Elnépteledik az orosz Távol-Kelet

Publikálás dátuma
2017.02.20 06:32
Így hordják az ivóvizet a kelet-szibériai Cseremsankában FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/OLEG NYIKISIN
Kilátástalannak tűnő küzdelem folyik az orosz Távol-Keleten azért, hogy valahogy megtartsák a lakosságot és megakadályozzák a további elvándorlást. Már ingyen adják a földet, csak hogy maradjanak vagy jöjjenek ide az emberek. Ha ez az újabb kísérlet is dugába dől, félő, hogy ez a gigantikus térség teljesen elnéptelenedik.

Ha ránézünk Oroszország térképére, azon a Távol-keleti szövetségi körzet irdatlan nagy térséget ölel át: 6 millió 215.900 négyzetkilométert. Ide tartozik az Amuri, Kamcsatkai, Magadani, Szahalini terület, a Habarovszki és a Tengermelléki határterület, Jakutföld, Csukcsföld és a Zsidó Autonóm Terület. Olyan városok vannak itt, mint Vlagyivosztok. És mindössze 6,2 millió lakos! Ami azt jelenti, hogy egy négyzetkilométerre egyetlen ember jut. Ilyen gyér népsűrűség sehol másutt nincs Oroszországban.

A helyzet drámaiságát jól érzékelteti, hogy az orosz kormány nagy sikerként könyveli el, hogy 2016-ban 25 év óta a legjobb eredményt érték el, mivel a lakosság csökkenése az előző évinek a felére esett vissza, ám így is folytatódott. Hivatalos adatok szerint évente 20-30 ezer ember hagyta ott a Távol-Keletet. A legnagyobb veszteség a rendszerváltozás után, a reformok időszakában volt. 1991 és 2010 között lakosságának 22 százalékát vesztette el a térség. 2015-ben mintegy 24 ezren mentek el, miközben a lakosság természetes szaporulata mindössze 8 ezer volt.

Reményteljes nagy változásra a kormányzat sem számít, ami lemérhető abból, hogy a kitűzött cél mindössze az, hogy 2020-ra 6,3 millió legyen a népesség, 2030-ra pedig elérjék a 8,5 milliót. Ehhez is nagy erőfeszítésekre van szükség. Az adókedvezményektől kezdve a családtámogatásig sok mindennel próbálkozik a kormányzat. Rubelmilliárdokat fordítanak befektetésekre. Siker, hogy 1 rubelnyi költségvetési befektetésre 13 egyéni befektetés jut. Ötszáz projektről írnak, új gyárak, üzemek, termelő, feldolgozó komplexumok szerepelnek a tervekben. Tavaly 25 új vállalat kezdte meg működését, idén ötvenre számítanak, összességében 3 éven belül 280 új vállalat 34 ezer dolgozóval lát munkához. A legjelentősebbek közé tartozik a nukleáris technológiával foglalkozó vlagyivosztoki nemzetközi tudományos kutató központ.

Ennek ellenére, mint ez a Nyezaviszimaja Gazeta cikkeiből kiderül, az orosz Távol-Kelet lakossága csak egy valamiben tartozik az élenjáró körzetek közé: a reáljövedelmek esése tekintetében. S a beruházások csökkenése is ott a harmadik legnagyobb az országban. A többi régióval összevetve még mindig rosszabb a szociális ellátás, mint másutt. A munkanélküliség tavaly meghaladta az 5 százalékot.

Február elsejétől nagy kísérlet kezdődött az emberek ide csábításához. Ezentúl minden orosz állampolgár ingyen juthat egy hektár földhöz a Távol-Keleten, ha vállalja, hogy öt éven belül azt megműveli, építkezik rajta, vagy valamilyen vállalkozásba kezd. Ennek fejében öt év múlva a föld saját tulajdonába kerül. A múlt év júliusában életbe lépett törvény még csak a távol-keleti körzetben élőknek engedélyezte a föld használatba vételét, ezt terjesztették ki idén az egész lakosságra. A RIA Novosztyi beszámolója szerint az ország összes régiójából érkezett kérelem, Moszkva, Szentpétervár, a Krím-félsziget vagy Tatárföld is szerepel a 85 térség között, ahonnan útra kelnének az emberek az egy hektár föld reményében, mondjuk a sokezer kilométerre lévő, vulkánoktól terhes Kamcsatkára. A kérelmezők száma meghaladta az 58 ezret, ebből majdnem 22 ezren február elseje óta jelentkeztek. Érdekesség, hogy kollektív kérelmezők is vannak, ami arra vall, hogy egész falvak jöhetnek létre egy-egy ilyen kollektív beadvány eredményeképpen.

