Műsormagazin;ATV;Kósa Lajos;

2017-04-13 08:03:00

Szónoklat, mondatzáró pontok nélkül

Mocorogva néztem az ATV „Beszéljük meg” műsorában, amint Rónai Egon megpróbálta faggatni Kósa Lajos Fidesz potentátot, mi pártjának a véleménye az országot lázba hozó CEU-ügyről. Próbálta, de alig sikerült neki. Nem mintha Kósa nem beszélt volna, sőt. Ömlött ajkáról a szó, miként Cyrano gúnyolódik a kis lovaggal Rostand komédiájában, ha volna benne szellem és tudás… Kósa Lajost szándéka szerint, igaz, az ATV hívta meg, hogy a riporter makacs kérdéseire válaszolna, de igazán nem volt rá módja. Rónai igyekezett, nem hagyta abba. Közben áradt a szózat, ötször, hatszor, hétszer is, ha kellett, ugyanaz a szöveg, állítólagos válaszok, korlátlan ismétlésben. Egyértelmű, hogy ezen az estén minden erőfeszítése ellenére, Rónai Egon nem juthatott szóhoz. Illetve elrebeghetett néhány szót, be nem fejezhette azonban, mert zúdult tovább rá a szentencia. Isten ments, hogy ez a liberális gárda faggathasson, a vendéget azért küldték, miként pártjának számlálatlan csatornáján, csakis ő beszélhessen, mindenki másnak, coki! Lehetne másképpen is fogalmazni, de így szalonképesebb.

Rossz napja volt azonban az alelnök, frakcióvezető úrnak, mert számításai ellenére mégis emberére lelt. Miniszterelnök úr föltehetően azért bízta meg ezt a hadaró politikust, menjen el az „ellenség” tévéjének stúdiójába, hogy ott hozza ki a sodrából a riportert, kísérelje meg beléfojtani a szót, és ezzel kimondható, ezek a szabadsággal kérkedő pártocskák, íme ilyenek, botrányba kergetnek egy műsort. Rónai Egon azonban angyali nyugalommal mosolygott, néha-néha még igyekezett folytatni egy megölt kérdést, de mindhiába, eleve eldöntetett, ma nektek hallgatás. Csak néhány kíváncsi otthoni tévénéző lehetett, aki bosszankodott, íme ezek (mármint a fideszesek) ilyenek, akár a Parlamentben, a feszülteknek álcázott vitákban, maguknak tartják föl az álszellemeskedést, mindenki mást, ha lehet, hengerelni kell.

Illetve azért csak akadhatott más tévénéző is, akinek eszébe jutott, ez a szóözön jó lehetett arra is, hogy leplezze, mondanivaló nincs, érvek híján így illusztrálható a gondolat tunyasága. Ismételgetni a szellemtelenséget, azt a látszatot kelteni, mintha itt egyenrangú felek csaptak volna össze. De akadhatott más elképzelés is. Kósa úr ezen az estén híven alkalmazta a gyakorlatot, amely mindennapjainkban érvényesül az ország kormányzásában is. Szűk kis helyeken, zárt körökben lehet duzzogni, elégedetlenkedni, ezzel illusztrálható, de nem bizonyítható, hogy mennyire szabadon szárnyalhat itt a szó. Egyes hiszékeny külföldiek még el is hihetik, hogy a Duna mentén azért a demokrácia még nem hunyt ki teljesen, máskülönben azonban Kósa Lajos gyakorlata az élő valóságot tükrözte. Élőben ennyit enged meg Kósa. Pontosabban dehogyis ő, a nagyfőnök, Orbán Viktor. Rónai Egon nem juthatott szóhoz. Illetve elrebeghetett néhány szót, be nem fejezhette azonban, mert zúdult tovább a Fidesz kormányzás monológja. Tessék tudomásul venni, ez az ő országuk, és ha nem engedelmeskedsz, még ahhoz sincs jogod, hogy abban a tévében, amelynek fönntartására lehetőséged szerint igyekszel magad is áldozni, cimborád még nem is kérdezhet.

Csak próbálkozhat vele, ha egyáltalán nagy kegyesen megengedik.