyaroké”, csupán az övék.

Elnéztük pénteken a Bazárban szuszogó új elitet, meg a kormányfőhöz törleszkedő ifjú törököket, akik ebédidőben tucatjával kóborolnak egyen öltönyeikben a belvárosi hivatal negyedben, és azt gondoljuk: Orbán elfeledkezett a feje fölött elpergő időről. Mert nemcsak szociális, hanem generációs árkot is látunk. Ki vezeti majd egy nemzedékkel később az országot? Az az ifjú mameluksereg, amelybe vagy besorolsz, vagy mint „az elit által tisztelt” takarítónő, útkaparó, rakodómunkás, culáger, napszámos foglalod el a helyed az ő közös jövőjükben. Tudunk-e a megrohadt Fidesz-nemzedék után egy európai idealista, de nem ideológia-fogoly generációról, amely az európai szuverenisták és unionisták harcában az utóbbiak oldalán áll? Vagy csak olyan húszéveseket látunk, akiknek kezét fásult szüleik és nagyszüleik elengedték, s most Orbán árnyékában, merev tekintettel menekülnek a valóságból.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke – akit nyugati liberalizmus elől futó holland menekültként Orbán a keblére ölelne – a múlt héten azt mondta: Európába visszatért a paranoia politikája. Kilátunk-e legalább résnyire belőle?

Szerző
Friss Róbert

Új jóléti államot!

Azt gondolom, eljött az ideje a szocialista eszme rehabilitálásának!

A demokratikus ellenzék fő erejének, a szocialista pártnak - ha igazán szocialista akar lenni - nagy szüksége lenne olyan egyértelműen baloldali célok kitűzésére, amelyek tömegeket tudnak mozgósítani. Bátornak kell lenni! Egyik legütősebbként a címben leírt jelszót ajánlanám nekik. A program élére kell állítani a jóléti állam történelmi okokból megrendült és háttérbe szorult, ma már szinte elfelejtett eszméjét. Ez most újra nagyon időszerűvé vált. Az alábbiakban emellett érvelek.

Az egész világon elképesztő méreteket öltött a vagyon és jövedelem szélsőségesen egyenlőtlen eloszlása és e szakadék mélyülésének tempója. Ezt általános és növekvő elit- és globalizációellenesség kíséri. Ellenszerként egyre elterjedtebben alkalmazzák a demagógia, populista maszatolás és hablatyolás fegyverét - ez árad már egyes kormányok szintjén is, és sajnos sikeresen.

Érthetetlen, hogy a nyilvánvaló megoldást, az egyes országokban a gazdasági válság előtt oly sikeresen működött jóléti állam eszméjét annyira mélyre sikerült eltemetni, hogy mintha már el is felejtették volna. Újraalkotását nem veszi programba a baloldal, nem alakulnak tömegmozgalmak érte.

Kétségtelen, hogy a létező jóléti államokat a gazdasági válság nagy átmeneti visszalépésre kényszerítette - de az eszme szinte teljes eltűnését ennél általánosabb okoknak tulajdonítom. Azt gondolom, fő szerepe annak van, hogy a Szovjetunió bukásával nemcsak egy hosszan tartó gyilkos diktatúra süllyedt a pokol mélyére, de összeomlott az az ideológiai ellenpólus is, amelynek léte fékezte a globális és nemzeti nagytőke mohóságát. Megszűnt a józan belátás, ami miatt az állami újraelosztás kiegyenlítő funkciója erőteljesen működhetett. Helyébe egyre inkább az uralkodó elitek elterelő hadművelete lépett, és ma már a valódi társadalmi gondokat elfedő, demagóg, zavart keltő, összevissza szövegelés terelgeti a közbeszédet.

Az eszmék így kialakult zűrzavarának tengerében a demagógok sikerrel halásznak. Legnyilvánvalóbban Trump kormányalakításából látható, hogy elitellenes handabandázással elfedve a populizmus képes fenntartani, sőt még akár tovább is erősíteni a legfelső tízezrelék hatalmát. A globalizációellenességet pedig az idegenekkel szembeni veszélyérzet feltupírozásával, erre hivatkozó bezárkózással és a nacionalizmus szításával vezeti le.