A legtöbben a Tengermelléket, Jakutföldet és Szahalint választották. Csak az érdekesség kedvéért, nézzük, mi jellemzi a legvonzóbb térségeket. A majdnem két Magyarország nagyságú, Vlagyivosztok székhelyű Tengermellék a Japán tengerrel, Kínával és Észak-Koreával határos. Zord időjárás, mínusz negyven fokos téli hideg, s a tájfunok aligha tartoznak a vonzó jelenségek közé. Állatai közül talán a leopárdot és a medvét tarthatja valaki vonzónak.

Jakutföld sok-sok magyarországnyi terület: 3.103.200 négyzetkilométer. Ez a világ legnagyobb olyan közigazgatási egysége, amely nem rendelkezik önálló államisággal. Fővárosa, Jakutszk Moszkvától 8.468 kilométerre fekszik. Északon a Jeges-tengerrel határos. Jelentős része az északi sarkkörön túlra esik, ami azt jelenti, hogy az ország nagy része az örök fagy birodalma. A tél 9 hónapig is eltarthat, a januári átlaghőmérséklet mínusz 50 fok. A január és a július között 75 fok a hőmérsékletbeli különbség.

Az 1062 kilométer hosszú Szahalin partjait az Ohotszkij és a Japán tenger, valamint a Csendes-óceán mossa. Nagy hegységeit mocsaras folyók választják el egymástól. 16 ezer tava, a tajga, a tundra elbűvölheti a turistákat, az élet azonban itt sem tartozik a könnyebbek közé. A hírekbe Szahalin leginkább a Japánnal fennálló konfliktus miatt kerül. A Kuril-szigetek négy japán szigetét ugyanis a második világháború után Oroszország elcsatolta. E miatt azóta sem jött létre Japánnal a békeszerződés. Fővárosa Juzsno-Szahalinszk több mint tizezer kilométerre fekszik Moszkvától. Ez is lehetett az oka annak, hogy a 19. században Szahalinon építették ki a korszak leghírhedtebb büntető telepeit. Most ide kel útra néhány elszánt moszkvai, aligha a kalandvágy, inkább a megélhetés biztosítása hajtja őket.

Adódna egy egyszerűnek tűnő megoldás a térség benépesítésére. Ehhez meg kellene nyitni a határokat a kínaiak irdatlan tömege előtt. Nincs kétség, jönnének és velük együtt jönne a kínai tőke is. Az ezzel járó kockázatot azonban a Kreml nem vállalja. Még akkor sem, ha nemcsak emberben, de külföldi tőkebefektetésekben is szűkölködik az orosz Távol-Kelet. E helyett a kormányzat igyekszik olyan nagy beruházásokhoz megnyerni Kínát, amelyek vonzanák a tőkét, de nem járnának együtt a kínai dolgozók végleges letelepedésével.

Tíz orosz közül egy költözne
Felmérések szerint tíz orosz közül egy kész lenne arra, hogy a Távol-Keletre költözzön. A superjob.ru portál szerint 22 százalék fontolóra venné az áttelepülést, a megkérdezettek harmada elzárkózna ilyen változtatás elől, további harmada pedig nem is válaszolt. Az alacsony jövedelműek kétharmada még nem is hallott a programról. A fiatalok 14 százaléka elfogadná a lehetőséget.
Az idősebb generáció tud legtöbbet az ajánlatról, de legfeljebb 4 százalékuk költözne. Az RT által közölt felmérés szerint a program iránt érdeklődők 28 százaléka házat építene, 17 százalék mezőgazdasági termelésre, állattenyésztésre használná az ingyen kapott földet, 7 százalék a helyi turizmust fejlesztené.