A magyar kormány ebben élen jár. Az egész világnak ezt ajánlja, itthon meg ezzel szereli le a növekvő társadalmi elégedetlenséget. A demokratikus ellenzék nem találja az ellenszert, pedig a társadalom egyre növekvő frusztrációja megadná az alapot a támogatottsága növekedéséhez.

Az erősödő frusztráció döntően abból a gátlástalanságból ered, amellyel az uralkodó pártállam a vagyon- és jövedelemelosztást a saját vazallusai javára fordítja. A társadalom szociális érzékenységgel bíró része pedig elszörnyed a nem szűnő nyomoron, százéves lakhatási állapotokon és azon a közönyön, ahogy ezt az új kormányzó elit figyelemre sem méltatja.

Azt gondolom, eljött az ideje a szocialista eszme rehabilitálásának! Olyan kormányzást kell ígérnie a baloldalnak, a demokratikus ellenzéknek, amely visszahozza a méltatlanul elfelejtett, háttérbe szorított jóléti állam célkitűzéseit.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szocialista pártnak és a hozzá csatlakozni hajlandóknak meg kell hirdetniük, programba kell venniük a leggazdagabbakat keményen érintő vagyonadót és egy erőteljesen progresszív, a kiemelkedően nagy jövedelmeket magas kulccsal terhelő jövedelemadót. El kell mondani, hogy az Orbán Viktor által bevezetett és agyondicsért egykulcsos jövedelemadó és annak folyamatos csökkentése mélyen igazságtalan - mellesleg kifejezetten ultraliberális gazdaságpolitikai eszköz. Sajátos, hogy a liberális szót az "ördögi" szinonimájaként használó kormány ezt szemrebbenés nélkül egekig favorizálja.

Vagyonadóra és erősen progresszív jövedelemadóra lenne szükség, hogy alap legyen a nyomorban élők felemelésére. Ez a módja egyébként annak is, hogy végeláthatatlan, eredménytelen "számonkérés" helyett - azt csak a nyilvánvaló törvénytelenségekre korlátozva - vissza lehessen szerezni a tisztességtelenül szerzett vagyonokat, de legalább egy részüket. Az így folyamatosan befolyó költségvetési bevétel lehetővé tenné, hogy tisztes megélhetési minimumhoz és állami lakásépítési programok útján méltó lakhatáshoz jussanak a nélkülözők, az oktatás és egészségügy javításának anyagi feltételei szilárdak legyenek.

Visszatérve a kezdethez, azt javaslom tehát a baloldalnak, tűzze ki célul egy új magyar jóléti állam létrehozását - a nagy vagyonok és jövedelmek megadóztatásával!

"Új jóléti államot!" - ezt kell írni a molinókra! Az sem baj, ha felújítják a régi jelszót is: "Fizessenek a gazdagok!"

Új jóléti államot!

Azt gondolom, eljött az ideje a szocialista eszme rehabilitálásának!

A demokratikus ellenzék fő erejének, a szocialista pártnak - ha igazán szocialista akar lenni - nagy szüksége lenne olyan egyértelműen baloldali célok kitűzésére, amelyek tömegeket tudnak mozgósítani. Bátornak kell lenni! Egyik legütősebbként a címben leírt jelszót ajánlanám nekik. A program élére kell állítani a jóléti állam történelmi okokból megrendült és háttérbe szorult, ma már szinte elfelejtett eszméjét. Ez most újra nagyon időszerűvé vált. Az alábbiakban emellett érvelek.

Az egész világon elképesztő méreteket öltött a vagyon és jövedelem szélsőségesen egyenlőtlen eloszlása és e szakadék mélyülésének tempója. Ezt általános és növekvő elit- és globalizációellenesség kíséri. Ellenszerként egyre elterjedtebben alkalmazzák a demagógia, populista maszatolás és hablatyolás fegyverét - ez árad már egyes kormányok szintjén is, és sajnos sikeresen.

Érthetetlen, hogy a nyilvánvaló megoldást, az egyes országokban a gazdasági válság előtt oly sikeresen működött jóléti állam eszméjét annyira mélyre sikerült eltemetni, hogy mintha már el is felejtették volna. Újraalkotását nem veszi programba a baloldal, nem alakulnak tömegmozgalmak érte.