Koszovó önálló utakon

Publikálás dátuma
2019.03.25 21:15

Fotó: AFP/ ANDREJ ISAKOVIC
Hétvégén békésen zajlott a szerb ellenzék belgrádi felvonulása. Az Aleksandar Vucic elnök lemondását követelő tüntetők ezúttal a NATO húsz évvel ezelőtti bombázására emlékeztek. Az észak-atlanti szövetség azután kezdte meg légicsapásait Slobodan Milosevic akkori jugoszláv elnök rezsimjével szemben, hogy a belgrádi vezetés népirtást hajtott végre a koszovói albánok ellen, tömegesen kiszorítva őket lakóhelyükről. összesen 78 napig lőtték az országot, a Human Rights Watch szerint 500 polgári személy vesztette életét, a szerb hatóságok több ezer személyről tettek említést. Még ma, két évtizeddel a bombázások után is láthatóak egyes helyeken az akkori beavatkozás nyomai. Olyan mértékű kárt okoztak a NATO gépei Szerbiának, hogy az ország szinte mindent elvesztett. Koszovóról le kellett mondania, infrastruktúrája egy része megsemmisült. Másfél évvel később Milosevic megbukott, kiadták a hágai Nemzetközi Törvényszéknek (ICTY), az intézmény scheveningeni börtönében halt meg 2006-ban infarktusban. Koszovó 2008. február 17-én függetlenné vált, s ebben óriási segítségére volt az Egyesült Államok. Pristina mindmáig Washington egyik legfontosabb szövetségese. Bár az ország gazdasága romokban hever, a világ népeinek elégedettségét vizsgáló, múlt héten közzétett felmérésben Koszovó a 46. helyet érte el, kettővel maradt csak el az egykori Jugoszlávia éllovasától, Szlovéniától. Szerbia ezen a listán a 70., Montenegró a 73., Horvátország a 75., Bosznia-Hercegovina a 78., Észak Macedónia pedig a 84. helyet foglalja el. A bolgárok még komorabbak, mindössze 97. helyen állnak, a legelégedetlenebbek pedig Albánia lakosai: a 107. helyet foglalják el. A koszovóiak víg kedélyűek ugyan, ám Pristina nemzetközi helyzete nem éppen rózsás. Bár Koszovó önállóságának kihirdetése óta már több mint tizenegy év telt el, továbbra is mintegy 80 ország nem ismerte el függetlenségét, köztük öt uniós tagállam. A helyieket dühíti, hogy még mindig csak vízummal utazhatnak a schengeni övezetbe. A pristinai vezetők azonban egyre öntudatosabban lépnek fel. Ennek azonban komoly, s a köztársaságra nézve nem éppen pozitív következményei lehetnek. Mind hűvösebbé válhat ugyanis a viszonya legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal, továbbá az Európai Unióval, azonbelül Németországgal. A Nyugatot elsősorban az bőszíti fel, hogy Koszovó nem hajlandó normalizálni a kapcsolatait Belgráddal. A két ország között az Európai Unió égisze alatt zajló brüsszeli párbeszéd megrekedt, s ez távolról sem csak Szerbián múlik. A napokban ezért Belgrádba és Pristinába látogatott David Hale, az amerikai külügyminisztérium politikai államtitkára, hogy a két államot figyelmeztesse arra: nem lesz jó vége annak, ha egyetlen lépést sem hajlandóak tenni egymás felé. Hale látogatása azért is volt jelentős, mert Angela Merkel német kancellár két tanácsadója, Jan Hecker és Matthias Luttenberg is elkísérték őt, akik az EU aggodalmát tolmácsolták. Az Európai Uniónál már az is kiverte a biztosítékot, hogy Ramush Haradinaj koszovói kormányfő adminisztrációja néhány hónappal ezelőtt száz százalékos vámot vetett ki a szerbiai termékekre, hogy így csikarja ki Szerbia elismerését. Csakhogy ez a lépés nemcsak Brüsszelben, Washingtonban is meglehetősen negatív visszhangra talált. Hogy azonban Pristina mind nagyobb távolságot kíván tartani az Egyesült Államoktól, jelzi: Haradinajt hidegen hagyták a bírálatok. „Ez a koszovói kormány szuverén döntése volt” – hangoztatta. Koszovóban egyre többen vallják: a köztársaság nem Washington gyarmata, így jogot formálhat arra, hogy adott esetben bosszút álljon Szerbián. A védővámok bevezetésének eredeti oka az volt, hogy Belgrád megakadályozta Koszovó felvételét az Interpolba. A kormányfő úgy véli, hazájának meg kell tanulnia megvédeni magát. „Nem volt más választásunk, Szerbia mind agresszívebben lépett fel” – állította Haradinaj. Bár Donald Trump amerikai elnök levélben fejezte ki reményét arra, hogy történelmi megállapodást írhat alá a két ország vezetője Washingtonban, erre semmi esély sincs. A Pristinához való közeledést Aleksandar Vucic szerb elnök sem merné megengedni magának, hiszen az ellenzék tüntetéssorozata miatt mind nagyobb nyomás nehezedik rá. Trump egyébként azt is támogatná, hogy Koszovó és Szerbia területcserét hajtsanak végre, ez a téma azonban egyelőre lekerült az napirendről. Ez ugyanis veszélyes precedenst teremtene a Balkánon, például Észak Macedóniában, ahol jelentős albán kisebbség él. Így egyelőre marad az ellenségeskedés, remény nincs az enyhülésre.