Kétségtelen, hogy a létező jóléti államokat a gazdasági válság nagy átmeneti visszalépésre kényszerítette - de az eszme szinte teljes eltűnését ennél általánosabb okoknak tulajdonítom. Azt gondolom, fő szerepe annak van, hogy a Szovjetunió bukásával nemcsak egy hosszan tartó gyilkos diktatúra süllyedt a pokol mélyére, de összeomlott az az ideológiai ellenpólus is, amelynek léte fékezte a globális és nemzeti nagytőke mohóságát. Megszűnt a józan belátás, ami miatt az állami újraelosztás kiegyenlítő funkciója erőteljesen működhetett. Helyébe egyre inkább az uralkodó elitek elterelő hadművelete lépett, és ma már a valódi társadalmi gondokat elfedő, demagóg, zavart keltő, összevissza szövegelés terelgeti a közbeszédet.

Az eszmék így kialakult zűrzavarának tengerében a demagógok sikerrel halásznak. Legnyilvánvalóbban Trump kormányalakításából látható, hogy elitellenes handabandázással elfedve a populizmus képes fenntartani, sőt még akár tovább is erősíteni a legfelső tízezrelék hatalmát. A globalizációellenességet pedig az idegenekkel szembeni veszélyérzet feltupírozásával, erre hivatkozó bezárkózással és a nacionalizmus szításával vezeti le.

A magyar kormány ebben élen jár. Az egész világnak ezt ajánlja, itthon meg ezzel szereli le a növekvő társadalmi elégedetlenséget. A demokratikus ellenzék nem találja az ellenszert, pedig a társadalom egyre növekvő frusztrációja megadná az alapot a támogatottsága növekedéséhez.

Az erősödő frusztráció döntően abból a gátlástalanságból ered, amellyel az uralkodó pártállam a vagyon- és jövedelemelosztást a saját vazallusai javára fordítja. A társadalom szociális érzékenységgel bíró része pedig elszörnyed a nem szűnő nyomoron, százéves lakhatási állapotokon és azon a közönyön, ahogy ezt az új kormányzó elit figyelemre sem méltatja.

Azt gondolom, eljött az ideje a szocialista eszme rehabilitálásának! Olyan kormányzást kell ígérnie a baloldalnak, a demokratikus ellenzéknek, amely visszahozza a méltatlanul elfelejtett, háttérbe szorított jóléti állam célkitűzéseit.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szocialista pártnak és a hozzá csatlakozni hajlandóknak meg kell hirdetniük, programba kell venniük a leggazdagabbakat keményen érintő vagyonadót és egy erőteljesen progresszív, a kiemelkedően nagy jövedelmeket magas kulccsal terhelő jövedelemadót. El kell mondani, hogy az Orbán Viktor által bevezetett és agyondicsért egykulcsos jövedelemadó és annak folyamatos csökkentése mélyen igazságtalan - mellesleg kifejezetten ultraliberális gazdaságpolitikai eszköz. Sajátos, hogy a liberális szót az "ördögi" szinonimájaként használó kormány ezt szemrebbenés nélkül egekig favorizálja.

Vagyonadóra és erősen progresszív jövedelemadóra lenne szükség, hogy alap legyen a nyomorban élők felemelésére. Ez a módja egyébként annak is, hogy végeláthatatlan, eredménytelen "számonkérés" helyett - azt csak a nyilvánvaló törvénytelenségekre korlátozva - vissza lehessen szerezni a tisztességtelenül szerzett vagyonokat, de legalább egy részüket. Az így folyamatosan befolyó költségvetési bevétel lehetővé tenné, hogy tisztes megélhetési minimumhoz és állami lakásépítési programok útján méltó lakhatáshoz jussanak a nélkülözők, az oktatás és egészségügy javításának anyagi feltételei szilárdak legyenek.

Visszatérve a kezdethez, azt javaslom tehát a baloldalnak, tűzze ki célul egy új magyar jóléti állam létrehozását - a nagy vagyonok és jövedelmek megadóztatásával!

"Új jóléti államot!" - ezt kell írni a molinókra! Az sem baj, ha felújítják a régi jelszót is: "Fizessenek a gazdagok!"