Se bizonyíték, se felmentés, csak értelmezési viták

Publikálás dátuma
2019.03.25 21:03
Donald Trump amerikai elnök átöleli az amerikai zászlót felszólalása előtt a 46. Konzervatív Politikai Akció Konferencián (CPAC)
Fotó: AFP/ NICHOLAS KAMM
Nem mutatható ki a Trump-kampánycsapat és az oroszok összejátszása, de hogy az elnök akadályozta-e az igazságszolgáltatást, nem egyértelmű.
Az amerikai fővárosban vasárnap este óta egy jelentésről szóló jelentésről dúl a vita. Az ellenzéki demokraták nem elégednek meg azzal, hogy az igazságügyi tárca vezetője – egy töprengéssel és mérlegeléssel töltött hétvége legvégén - csupán négy oldalas összefoglalóban adott tájékoztatást az elnök és emberei ellen 22 hónapon át folytatott nyomozás megállapításairól. Meg akarják ismeri az egész dosszié tartalmát. Robert Mueller különleges ügyész a pénteki hivatali idő végeztével juttatta el William Barr igazságügyi miniszterhez azt a terjedelmes dokumentumot, amelyben összegzi a vizsgálat eredményeit és az azokból általa levont következtetéseket. Mueller megbízatása annak tisztázására irányult, hogy a republikánus elnökjelölt kampánystábja 2016-ban összejátszott-e az elnökválasztás kimenetelét befolyásolni igyekvő Moszkvával, illetve hogy az elnökké választott Donald Trump akadályozta-e az igazságszolgáltatást. Az első kérdést illetően Barr ismertetése szerint arra jutott a különleges ügyész, hogy az oroszok ugyan igazolhatóan kísérletet tettek - megtévesztő hírek terjesztésével, valamint számítógépes rendszerekbe történt illegális behatolással is - az elnökválasztás befolyásolására, és Hillary Clinton demokrata párti jelölttel szemben a republikánus színekben küzdő Donald Trump győzelmét igyekeztek elősegíteni, arra nézve nincs bizonyíték, hogy Trump kampánycsapata összeesküdött volna vagy összehangolta volna a saját tevékenységét Oroszországgal.  Más a konklúzió az igazságszolgáltatás menetének obstruálása kérdésében. Miként Barr összegzi Mueller jelentésének erre vonatkozó részét, a különleges ügyész mind az igenlő, mind a nemleges válasz mellett talált bizonyítékokat. A Mueller-jelentés eszerint „nem jut arra a következtetésre, hogy az elnök bűncselekményt követett el, de nem is menti fel ez alól”. William Barr, akit Trump tavaly decemberben jelölt a miniszteri posztra, és az elnök bizalmi emberének számít, miniszterhelyettesként egyelőre azt a Rod Rosensteint tudhatja maga mellett, aki még a korábbi adminisztráció kinevezettje, és aki 2017 májusában a különleges ügyészi megbízást adta Robert Muellernek, mégpedig annak nyomán, hogy a republikánus kampánystáb homályos orosz kapcsolatainak ügyében a nyomozást eredetileg elindító James Comey FBI-igazgatót Trump menesztette. Rosenstein tehát a legkevésbé sem vádolható Trump melletti elfogultsággal – hírlik is, hogy kifelé áll a szekere rúdja. Egyelőre azonban hivatalban van, és William Barr most a négy oldalas összefoglalóban azt írja, hogy ő és Rosenstein közösen arra a következtetésre jutottak: Muellernek azon érvei, amelyek amellett szólnak, hogy az elnök igenis elkövette az igazságszolgáltatás akadályozásának a bűncselekményét – ha mással nem, például Comey kirúgásával -, nem elég meggyőzőek ahhoz, hogy azokat a bíróság bizonyítékként elfogadná.  A demokraták most azt hangoztatják, hogy ők nem Barr értelmezésében, hanem a saját szemükkel, eredetiben szeretnék látni, mivel gondolta alátámaszthatónak Mueller az elnök felróhatóságát. Comey eltávolítása mellett ilyen elemként szóba jöhet például, hogy Trump, mielőtt megvonta volna a bizalmát az FBI-igazgatótól, arra próbálta rávenni őt, hogy szüntesse be a nyomozást Michael Flynn volt nemzetbiztonsági tanácsadó ellen. De ledorongolta Trump a korábbi igazságügyi minisztert, Jeff Sessionst is. Ugyancsak obstrukciógyanús magatartás volt, amikor Trump hiányosan számolt be legidősebb fiának egy orosz jogásszal létrejött találkozójáról. A különleges ügyész hivatala a nyomozás során 2800 idézést bocsátott ki, közel ötszáz alkalommal kapott házkutatási engedélyt, és nagyjából ugyanennyi tanút hallgatott meg. Magát Trumpot személyesen nem kérdezte ki Mueller, csupán néhány kérdést tett fel neki írásban, és azokra az elnök ugyancsak írásban válaszolt.  A Barr-tájékoztatás vasárnap esti közzététele nyomán Donald Trump, aki mindig is tagadta az oroszokkal való összejátszás gyanúját, és boszorkányüldözésnek minősítette Mueller vizsgálódását, örömujjongásban tört ki, és hozzátette: szégyennek tartja az országra nézve, hogy elnökként ilyesmiken kellett keresztülmennie. 
Témák
USA